A paprika volt a Nobel-díj kulcsa a szegény ember Cambridge-ében

2012.03.24. 8:58

Hetvenöt éve kapott Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert. A bejelentést nagy ünneplés követte, Szegeden spontán fáklyás felvonulást tartottak. Szent-Györgyi kitüntetését nem véletlenül nevezte a Times "Paprika-díjnak": a világhírű tudós valóságos C-vitamin-bányára bukkant Szeged jellegzetes növényében, a paprikában.

 Szent-Györgyi Albert az egyetlen olyan magyar tudós, aki a Nobel-díjat hazai kutatásaiért nyerte el. Alkotó életének fénykora a szegedi egyetemen eltöltött szűk másfél évtized (1931-1944). Itt izolálta a C-vitamint, mert a paprikában, Szeged jellegzetes növényében valóságos C-vitamin-bányára bukkant.

A szegény ember Cambridge-e

Szegedre érkezése előtt Szent-Györgyi külföldön, többek közt Groningenben és Cambridge-ben dolgozott. Külföldi kutatómunkája során fedezett fel egy érdekes vegyületet, a későbbi C-vitamint (aszkorbinsavat), a "hexuronsavat". Ekkor azonban még nem sikerült nagy mennyiségben izolálnia és szerkezeti képletét meghatároznia.

Szent-Györgyit Klebelsberg Kunó, Horthy Miklós oktatásügyi minisztere igyekezett hazacsábítani. Klebelsberg ajánlata, a szegedi professzori kinevezés, illetve hogy a Rockefeller Alapítvány támogatásával itt létrehozandó tudományos központ kialakításában központi szerepet kap, egybeesett Szent-Györgyi vágyaival.

Az új, Dóm téri laboratórium elkészültéig egy kórházban kialakított munkahelyet ígértek Szent-Györgyinek. E kompromisszumos ígéret hatására Szent-Györgyi Albert, valamint első felesége 1930. augusztus 15-én elhagyta a "tudományos hazát", Cambridge-t és elindult Szegedre. Útjukat többször is megszakították: Szent-Györgyi Albert előadásaival elbűvölte közönségét - írja az első Szent-Györgyi monográfia szerzője, Ralph W. Moss.

"A szegény ember Camridge-e Szeged" - írja Moss. A tudós és családja 1931 januárjában vonattal érkezett a Tisza-parti városba, ahol Szent-Györgyi Albert 13 évig élt és alkotott, az itteni egyetemen érte el élete legnagyobb felfedezéseit, itt fejtette meg a "hexuronsav" titkát, ami világhírt hozott számára. Ehhez az eredményhez az is hozzájárult, hogy e "félreeső" helyen semmi sem vonta el a figyelmét a munkájától. Ugyanakkor Szeged - mely befogadta, miközben a kozmopolita Budapest visszautasította kinevezését - megtiszteltetésnek vette, hogy ilyen neves tudós, mint Szent-Györgyi Albert itt dolgozik.

Friss szellemet hozott

"Szegeden csapatot szervezett maga köré: Laki Kálmán, Banga Ilona, Straub F. Brunó, Erdős Tamás társaságában, a mai Déri Miksa szakközépiskola épületének pincéjéből a Dóm térre költöztetett épületben folytatta a külföldön, többek között a vitaminkutatás pápája, Hopkins mellett, Cambridge-ben elkezdett munkát" - mondta Dux László, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karához tartozó Biokémiai Intézete tanszékvezető egyetemi tanára.

Friss szellemet hozott Szent-Györgyi, mert megmutatta: tudós ember, széleskörű érdeklődéssel, aki színes életet él. Például rendszeresen sportolt, repülőgépet vezetett, motorkerékpárral járt a munkahelyére, színházba járt. Diákjaival fesztelen és családias kapcsolatot alakított ki, ami éles ellentéte volt az addig más egyetemi oktatóktól megszokott hiaerchikus viszonynak.

Forrás: Wikimedia Commons

Meglepetésként érte a Nobel-díj

A paprikában, Szeged jellegzetes növényében valóságos C-vitamin-bányára bukkant. Az itt nyert mintákat - még mielőtt kérték volna - a világ minden tájára eljuttatta. Sőt, mikor 1935-ben Belgiumban tartott előadásokat, C-vitaminnal kezelt néhány beteget, akiknek állapota drámai módon javult, így orvosi zseninek tartották azt a Szent-Györgyit, aki amúgy nem kedvelte a gyakorlati orvoslás formáit.

Noha kiemelkedő tudós volt, mégis meglepetésként érte, amikor 1937. október 2-án telefonhívást, majd később táviratot kapott Stockholmból: a Karolinska Institutet orvosi fakultása neki ítélte a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat, "...a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért".

