Virtuális utazás a Titanic roncsai felett

A legutóbbi, 2010-es expedíció két látványos eredménye: interaktív térkép a roncsok helyszínéről és virtuális merülés a száz éve elsüllyedt Titanichoz.

Az 1912. április 14-én elsüllyedt Titanic roncsait több mint húsz éve, 1985-ben fedezte fel a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) és a francia IFREMER expedíciója. A WHOI a legutóbbi, 2010-es kutatásokban is főszerepet játszott. Ezek részletes eredményeit a napokban tették közzé többek között az RMS Titanic honlapon, valamint a National Geographic folyóiratban.

Ajánlat: interaktív térkép a roncsok helyszínéről a National Geographic honlapján

Ajánlat: virtuális merülés és utazás a Titanic roncsai felett

A WHOI még 1986-ban indított egy újabb expedíciót, de akkor csak elnagyoltan tudták feltérképezni a hajóroncs elhelyezkedését, és az akkori fényképek minősége meg sem közelítette a mostaniakét (lásd korábbi cikkünkben: Ilyenek az eddigi legjobb képek a Titanic roncsairól).

A hajó orrának háromdimenziós rekonstrukciója. A képeket a National Geographic magazin legújabb száma mutatja be (Forrás: 2012 RMS Titanic, Inc. Produced by AIVL, WHOI)

A tengerfenék feltérképezésére használt, kötéllel vontatott eszközök csak a kezdetet jelentették a Titanic roncsának vizsgálatában. A 2010-es expedíción már bevetették az időközben kifejlesztett, a felszínhez vezetékkel kapcsolódó távirányítású járműveket (ROV - remotely operated vehicle) és a teljesen önállóan dolgozó robot-tengeralattjárókat (AUV - autonomous underwater vehicle). A legújabban kifejlesztett hibrid távirányítású jármű (HROV) már két üzemmódban - távirányítva és önállóan is képes működni. A HROV az óceánok legmélyebb árkaiban is képes közlekedni.

A 2010 kutatások fő célja a teljes hajóroncs feltérképezése és a lehető legrészletesebb képek elkészítése volt. Ezeket digitális részletfelvételekből állította elő a WHOI keretén belül működő Advanced Imaging and Visualization Laboratory (AIVL), amelynek vezetője az 1985-ös és az 1986-os expedícióban is részt vevő Bill Lange. Az AIVL azokat az optikai és szonárképeket használta a nagy felbontású 3D képek megalkotásához, amelyet a mostani kutatások során készített egy speciálisan felszerelt ROV és két AUV készített.

A tat felülnézetből. A képeket a National Geographic magazin legújabb száma mutatja be (Forrás: 2012 RMS Titanic, Inc. Produced by AIVL, WHOI)

A járművek nagy területek feltérképezésére alkalmas szonárokat (hangradarokat) és fejlett 3D-s kamerarendszereket vittek magukkal a több mint 3800 méteres mélységbe. Noha az egyedi robotrendszerek is feltártak új információkat a Titanic egyes darabjairól, az igazi szenzációt a képek összeillesztésével kapták a kutatók. Először láthatták átfogóan a roncsok helyszínét.

A képek alapján pontosan lehetett rekonstruálni a hajó elsüllyedését. A National Geographic magazinban közölt ábrasorozaton láthatjuk, hogy a hajó kettészakadása után az orr-rész gyorsan és egyenesen süllyedt lefelé, míg a tatrész lassabban, csigavonalban merült el. A két rész egymástól 600 méterre fekszik a tengerfenéken, 4000 méteres mélységben.A becsapódás ereje olyan nagy volt, hogy a hajó elsüllyedését okozó sérülést nem is lehetett megvizsgálni, olyan mélyen ágyazódik az orrész a fenékbe. A becsapódáskor a Titanic számos kisebb alkatrésze is letörött, és több négyzetkilométeres területen szóródott szét.

Térkép a tengerfenékről: nagyjából a kép középen a tat látható, attól balra, egy sötétebb folttal körülvéve pedig az orr. A kép nagyobb méretben megtekinthető itt. A felvételeket a National Geographic magazin legújabb száma mutatja be (Forrás: 2012 RMS Titanic, Inc. Produced by AIVL, WHOI)

A tenger alatt gyűjtött adatokból az AIVL több mint 250 mozaikképet állított össze. Elkészítette a hajó és a hajótörés helyét körülvevő sok ezer tárgy átfogó képét. A kutatók összehasonlították a most készült képeket a 25 évvel korábban készítettekkel. Ez egyedülálló alkalmat teremtett nemcsak a hajó változásainak, hanem a mélytengeri ökoszisztéma fejlődésének felmérésére is.

Kép: ilyen volt a Titanic 1987-ben és 2010-ben

"Nagyon kevés olyan hely akad az óceán fenekén, amelyről 25 évre visszamenőleg követni tudjuk a történéseket, és ez a tanulmány segít a szakembereknek megérteni a roncsok hosszú távú sorsát" - mondta Lange. "Jobban megismerjük a hajóroncsoknál uralkodó körülményeket, a korróziótól a mikrobiális tevékenységig."

A Titanic katasztrófája ma elkerülhető lenne

A jéghegyek ma sem veszélyeztetik kevésbé a hajózást, de 1913 óta az International Ice Patrol (IIP - Nemzetközi Jégőrjárat) figyeli állandóan változó helyzetüket az Észak-Atlanti-óceánon is. A szolgálat napi jéghegyelemzést ad ki, amely alapján a hajókapitányok friss információkat szereznek az útvonalukba sodródó jéghegyekről, és szükség esetén időben megtehetik az elkerülő manővereket.

A hajók fedélzetén elhelyezett radar is megkönnyíti a jéghegyek elkerülését, és már a nyílt tengeren is online elérhetővé váltak a műholdas felvételek. Hiába azonban a legmodernebb technika, ha a kapitány vagy a személyzet súlyos hibákat követ el, amilyet például a közelmúlt hírhedt hajókatasztrófája, a Costa Concordia esetében. A szakemberek ennek ellenére egybehangzóan úgy vélik, hogy a hajók sosem voltak még olyan biztonságban a tengeren, mint napjainkban, legalábbis ami a Titanicéhoz hasonló baleseteket illeti.