Csütörtök este látványos égi jelenséget figyelhetünk meg. Napnyugta után feltűnő lesz a keskeny holdsarló, nem sokkal alatta pedig a fényes Vénusz fog ragyogni. A feltűnő együttállást még kivilágított nagyvárosokból is megpillanthatjuk.

Sajnos az ország nagy részén nem kedvezett az időjárás a megfigyelésnek, de a következő napokban-hetekben is szép látvány lesz a Vénusz és a Jupiter, amelyek látszólag megközelítik majd egymást. Derült idő esetén érdemes egy pillantást vetni rájuk a következő estéken.

Korábbi információk

Ha derült lesz az ég csütörtök este, érdemes kimenni a szabadba naplemente után, még a teljes sötétség beállta előtt. Nyugat felé tekintve ritka és szép látványban lehet részünk: a Hold keskeny sarlója alatt a fényes Vénusz ragyog majd.

A Hold és a Vénusz bolygó csak látszólag mutatkoznak egymás mellett, a valóságban nagyságrendileg 100 millió kilométerrel van messzebb a Vénusz a Holdnál. Ennek megfelelően semmilyen hatása nem lesz a látszólagos égi helyzetnek bolygónkra, illetve bármi másra.

A megfigyelés azonban mindenkinek javasolt, hiszen derült időben semmilyen segédeszköz nem szükséges hozzá, a nyugati látóhatárra nyíló jó rálátás mellett szabad szemmel, távcső nélkül is láthatjuk az égen. A Hold derült idő esetén naplemente után egyre feltűnőbb lesz, árnyékos oldalát halvány derengés formájában vehetjük észre. Ezt nevezik hamuszürke fénynek, ami a Földről a Holdra, majd onnan ismét a Földre verődött napfény.

A Holdtól lefelé, kinyújtott karunkkal mérve alig egy arasznyira a feltűnő Vénuszt, belső bolygószomszédunkat láthatjuk. Fényessége jelenleg -4 magnitúdó körüli, a ráeső napfény legnagyobb részét visszaverik sűrű, kénsavcseppekből álló felhői.

A harmadik feltűnő objektum az égen a Jupiter lesz, amelynek azonosításához forduljunk dél felé (ez esetben a naplemente iránya jobb kezünk irányába esik). Közelítőleg dél felé, magasan az égen, egy fényes csillaghoz hasonlóan, de a Vénusznál valamivel gyengébben, mintegy -2 magnitúdó fényességgel ragyog a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter. Ha pedig a Vénuszt a Jupiterrel összekötjük, a Naprendszer fősíkját, az ekliptikát kapjuk meg, amelynek mentén a bolygók keringenek a Nap körül.

Forrás: MCSE
Az égbolt délre eső felének képe csütörtök este, naplemente után háromnegyed órával. Alul a nyomtatott betűk az égtájakat jelölik (MCSE, csillagászati jelenségnaptár)

A mellékelt térkép segítségével megpróbálhatunk néhány fényes téli csillagképet is fellelni. A Jupitertől kiindulva, attól balra haladva viszonylag könnyen megtalálhatjuk az Oriont (Vadász), felette a Taurus (Bika), attól balra pedig az Auriga (Szekeres), innen lefelé pedig a Gemini (Ikrek) csillagképet. Fényes tagjaik városokból is megpillanthatók, de ahhoz, hogy az egyes csillagképek alakját is felismerjük, már fényszennyezéstől távoli helyet érdemes felkeresnünk. Aki pedig elég kitartó, és az éjszaka későbbi részében, éjfél környékén is kinéz a szabadba, az megtalálhatja a fokozatosan fényesedő Marsot. Ez külső bolygószomszédunk, amely sárgás fénypontként a Leo (Oroszlán) csillagképben mutatkozik. Az idén nyáron landol rajta a Mars Science Laboratory nevű űrszonda, amelyet már korábban részletesen is bemutattunk.

Forrás: Rosenberg Róbert
A Vénuszhoz (balra) közelítő Hold (jobbra) képe szerdán este, az együttállás előtt egy nappal. A nád csak látszólag "vet árnyékot" az égre. A hosszú expozíciós idejű felvétel alatt a nádszálak kitakarták az égi hátteret, amely ott ezért sötétebbnek látszik. Majd később, amikor vakuval a tájra villantottak, a szél miatt kicsit máshol álltak a nádszálak - ez a furcsa megjelenés oka (fotó: Rosenberg Róbert)