Egészen a közelmúltig úgy gondolták, hogy a nők petesejtkészlete már a születéskor végleges számú. Egy új kutatás azonban megkérdőjelezi ezt az elképzelést.

Az 1950-es évek óta a szaporodáskutatók közt általánosan elfogadott az a nézet, hogy a petetermelés nagyjából az emlős magzati fejlődés felénél befejeződik. Egy kislány például a becslések szerint 400 000 petesejttel (oocitával) születik. A pubertás kezdetekor ezek az oociták érnek meg, menstruációs ciklusonként mintegy 1000. (Ezek közül az érett petesejtek közül ciklusonként csupán egy szabadul ki a petefészekből és jut a petevezetékbe.) Amikor az oocitakészlet lecsökken, elkezdődik a menopauza (változókor).

2004-ben azonban Jonathan Tilly a bostoni Massachusetts Általános Kórház szaporodásbiológusa és munkatársai egereknél azt tapasztalták, hogy túl sok oocita pusztul el egy-egy menstruációs ciklus alatt ahhoz, hogy fenntartható legyen a termékenység az állat élete alatt. Felvetették a gondolatot, hogy új petesejteknek kell keletkezniük valamilyen meghatározatlan őssejtekből. Más kutatók viszont elvetették a csoport következtetéseit, mondván, drasztikusan túlbecsülték az oocitahalandósági rátát.

2009-ben Tilly elképzelését felkarolták kínai kutatók, és Ji Wu, a sanghaji Jiao Tong Egyetem biológusa bejelentette, munkatársaival sikerült "női csíravonal-őssejteket" elkülöníteniük felnőtt egerek petefészkéből. Állításuk bizonyítására a csoport genetikailag úgy módosította a feltételezett őssejteket, hogy zöld fluoreszcens fehérjét termeljenek, majd sterilizált egerek petefészkébe injektálták a sejteket. A kezelés után a nőstények olyan kölyköknek adtak életet, amelyek zölden fluoreszkáltak, ez igazolta, hogy a bejuttatott sejtekből érett oociták keletkeztek.

Az nem volt egyértelmű, hogy vajon hasonló pete-őssejtek léteznek-e az emberi petefészekben is, illetve mi lehet ezeknek a sejteknek a szerepük a normális termékenységben és szaporodásban. A Nature Medicine folyóirat most megjelent cikkében Tilly és munkatársai arról számolnak be, hogy finomították Wu sejtgyűjtő módszerét, és hasonló sejteket halásztak ki emberi petefészekszövetből.

A sejtek - amelyeket Tilly oogoniális őssejteknek nevez - nagyon ritkák: 1 jut belőlük 10 000 petefészeksejtre. A sejtek gyorsan szaporodtak a laboratóriumban, és bizonyos körülmények között spontán módon képeztek vizuálisan és molekulárisan is oocitákra hasonlító sejteket. Azért, hogy kiderítsék, miként viselkednek a sejtek a petefészekben, a kutatók zöld fluoreszcens fehérjéket termelő módosított őssejteket ültettek egy darabka emberi petesejtszövetbe, majd a szövetet egér bőre alá helyezték. Amikor 1 és 2 hét múlva megnézték a beültetett szövetet, éretlen follikuluszokat - az a petefészekstruktúra, amelyben a termékeny peték fejlődnek - találtak zöld oocitákkal a közepükön.

A kutatók legközelebbi terve, hogy engedélyt szerezzenek az őssejtekből létrejött petesejtek laboratóriumi megtermékenyítésére, amelyre az Egyesült Királyságban van lehetőség. Az azonban kétséges, hogy maguk az őssejtek alkalmasak-e laboratóriumban megtermékenyíthető petesejtek előállítására, mondja David Albertini, a Kansasi Egyetem orvostudományi központjának munkatársa, mivel a tenyészetben terjedő sejtek szinte mindig potenciálisan káros mutációk felhalmozódását váltják ki a sejtekben. Ennek ellenére a hír felvillanyozó, és valószínűleg a módszer alapján a meddőség kezelésére a gyakorlatban is felhasználható eljárások születhetnek belőle a jövőben.