Akár száz tonnányi anyag is kilökődhet a Holdról, amikor egy-egy nagyobb, a Napon történt koronakitörés anyagfelhője eltalálja felszínét. A Nap anyagkibocsátása ezért a Hold felszíni összetételét is módosíthatja, kilökve onnan a könnyebben mobilizálható részecskéket.

A Nap koronakitörései nemcsak a Földre veszélyesek, hanem a Holdra is hatással vannak. A Holdnak nincs mágneses tere, amely védené felszínét a Napból kiáramló részecskéktől. Egy új modellszámítás alapján a ennek hatása nem elhanyagolható, és a Hold alkalmanként jelentős mennyiségű anyagot veszít el.

A Hold felszínét mindig bombázza a napszél, amikor nem a Föld mágneses uszályában tartózkodik. A légkör nélküli Hold felszínével közvetlenül kölcsönhatásba lépő töltött részecskék közül a leggyakoribbnak, a hidrogén-atommagoknak (protonoknak) a legkisebb a hatása. Erősebb következményei vannak a hélium-atommagok becsapódásainak, amelyek gyakorisága akár 20% fölé is emelkedhet, emellett sebességük és így energiájuk is megugrik egy-egy koronakitörés során.

Egy-egy koronakitörés során millió tonnányi plazma (ionizált gáz) szabadul ki a Napból, amely akár a Holdat is eltalálhatja. A becsapódó töltött részecskék a felszínt borító regolitban lévő illékony anyagokat felszabadítják. William Farrell (NASA Goddard Spaceflight Center) és kollégáinak számításai szerint ilyen alkalmakkor nagyságrendileg 100 tonnányi anyag is kiszabadulhat a felszínről.

A jelenséget a 2013-ban startoló LADEE (Lunar Atmosphere And Dust Environment Explorer) űrszonda is megfigyelheti, amely a Hold felszíne fölé emelkedő részecskefelhők formájában azonosíthatja majd az elszökő anyagot. A megfigyelés a felszíni regolitban lévő mobilis elemek összetételéről is adhat majd információt. Hasonló jelenség révén veszíthette el a Mars egykori légkörének és talán vízkészletének jelentős részét. Miután az ősi mágneses teret generáló dinamó leállt, a napszél szabadon erodálta, pusztította a bolygó légkörét.

 

Egy koronakitörés és részecskéinek megérkezése a Földhöz (NASA)