Az emberéhez hasonló az állatvilág álcázóbajnokainak látása

2012.03.17. 13:31

Egyes állatok figyelemfelhívásra használják a színeket, mások pont ennek ügyes alkalmazásával igyekeznek eltűnni a többiek, elsősorban a ragadozók szeme elől. A legújabb kutatások szerint a színek és minták legvirtuózabb felhasználóit a lábasfejűek között kell keresnünk.

A lábasfejűeknek az emberéhez nagyon hasonló hólyagszemük van. Sok polip és tintahal tág határok között képes változtatni a színezetét és textúráját. Mivel szinte tökéletesen képesek beleolvadni a környezetükbe, ezért eddig is gyanították, hogy képesek érzékelni a környezetük megjelenését, és ehhez alakítják álcájukat. Mindez azért is különösen meglepő, mert a lábasfejűek - jelenlegi ismeretek szerint - színvakok.

Most azonban arra találtak bizonyítékot, hogy a tintahalak akkor is képesek tökéletesen álcázni magukat, ha nem látják egészében a környezetet, amelybe bele kell olvadniuk. Ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy az emberek képesek lefordítani az egyszerű vonalas rajzokat lényeges információkká.

Az ember látórendszere képes kitölteni a hiányzó információkat, hogy alakokat hozzon ki az üres térben. Ezt szemlélteti a híres Kanizsa-háromszög nevű optikai illúzió. Az illúzióhoz három hegyesszöget és három fekete korongot használnak, amelyből hiányzik egy-egy tortaszelet alakú rész. A hegyesszögeket és a korongokat úgy helyezik el, hogy az agy két egymást átfedő háromszögként értelmezi az alakzatot.

Sarah Zylinski, a Duke Egyetem kutatója munkatársaival a tintahalak színváltoztató képességét vizsgálta. Arra voltak kíváncsiak, mennyire tudnak alkalmazkodni környezetükhöz az állatok. A tintahalakban kromatofóráknak nevezett különleges bőrsejtek találhatók. Ezek idegi szabályozás alatt állnak, és összehúzódva vagy kitágulva rendkívül gyorsan képesek megváltoztatni a színüket, hogy az állat a legjobban beleolvadjon a környezetbe.

Forrás: Sarah Zylinski/Duke Egyetem
Tintahal a kavicsok között

A kutatók a közönséges tintahal (Sepia officinalis) 18 fogságban született egyedét használták a vizsgálataikhoz. Különféle háttereket tettek az állatok mögé, és figyelték, hogyan reagálnak. Az egyik háttér például szürke pettyes volt, amelyre nagyjából 6 milliméteres fehér köröket rajzoltak. Ez a háttér mindig kiváltotta a tintahalaknál az úgynevezett "széttördelő" álcázást, amely lényegében egy darabos, kockás mintázat, amely segít beleolvadni az állatoknak a nagy kövek közé.

Egy másik háttérnél a körök kis részét eltávolították, akkora réseket hagyva az alakzatokban, amelyet az emberi szem még körnek látott. A tintahalak újfent széttördelő álcával válaszoltak. Amikor azonban ugyanezeket a körcikkeket forgatták, és így már nem látszottak köröknek, akkor az állatok más, finomabb szemcsés álcát választottak, amely jobban illik az apróbb részekből összetevődő háttérhez, például homokhoz.

Sarah Zylinski
A tintahal álcázásának változása a háttérnek megfelelően

Ez azt jelenti, hogy a lábasfejűek a hézagok ellenére képesek egész körként érzékelni az első típusú szaggatott köröket, hasonlóképpen, ahogy az ember. A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent eredmények arra utalnak, hogy a lábasfejűek valószínűleg az emberhez hasonló részletességgel látják a világot, mondta Zylinski. "Ez akkor is igaz, ha a tintahalak színvakok, valószínűleg azért mert a színlátásnak kevés hasznát vennék egyszínű óceánaljzati élőhelyeiken" - fűzte hozzá a kutatónő.

