Kezdők vagyunk a világűrben - Interjú a 80 éves Almár Ivánnal

2012.04.23. 9:03

"Lehetséges, hogy az elsőként a Marsra lépő űrhajósoknak meg kell majd játszaniuk a meglepetést, hogy a tévé előtt ülő néző megkapja a felfedezés élményét." A 80 éves Almár Iván a világűr kutatásának jövőjéről beszélt. Trupka Zoltán interjújából közlünk részleteket.

A csillagászat mintha reneszánszát élné napjainkban, míg az űrkutatás egyes vélemények szerint csak stagnál.
A csillagászat valóban nagyon látványos fejlődésen megy keresztül, ez azonban főként az űrtechnikának, az űrtávcsöveknek, tehát az űreszközöknek köszönhető. De ma már nem lehet és talán nem is kell élesen elkülöníteni a csillagászatot és az űrkutatást, vagy inkább űrtevékenységet, hiszen nagyon komplex jelenségről van szó. Hihetetlenül megnőtt azoknak a tevékenységeknek a száma, ahol az űrtechnika valamely része szerepet játszik a mindennapi életben, a tudományban pedig alig van olyan terület, amelyhez ne járulna hozzá valamilyen formában.

Az a terület, amelynek nincs is igazán jó magyar neve, a "space exploration". Valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy felfedező utak űrhajóval. Ilyen volt az Apollo-program, és beletartozna sok minden, mint a Mars-utazás, emberes látogatás egy kisbolygóra, telepek létesítése más égitesteken stb. A nagyratörő tervek ellenére ezek még nem valósultak meg, s emiatt érzik úgy az emberek, hogy az űrtevékenység inkább stagnál, sőt lefele megy.

Milyen lesz majd a Marsra lépés társadalmi visszhangja?
Az űrtechnikában az automatizálás olyan gyors volt, hogy messze megelőzte mindazt, amire korábban gondoltak. Az 1960-as években még elképzelhetetlen lett volna egy Hold-expedíció emberek nélkül. Armstrong annak idején kézi irányítással szállt le egy olyan helyen, ahol maga sem tudta, mit talál, elsüllyed-e a porban, vagy sem.

Ha egyszer emberek szállnak le a Marsra, akkor ott az utolsó négyzetcentiméterig tudni fogják, hol landolnak. Azt a helyet előzetesen nagyon alaposan meg fogják vizsgálni, hogy semmi meglepetés ne legyen. Lehetséges, hogy az űrhajósoknak meg kell majd játszaniuk a meglepetést, hogy a tévé előtt ülő néző megkapja a felfedezés élményét. És ez elég nagy baj.

A másik nagy baj ezzel kapcsolatban, hogy az Apollo-programnál az első két-három Hold-utazás után lecsengett a nagyközönség érdeklődése, és ismétlésnek tekintették a további utakat. Nagy kérdés, hogy egy a Marson botladozó űrhajós képének közvetítése nagyon különbözne-e attól, amit az Apollo-közvetítéseken láttunk? Vajon katartikus élmény lesz-e? Mert míg a Hold közel van, itt kering körülöttünk, addig a Mars független bolygó. Olyan messze van, hogy a Föld csak egy csillagnak látszik az egén, és az ott lévő űrhajósok bizonyos értelemben nem tagjai többé az emberiségnek. Ebben a vonatkozásban tényleg hatalmas ugrás lenne a Marsra-szállás, de felfogja-e az, aki hallja vagy látja majd a hírekben? Valószínűleg gyorsan nem.

Fotó: Mudra László [origo]

A Földön kívüli élet keresése céltudatosabbá vált az utóbbi években?
Az exobolygó-keresés hihetetlen eredményeket produkál. Ez lett a csillagászat központi témája az asztrobiológia mellett, amely szintén virágkorát éli. Érdekes módon még a magyar csillagászok körében is. Korábban nem volt jellemző, hogy olyan témákkal foglalkozzunk, amelyek világszerte az érdeklődés középpontjában állnak.

Az exobolygók tömeges felfedezése elősegíti azt, hogy az élet keresése is, meg az intelligencia keresése is jobban fókuszáljon bizonyos objektumokra, megtalálják azokat a helyeket, ahova érdemes nézni. A színképelemzés ma már lehetővé teszi, hogy egy olyan bolygónak, amelyet egyébként nem is látunk, és csak közvetett hatását ismerjük, meghatározzák a légköri összetételét, és ebből következtetéseket vonjunk le. Az asztrobiológia pedig összefügg a civilizációkkal és a SETI-vel.

Nagyon fontos ez a konvergencia, és az az érzésem, hogy ez a kölcsönhatás viszi előre a tudományt. Gondoljuk meg: azt exobolygókat csillagászok keresik, az asztrobiológiával többnyire biológusok foglalkoznak, a SETI-ben pedig mindenféle szakember megtalálható, műszaki és társadalomtudományi is, főleg a kölcsönhatások miatt. Ha ezek mind összefognak, akkor nagyon érdekes eredmények jöhetnek ki.

Fotó: Mudra László [origo]

Az utóbbi években nagy felfogásbeli változások történtek a SETI-kutatásokban is.
Az elmúlt évtized erőteljes meghasonlást hozott. 2010 októberében a Royal Society összejövetelt szervezett London mellett egy kastélyban, ahol a meghívott vendégek kerekasztal-beszélgetéseken próbálták tisztázni az azzal kapcsolatos véleményüket, hogy jó irányban haladunk-e a SETI-kutatásokkal, nem kellene-e gyökeresen változtatni a stratégián, és ha változtatunk, akkor ne küldjünk-e inkább üzeneteket ahelyett, hogy csak figyelünk. Meghívták az egész világból azokat a kiváló szakembereket, akik a fő hangadók ezen a téren. Én ezt nagyon pozitívnak éreztem. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a viták nem azzal zárultak, hogy megvan a megoldás, hanem többé-kevésbé mindenki ragaszkodott a korábbi elképzeléséhez, de jobban megértette a másik oldal érveit. Én azokkal értek egyet, akik óvatosságra intenek, nem tartom értelmesnek és gazdaságosnak, hogy üzenetet küldjünk csak úgy bele a vakvilágba. Nagyon sokba kerül, és a hatékonysága kiszámíthatatlan, de valószínűleg nulla. Sokkal többre értékelem a passzív figyelést, keressünk, kutassunk egyre fejlettebb tudományos módszerekkel, ez esetleg eredményre vezethet.

Igen, de erre szokták azt mondani, hogy ha mindenki csak hallgatózna, nem történne semmi.
Ez igaz, de ne felejtsük el, hogy mi tényleg kezdők vagyunk. Csak most léptünk ki a világűrbe, ahol sokkal idősebb csillagok és sokkal idősebb bolygók is vannak. Így szinte biztos, hogy sokkal idősebb civilizációk is vannak, ha léteznek egyáltalán. Nekik egészen mások a lehetőségeik és az ismeretanyaguk.

Fotó: Mudra László [origo]

A teljes interjú az Űrvilág.hu oldalon lesz olvasható. Az első rész már elérhető itt, a további három rész a következő három napban jelenik meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKK