A Fradi-szurkolókat is figyelték az ügynökök

2012.05.21. 11:58

Nyilvánosságra kellene hozni az ügynökaktákat, hangzott el egy történészvitában, amelyet az állambiztonsági levéltárban tartottak. A magyar jogszabályok azonban ezt megnehezítik, és csak korlátozottan engedik még a hozzáférhető adatok publikálását is. Így a listákat készítő ügynökvadászok előtt nyílnak meg az igazi lehetőségek.

A magyar történészek is átérezhetik most azt, amit Henry Rousso, a francia történész tapasztalt, amikor jóval a második világháború után a németekkel való kollaborálást kutatta. Rousso kénytelen volt tudomásul venni, hogy a Vichy-rendszert, vagyis a németekkel kollaboráló francia bábállamot vizsgálva magával a Vichy-rendszerrel találta szemben magát. Erről Horváth Sándor, a Kádár-kor mindennapjait kutató szakértő beszélt azon a rendezvényen, ahol csütörtökön vitatkoztak az állambiztonsági levéltárban összegyűlt történészek az ügynökkérdésről.

A beszélgetésben - a Nagy Imre-per és az Antall József állambiztonsági megfigyelésének kutatójaként is ismert - Rainer M. János az ügynökakták nyilvánosságát tartotta fontosnak. A vitában ugyanakkor elhangzott, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet ezt jelentős mértékben akadályozza. Például az ügynökök által ellenszolgáltatásként kapott pénzről nyugtát kéne prezentálniuk ahhoz a kutatóknak, hogy valakiről minden kétséget kizáróan kijelenthessék: a kommunista állambiztonság hálózati személye volt. Ám egy korábbi belügyminiszteri rendelkezés éppen az ilyen elszámolások megsemmisítését rendelte el, így csak kivételes esetekben állnak rendelkezésre a dokumentumok.

A jogszabályokon kívül a vitában Kónyáné dr. Kutrucz Katalin az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgató-helyettese azzal érvelt, hogy az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalásai is a nyilvánosság ellen szólnak, márpedig az Ab éppen a napokban tudatta a közvéleménnyel, hogy a korábbi döntéseit a jelenlegi helyzetben, vagyis az új alaptörvény elfogadása után is figyelembe veszi. Ugyanakkor Kutrucz hangsúlyozta: a mai jogszabályok lehetővé teszik, hogy valaki a személyes történetét megismerhesse, tehát a rá vonatkozó iratokat mindenkinek kiadja a levéltár, feltéve, hogy a raktárában vannak az adott személyre vonatkozó állambiztonsági iratok.

Takács Tibor, az ÁBTL kutatója egy szerinte káros szembeállításra hívta fel a figyelmet, aminek szerinte nincs is értelme. Az ügynököket nem lehet a "rendszer áldozatainak" beállítani, de nem lehet őket egyszerűen "szemét ügynökként" sem kezelni. Takács nagyon sok olyan dokumentummal és adattal találkozott, amelyekkel a nagyközönség sosem fog szembesülni. Számos iratot ő maga anonimizált, ezért már szinte megcsömörlött az olyan - személyiségi jogokat sértő - adatok tömegétől, amelyeket az állambiztonsági iratok tartalmaznak. Több, a vitában résztvevő történész - így a Kádár-kor kutatója, Horváth Sándor és a román Securitate archívumait első külföldi történészként tanulmányozó Stefano Bottoni - is egyetértett Rainerrel, amikor az azt mondta, hogy "elege van" az ügynökjelentések olvasgatásából. Az efféle iratok leggusztustalanabb részletei sokszor az állambiztonság által a barátjukra "ráállított" ügynököktől származtak.

Forrás: MTI/Balaton József
Egy irat fedele az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában

Ettől persze még ügynökvadászok vannak és lesznek is - mondta Horváth Sándor -, hiszen ameddig a nagyközönség keresi, megveszi azokat a könyveket, amelyek különféle listákat hoznak létre az ügynökökből, addig mindig lesz, aki kiszolgálja őket. A jelenlegi jogszabályok egyébként a kutatók részére lehetővé teszi az iratok széles körének áttanulmányozását, a történészek nehézsége ugyanakkor az, hogy a megszerzett adatokat miként publikálhatják.

Rainer M. János megjegyezte: amikor kutatásai során beleütközött egy ügynökbe, és ez kétség kívül megállapítható volt, akkor leírta a nevét. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egy olyan esetre, amikor valaki az állását is elveszítette, mégsem lett hálózati személy belőle. Horti Józsefről van szó, akit Antall József megfigyelésére akart beszervezni az állambiztonság. Ez még akkor történt, amikor Antall a Toldy Ferenc Gimnáziumban volt tanár.

Stefano Bottoni ugyanakkor az állambiztonsági iratok hasznosságát sem tagadta. Szerinte bizonyos gazdasági folyamatokat igen jól lehet követni az ÁBTL dokumentumai alapján. A Terimpex Külkereskedelmi Vállalat történetéről értékes adatokat szerzett az állambiztonsági levéltárban. Ez az államszocialista külkereskedelmi cég ugyanis Olaszországban is rendelkezett egy leányvállalattal. A leánycég bevételeiből kapott még az Olasz Kommunista Párt is bizonyos összegeket. Ám a kapcsolatok nemcsak egyirányúan működtek. A Terimpex-iratok nyújtanak betekintést abba, hogy kiket és hogyan vesztegettek meg az olaszok, ha Magyarországon akartak megrendeléseket kapni.

Szintén Bottoni hívta fel a figyelmet arra, hogy a Securitate iratiból a román gazdaság makroadataira is lehet következtetni a nyolcvanas években, márpedig ezek rendkívül értékes források abból a szempontból, hogy ekkoriban Romániában teljesen megbízhatatlanok voltak a hivatalos statisztikák például az ipari termelésről.

A történészek elemzése után a vita hozzászólói közül ketten is beszéltek arról, hogy ismerik azokat a mágnesszalagokat, amelyek a kommunista állambiztonság hálózati személyeinek adatait tartalmazzák. Ugyanakkor e hozzászólók hangsúlyozták: az ilyen adatok nem tudják kétséget kizáróan bizonyítani valakinek az ügynök mivoltát, miután nem tartalmaznak képi dokumentációt az iratokról. Egy adatsorról van szó, egy névvel és utána kódszámokkal, ami a hálózat tagjaira utal. Bálint László volt az egyik ilyen hozzászóló, az egykori állambiztonsági alezredes, aki korábban Kondor Katalin ügyében szakértőként foglalt állást Kondor mellett 

Forrás: MTI/Kollányi Péter
Restaurátor dolgozik az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának raktárában

A vitában az is elhangzott, hogy az állambiztonsági iratok rendkívül hasznosak lehetnek ugyanakkor a társadalomtörténeti és mentalitástörténeti kutatásokban. Az adott kor nyelvhasználatát dokumentálják a telefonlehallgatások leiratai, a nyomozók öntudatlanul is a kor öltözködési és mindennapi életviteli szokásait is dokumentálták, amikor megfigyelték a célszemélyeket, vagy éppen amikor az FTC-be beszervezett ügynök nemcsak az átigazolások részleteiről írt a jelentéseiben, hanem a lelátók átalakuló drukkolási szokásairól is. Így például az ötvenes évek második felétől jelentek meg a kereplők, a transzparensek a stadionokban. Csak megnyugtatásul közöljük: az állambiztonság név szerint nyilvántartotta, kinél volt kereplő...

KAPCSOLÓDÓ CIKK