Az emberek nagyon jók a tárgyak vizuális érzékelésében, mondta Zylinski, például akkor is felismerünk egy tárgyat, ha valami más részben eltakarja. "Ez a képesség a tintahal számára különösen fontos" - mondta Zylinski. "Képesnek kell lennie fölvenni a háttér jellemzőit. Ellenkező esetben kockáztatja a rossz álcázást és ezzel azt, hogy felfedezi őt egy ragadozó" - tette hozzá.

Többet lát a rovarszem, mint az emberi

A fejlettebb élőlények látószervei három fő típusba sorolhatók. A pontszem és a mozaikszem (összetett szem) az ízeltlábúak látását szolgálja. A hólyagszem pedig a lábasfejűek és a gerincesek legfejlettebb képlátását teszi lehetővé.

Az összetett szemek több szempontból túl is szárnyalják a gerincesek szemét. A legtöbb rovar nemcsak az ember által látott színeket képes érzékelni, hanem az ultraibolya fényt, valamint a polarizált fényt is. Előbbinek azért van jelentősége, mert a számunkra egyöntetűen sárgának vagy fehérnek látszó virágok a rovarok szemében különleges mintákkal tarkítottak. Ezek az ultraibolya fényt visszaverő mintázatok szinte leszállópályaként irányítják a virágot beporzó rovarokat a virág bibéje és porzói felé. A polarizált fény a borús időben való tájékozódásban tölt be jelentős szerepet.

Forrás: AFP
Ájtatos manó

A hólyagszemmel rendelkező állatok színlátása meglehetősen eltérő lehet. A halak közül például a porcos halak színvakok, viszont a színes környezetben élő korallszirti halak színlátása jobb, mint az emberé. A kétéltűek és a hüllők színlátása általában gyenge. Kitűnő a színlátásuk viszont a madaraknak - nem véletlenül tartoznak ide az állatvilág legszínesebb képviselői.

Az emlősök zöme nagyjából hasonlóan látja a világot, mint az ember. A legfőbb különbségek a színérzékelésben és a rossz fényviszonyok közti látásban figyelhetők meg. Korábban azt gondolták, hogy az emberszabású majmokon és az emberen kívül a legtöbb emlős színvak. Az újabb kutatásokból azonban kiderült, hogy ez nem egészen igaz. A kutatók kimutatták, hogy a kutyák és a macskák szemében például kétféle csapsejt (színérzékelő sejt) található, tehát látásuk dikromatikus (azaz kétszínlátók): szemük a kékes és a sárgás színekre a legérzékenyebb.

Vonzás és álcázás

A színek szerepét az állatvilágban azon állatok színlátása alapján ítélhetjük meg, amelyekkel az adott faj képviselői kapcsolatba kerülnek (nemi partnerként vagy ellenségként). A madarak színlátása például kiváló, ezért a hímek általában igen tarkák, hogy minél jobban felkeltsék a tojók figyelmét. A tojók viszont rendszerint nem kockáztatnak. Fakó színüket nehezebben veszik észre a ragadozó emlősök és a madarak is.

Forrás: AFP/Carlos Julio Martinez
Nyílméregbéka

Más fajok pont azt akarják, hogy észrevegyék őket. Ezek az állatok rendszerint mérgezőek, így feltűnő színükkel akarják elriasztani ellenségeiket. Ilyenek például a nyílméregbékák vagy számos rovar (darázs, rossz ízű lepke stb.). Ezek fő ellenségei a jó színlátású madarak, amelyek hamar megtanulják elkerülni az ilyen zsákmányt. Egyes nem méregtermelő, ártalmatlan állatok pont ezt használják ki, amikor megtévesztésig utánoznak bizonyos veszedelmes fajokat. Ezek közé tartoznak például a zengőlegyek és egyes lepkék. (A mimikriről részletesen itt olvashat.)

KAPCSOLÓDÓ CIKK