A bejelentést nagy ünneplés követte itthon, Szegeden spontán fáklyás felvonulást tartottak: Szent-Györgyi eredménye - ahogy a Times nevezte: Paprika-díja - a korabeli beszámolók szerint "helyreállította Magyarország megtépázott tekintélyét a világ szemében". A Tisza-parti városból Stockholmba utazó, onnan ide visszatérő 44 éves Szent-Györgyi Albertet a Nobel-díj átadáskor az ünnepi szónok úgy említette, mint "a Szegedről jött új hódítót".

"A magyar tudomány hatalmassá fog növekedni"

A második világháború után Szent-Györgyi először megpróbált együttműködni a kommunista rendszerrel, és folytatni oktató és kutatói munkáját. Amikor azonban 1947-ben, svájci tartózkodása alatt tudomására jutott író barátjának, Zilahy Lajosnak a letartóztatása, úgy döntött, nem tér vissza Magyarországra. Az Egyesült Államokba emigrált, és csak 1973-ban, nyolcvanéves korában tért vissza újra, volt tanítványa, Straub F. Brunó meghívására az MTA Szegedi Biológiai Központ átadási ünnepségére. Akkor a Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták. Beszédében Szent-Györgyi Albert kijelentette: "...Látom, tapasztalom, hogy ebben a kis országban olyan nagy a tudomány tisztelete, szeretete, a közös emberi kincsek megbecsülése oly erős, hogy ennek alapján joggal várhatom; a magyar tudomány hatalmassá fog növekedni."

Wikipedia
Szent-Györgyi Albert szobra Szegeden

Nobel-díjasok Szegeden

"Szent-Györgyi Albert szellemisége meghatározó a mai Szegedi Tudományegyetem számára is. Az egyetem leginkább azzal tud tisztelegni Szent-Györgyi életműve előtt, ha a kutató kollégák maguk is kiemelkedő eredményeket érnek el" - mondta Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora a Szent-Györgyi Konferenciát megnyitó sajtótájékoztatón. A konferenciára kilenc Nobel-díjas tudós érkezett.

Elfogadta a meghívást Andrew V. Schally (USA, orvosi-fiziológiai Nobel-díj, 1977 az agy által termelt peptid hormonokkal végzett munkájáért), Bert Sakmann (Németország, orvosi-fiziológiai Nobel-díj, 1991 a sejtmebránban található ioncsatornák vizsgálatáért), Eric Wieschaus (USA, orvosi-fiziológiai Nobel-díj, 1995 a korai embrionális fejlődés genetikai ellenőrzésének területén tett felfedezéseiért), Peter C. Doherty (Ausztrália, orvosi-fiziológiai Nobel-díj, 1996 annak leírásáért, hogyan használják a nyiroksejtek a szövet-összeférhetőségi génkomplex molekulákat a vírusok felismerésére és elpusztítására), Tim Hunt (Egyesült Királyság, orvosi-fiziológiai Nobel-díj, 2001 a ciklin és a ciklin-dependens kináz, a sejtciklust szabályozó molekulák felfedezéséért), Robert Huber (Németország kémiai Nobel-díj, 1988 egy fotoszintézis reakcióközpont háromdimenziós szerkezetének megállapításáért), John E. Walker (Egyesült Királyság, kémiai Nobel-díj, 1997 az adenozin-trifoszfát-(ATP-)szintézis alapjául szolgáló enzimatikus folyamat részleteinek tisztázásáért), Aaron Ciechanover (Izrael, kémiai Nobel-díj, 2004 az ubiquitin-közvetítette fehérjebontás felfedezéséért) és Ada E. Yonath (Izrael, kémiai Nobel-díj, 2009 a riboszómák szerkezetének és szerepének vizsgálatáért).

Kelemen Zoltán Gergely
A Szent-Györgyi Konferencia "családi fotója"
Hátsó sor (balról jobbra): Hegyi Péter (Szent-Györgyi Konferencia, főtitkár), Hernádi Klára (SZTE TTIK, dékán), Wittmann Tibor (Gasztroenterológia, szekcióelnök), Greiner István (RICHTER Gedeon Nyrt., kutatási igazgatóhelyettes), Botka László (Szeged, polgármester), Kemény Lajos (SZTE ÁOK, dékánhelyettes), Széll Márta (Molekuláris biológia, szekcióelnök), Pálfi György (Tuberkulózis, szekcióelnök). Középső sor: Pál József (SZTE Nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettes), Bert Sakmann (Nobel-díjas), Tim Hunt (Nobel-díjas), Robert Huber (Nobel-díjas), Szabó Gábor (akadémikus, SZTE Rektor), Vécsei László (SZTE ÁOK, Dékán), John E. Walker (Nobel-díjas), Eric Wieschaus (Nobel-díjas), Varró András (SZTE Tudományos és innovációs rektorhelyettes). Első sor: Aaron Ciechanover (Nobel-díjas), Ada E. Yonath (Nobel-díjas), Andrew V. Schally (Nobel-díjas), Peter C. Doherty (Nobel-díjas)



KAPCSOLÓDÓ CIKK