Egy korábban csak embereknél megfigyelt módszerrel határozza meg az előtte lévő tárgy távolságát az ugrópók.

A legtöbb állat úgy határozza meg egy tárgy távolságát, hogy a szemlencse gyújtótávolságát változtatja (ahogy az emberek is), vagy mozgatják a fejüket, és így úgynevezett mozgási parallaxist (amikor a tárgy állandó sebességgel áthaladva a szem előtt látszólag másként mozog a megfigyelőhöz közel, illetve távol) hoznak létre.

Egy japán kutatócsoport eredményei arra utalnak, hogy az ugrópókok egy harmadik lehetőséget használnak, az úgynevezett képdefókuszálást, amelyben a kép homályos változatát hasonlítják össze az élessel. A legjobban úgy képzelhető el ez a távolságbecslés, ha azokra a fényképekre gondolunk, ahol az előtér homályos és a háttér éles (vagy fordítva). Ezt a módszert használják az emberek is a tárgyak közötti távolságok durva becslésére, de eddig egyetlen olyan állatot sem ismertek, amely a képdefókuszálást használná egyetlen tárgy távolságának meghatározására.

Takeshi Nagata és munkatársai akkor tették a felfedezést, amikor az ugrópók elsődleges (legnagyobb) szemének retináját tanulmányozták. A pók retinája négy rétegből áll, és az egyik rétegben zöld színre érzékeny pigmenteket találtak. Ez azért volt különös, mert a zöld fény nem fókuszálódik erre a rétegre, tehát a normális "fehér" napfénynél erre a rétegre mindig életlen kép vetül, míg a többi rétegen éles kép alakul ki.

Science/AAAS
Ugrópók

A Science folyóiratban megjelent tanulmány szerzői úgy okoskodtak, hogy ez az eltérés lehetővé teszi a pók számára, hogy meghatározza egy tárgy távolságát a képdefókuszálás révén. Elképzelésük megerősítésére különféle fényben vizsgálták az állatok zsákmányszerzését. Amikor zöld fénnyel világították meg a pókokat, akkor sosem tévesztették el az ugrást. Amikor viszont piros fénnyel világították meg a kísérleti alanyokat (amelyből minden rövidebb hullámhosszú fény, így a zöld is hiányzik), a pókok szinte mindig rövidet ugrottak, és csak újabb próbálkozásra sikerült megfogniuk a zsákmányt.