A különleges ködszivárványt egy amatőr orosz fotós kapta lencsevégre egy sarkvidéki útja során. A ködívnek is nevezett jelenség hasonló a szivárványhoz, ám sokkal kisebb vízcseppek alkotják.

Sam Dobson a világ legnagyobb atommeghajtású jégtörőjének fedélzetén egy Északi-sarkra tartó expedíción vett részt, amikor megpillantotta a ködszivárványt vagy más néven ködívet. Már éjfél körül járt, de a sarkvidéki nappal idején még éjszaka sem nyugszik le a nap a horizonton, ezért még akkor is világos volt.

Forrás: Sam Dobson
Forrás: Sam Dobson

"Először egy felhőnek tűnt, de ahogy közelebb értünk, láttuk, hogy egy fehér szivárvány" - mondta Dobson. A fotós elmondása szerint a ködív közelebb volt, mint ahogy a képen látszik. Az expedíció résztvevői annyira lenyűgözőnek találták a jelenséget, hogy rögtön leszálltak a hajóról, hogy közelebbről is szemügyre vegyék.

Forrás: Sam Dobson
Forrás: Sam Dobson

A ködív annyiban hasonlít a szivárványhoz, hogy víz kell hozzá és ív alakú. A színes szivárványhoz azonban nagyobb méretű vízcseppek (esőcseppek, szökőkútból potyogó cseppek, csapkodó hullámverés miatt keletkező permet, de mindenképpen látható mérettartományba eső méretű vízcsepp) szükségesek. A ködív esetében a cseppek mikroszkopikusak, ilyenek például a köd páraszemcséi, amelyek már az ezredmilliméteres mérettartományba tartoznak, de hasonlóak alkotják például a gomolyfelhőket is, mondta az [origo]-nak Landy-Gyebnár Mónika, akinek légköroptikai jelenségekkel kapcsolatos cikkeivel már többször találkozhattak rovatunkban, például akkor, amikor lila köd nyelte el Veszprémet.

A ködív esetében a mikroszkopikus szemcsékbe is bejut a fény, és vissza is tükröződik, ám a méret miatt nem tud ragyogó, tiszta színekre bomlani. Ehelyett az elhajlás jelensége lép fel, ami szintén produkál színeket, ám jóval halványabban a fénytörésnél. Legtöbb esetben a színeket nem lehet látni, így a ködív általában egy diffúz fehér ívből áll. Ha a ködöt alkotó páraszemcsék egységesen aprók (ez a frissen kialakult ködre jellemző), akkor a legerősebb fényű íven belül további, egyre halványodó ívek is látszódhatnak, ez már interferencia hatására alakul ki. Az ív látszó mérete - hasonlóan a szivárványéhoz - attól függ, hogy a hátunk mögötti fényforrás milyen magasan áll. Napkeltekor egészen nagy az ív, míg az égen már magasabbra kúszott nap laposabb ívet produkál. Egy hegycsúcsról vagy magas épület tetejéről nézve nemcsak félkörív, hanem teljes körív látszódna, de átlagos terepen csak a horizont feletti része jelenik meg az ívnek. A jelenség egy ködös éjszakán egy autó reflektorával házilag is előállítható, ha a kocsi elé állva abba az irányba tekintünk, amerre a fénykévék vetülnek a sötétbe.

Sam Dobson további képei a sarkvidéki expedícióról megtekinthetők itt.