Két, nem egészen kifejlett gyapjas mamut feldarabolt részeit halmozták fel jégkori vadászok a mai Feldebrő határában. Bár cölöpökre kifeszített bőrökkel védhették a zsákmányt, egy-két szemfüles róka is jóllakhatott a maradékból.

Legnagyobb valószínűséggel két fiatal gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) maradványait találták meg a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárának kutatói. Egyelőre őrlőfogak nem kerültek elő, amelyek alapján egyértelműen lehetne azonosítani a fajt és az életkort is. A csontok méretéből azonban egyértelmű, hogy körülbelül két és fél méter magas, fiatal példányokról van szó.

Virág Attila, múzeum preparátora az [origo]-nak elmondta: valóban jelentősnek számít a lelet. Magyarországon ugyanis viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy mamuttól nem csak egy-egy fogat vagy csontdarabot találnak (például kavicshordalékban). Az csak kedden derült ki, hogy nem egy, hanem legalább két mamutról van szó, ugyanis a leletek között két darab azonos oldali singcsontot (a mellső végtag egyik csontja) találtak, amelyek méretében is van különbség.

Tavaly ősszel bejelentés érkezett a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tárába, hogy nagyméretű csontok kerültek elő Feldebrő határában, Farkas Gábor erdőmérnök birtokán. Az első maradványokat dr. Fűköh Levente vezetésével a gyöngyösi Mátra Múzeum munkatársai gyűjtötték be és adták tovább a Magyar Természettudományi Múzeumnak. A rossz idő közeledte miatt a múzeum munkatársai csak egynapos rövid terepi szemlét tudtak november végén végrehajtani. Ez is elegendő volt azonban arra, hogy alkarcsont-, felkarcsont-, lapocka- és combcsontdarabok kerüljenek elő a mamutoktól.

Ezt követően az Őslénytani és Földtani Tár pleisztocén (jégkori) gerinces őslénytannal foglalkozó munkatársai, dr. Gasparik Mihály és Virág Attila egy nagyobb ásatás előkészületeit kezdték szervezni. A húsvét előtti héten nyolcan költöztek le pár napra Feldebrőre, újabb leletek reményében. Nem is kellett csalódniuk, hiszen borda, agyar és újabb alkarcsont került elő. Emellett hátgerinc-részletre és bordatöredékekre is rábukkantak.

Forrás: MTM Őslénytani és Földtani Tár/Virág Attila

Emberek nyomai: húsraktár

A leletek közelében, a sárga színű löszös üledékben három szabályosan elhelyezkedő sötétebb barna kerek foltot vettek észre a kutatók, amelyeket cölöphelyekként azonosítottak. Ezek 5-8 centiméter átmérőjűek, kettő közülük függőleges, a harmadik kissé ferde. Véleményük szerint állatbőröket feszítettek a cölöpre, és így védték a levadászott mamut testrészeit a ragadozóktól és a dögevőktől. Egy másik lehetőség, hogy a kifeszített bőrök szélfogók voltak, mivel a terület tulajdonosa szerint pontosan az uralkodó szélirányra merőlegesen állt a cölöpsor.

A szakemberek szerint az emberősök vadászat közben vándoroltak, és ideiglenes telephelyeket létesítettek. Egy ilyen ideiglenes megálló kerülhetett a felszínre Feldebrő határában. Erre utal, hogy a mamutcsontok több rétegben, egymásra halmozva feküdtek az üledékrétegekben, amit nehezen lehet másképpen értelmezni, mint hogy a vadászok rakták egymásra a feldarabolt testrészeket. A távolabb elhelyezkedő kisebb csontokról azt feltételezik, hogy rókák vagy más állatok vonszolták el a kupacból. Ezt az elképzelést erősítheti, hogy rókaállkapcsot és rókafogakat is találtak a mamutcsontok körül. Ezeken kívül előkerültek egy nagyobb termetű gázlómadár végtagcsontjai is.

Az emberősök jelenlétére utalnak a löszös üledékben nagy számban előkerült hosszúkás limnokvarcit és kalcedon szilánkok, amelyek a kőeszközök készítése során lepattintott darabok lehetnek. Virág elmondta: a közelben nincsenek ilyen kőzetek, azaz valóban emberek hozhatták őket a helyszínre.

Forrás: MTM Őslénytani és Földtani Tár/Virág Attila

Ugyanúgy csontozták ki, mint Szibériában

Szintén az emberi tevékenységre utal, hogy feldarabolt és egy ember által is könnyen mozgatható darabokból álló mamuttestrészek feküdtek egymáson. A legalsó szintben előkerült csontok enyhén el voltak szenesedve, így az is elképzelhető, hogy a hústól megszabadított csontokat halmozták fel egy tűzhelyen. Érdekes egybeesés, hogy itt a mamutnak körülbelül ugyanazokat a részeit találták meg, amelyeket a közelmúltban Szibériában felfedezett Juka testéből is eltávolítottak a vadászok. Ez arra utalhat, hogy nagyjából azonos módon dolgozhatták fel az elejtett mamutokat Szibériában és a Kárpát-medencében.

Virág Attila elmondta: a most kiásott csontok közvetlen környezetében nem találtak további csontokat, de azt tervezik, hogy régész szakemberekkel kiegészülve még visszatérnek a helyszínre, és geofizikai módszerekkel, például talajradarral próbálnak újabb mamutcsont-lerakatokat felfedezni.