Száz éve lépett fel Pesten a "ványadt arcú" meztelen táncosnő

2012.02.07. 14:27

Száz évvel ezelőtt érkezett Budapestre a "meztelen táncosnő", a magyar felmenőkkel is rendelkező Adorée Villany. Nagy terjedelemben írtak róla az újságok, de végül is a nagyobb botrányok elmaradtak, és a látogatás csak pár napig foglalkoztatta a sajtót.

Délután öt óra tájban sűrű egymásutánban érkeztek a Lipótvárosi Kaszinó Nádor utca tíz szám alatt levő palotája elé a gummikerekű fogatok, autók és egylovas bérkocsik. A mágnáselőkelőségű prémbundás kapus szép sorjában emelte ki a kocsik mélyéből fővárosunk karakterisztikus személyiségeit, akik a nagy eseményhez elhozták feleségüket és serdült leányaikat is. Akadt egy-két igazi mágnás is, egy-két kékvérű, ezek is eljöttek, hogy lássanak 'valamit' - mindezt a Pesti Hírlap írta sejtelmesen, 1912. február 4-én.

A "valamit" Adorée Via Villany fellépése jelentette. A franciaországi Rouenban született a táncosnő Budapesten felemlegette magyar nagyszüleit - talán ezért is írták a nevét időnként Villánynak a hazai lapok. Adorée 14 éves korától Németországban nevelkedett, s "meztelenül táncolta végig a kontinenst". Ezt a Pesti Hírlap egyik tudósítója ("S. S.") írta róla, akit láthatóan nem hatott meg az 1912. február 2-án Budapesten is bemutatott sztriptízszerű produkció, az úgynevezett jelmezes főpróba. Villany kisasszony ugyanis ekkor még magán hagyott - egy amúgy semmit sem leplező - fátylat.

"Nem azért, hogy egymást nézzék"

Másnap, 3-án aztán eljött a nagy pillanat, már semmi sem maradt a táncosnőn. Az akadémikusok és nagytekintélyű képzőművészek előtt tartott "igazi" bemutatóról a Pesti Hírlap másik tudósítója, "Orior" így írt: "Ezúttal Villány kisasszony már teljes jelmeztelenségben, azaz meztelenségben mutatkozott be. Nyakig mezítláb és bokáig dekolletált volt. Ezúttal föltárta testének legintimebb bájait és elárulta még azt is, hogy nem veti meg - a borbélyt. És mégis e nuditás exponálása nem hatott visszatetszőleg. Mert táncában, mozdulataiban, levetkőzésében, még a meztelenségének fitogtatásában is volt bizonyos artisztikus vonás."

Forrás: wikimedia commons

A táncosnő interjút is adott a Pesti Hírlapnak, méghozzá annak az újságírónak (S. S.-nek), aki erős megvetéssel írt a főpróbájáról. Egy ajtóval lecsukható vörös spanyolfal mögött vetkőzött Adorée, itt talált rá, egy kis szobában a zsurnaliszta. A spanyolfal a leírás szerint "célszerű volt azért is, mert a szobácskát a Lipótváros urai töltötték meg zsúfolásig, bizonyára nem azért, hogy egymást nézzék".

"A férfiaktól tartózkodom"
 
"Villány Adorée tehát, hogy zavartalanul beszélgethessen velem, behívott magához a spanyolfal mögé. Mosolyog. Az arca még festékes és bár ne mosolygott volna..." - s a hírlapíró megjegyzi azt is: "Egészen udvariatlanul ki kell jelentenem, hogy soha, a legridegebb utcasarkon sem adatott látnom, a hozzá hasonló kiélt, csontvázszerű ványadt női arcot." A leírás szerint ezután a táncosnő ópiumos cigarettával kínálta meg a hírlapírót, aki udvariasan bár, de elutasította a szívességet.

Forrás: wikimedia commons

"Párisi lakásomon a vendégeimet már akkor fogadom, amikor a tejfürdőmet veszem. Illetőleg, még előbb, mert barátaimat beengedem ahhoz a kis testmozgáshoz is, amit mezítelenül szoktam végezni a fürdés előtt. Nekem, aki a meztelenségből kultuszt csinálok, igazán mindegy, hogy mikor mutatkozom lepel nélkül azok előtt, akik engem szeretnek és akiket én is szeretek" - nyilatkozta Adorée, aki hozzátette: "A férfiaktól tartózkodom, mert a szerelem árt a szépségnek", ugyanakkor "van egy nagyon kedves barátnőm, aki híven elkísér mindenhová".

A meztelenség kultusza

Forrás: wikimedia commonsHogyan alakult ki ez a dekadens kultúra a századfordulón? Már a XIX. század utolsó éveiben óriási skandalumot okozott a Monarchia nyugati felében, Bécsben a meztelenség kultuszát felélesztő szecesszió. Az irányzat hivatalos meghirdetése, 1897-98 előtt a szecesszió kiemelkedő egyénisége, Gustav Klimt már Ausztria-szerte ismertté vált - többek között - "pornográfnak" minősített festményeivel, amelyeket a Bécsi Egyetem dísztermébe készített.

Miután Ausztriában nem övezte nagy lelkesedés a nuditást, a következő évtizedben inkább Franciaországban és Németországban erősödött fel a "meztelenség kultusza", immár hús-vér szereplőkkel. A holland születésű Mata Hari 1905-ben óriási sikert aratott Párizsban híres fátyoltáncaival, nem véletlen, hogy Adorée Villany is átvette stíluselemeinek egy részét holland "kolléganőtől". (Mata Harit 1917-ben végzik majd ki, feltételezett német kémként.) Mata Harin kívül ekkoriban vált ismertté Olga Desmond, aki a "Társaság az ideális kultúráért" egyesület berlini alapításakor is ott volt. A társulat rendezvényein élőképeket mutattak be: e "szépségestéket" azonban 1908-ban betiltották, mert a szereplők meztelenül pózoltak, vagy csak testfestéket "hordtak" magukon.

A betiltással kellett küzdenie a meztelenség kultuszát ápoló Adorée Villany-nak is. Karl Toepfer tanulmányában írja, hogy a "Nackttanz", a "meztelen tánc" képviselőjeként Villany azt vallotta, a teste: műalkotás. Éppen ezért is verbuválódott Villany közönsége a felsőbb társadalmi osztályokból, akik magánlakásokban vagy zárt klubokban gyűltek össze a táncelőadásokra. A müncheni rendőrség mindenesetre ezt nem találta eléggé "művészinek", és 1911-ben betiltotta ezt.

Miért maradt el a siker Budapesten?

A liberális magyar közgondolkodás képviselője, Csécsy Imre szerint ugyanakkor Adorée Villany fellépése "nem dicsősége, de nem is szégyene Budapestnek". S azt is hangsúlyozza: "a meztelen táncosnő vendégszereplése nem hozta meg a várt sikert. A hivatalos erkölcs sehogy sem akart komolyan fellázadni, elmaradt a külföldön reklámnak annyira bevált rendőrségi betiltás és ennek nyomán a művészet szent jogára való hivatkozás."

Szegő Iván Miklós

KAPCSOLÓDÓ CIKK