A tengerfenékre küldte űrhajósait a NASA

2012.06.14. 21:03

Jules Verne hősét, Nemo kapitányt idézi meg a NASA kísérlete: víz alatt tesztelik űrhajósok azokat a műszereket, amelyeket majd egy kisbolygó meglátogatásakor fognak használni. A munkába bárki bepillanthat egy webkamerán keresztül.

A szélsőséges körülmények közötti munkát vizsgáló program rövidítése a NEEMO mozaikszó (NASA's Extreme Environment Mission Operations), amelynek során az emberes kisbolygó-expedíció néhány elemét vizsgálják a víz alatt.

A kísérleti helyszín a floridai Key Largo közelében, 19 méter mélyen található. Ezen a víz alatti bázison élnek a kutatók, amely több dologban is hasonlít a világűrben, illetve egy idegen égitest felszínén uralkodó körülményre. Ezek között említhető az elzártság, a kellemetlen környezet, a lebegve végzett munkafolyamatok - de a fő cél a munkamódszerek tesztelése és a műszerezettség fejlesztése.

2001-től már 15 küldetés zajlott itt a tenger fenekén, a legutóbbi, 16-os sorszámú ez év június 11-én kezdődött. A négyfős legénységet Dorothy Metcalf-Lindenburger, a NASA űrhajósa vezeti. A csapat tagja továbbá Timothy Peake brit űrhajós, aki az Európai Űrügynökség (ESA) színeiben vesz részt a munkában, Kimiya Yui japán űrhajós, valamint Steven W. Squyres amerikai kutató, aki a Marson dolgozó Opportunity és a ma már működésképtelen Spirit roverek munkáját irányítja.

Forrás: NASA
Az egyik kutató a víz alatti kísérlet során egy kerekes szállítójárművel (NASA)

Űrkabin a víz alatt

A földi űrutazásban használt lakóegység neve Aquarius, ez közel akkora, mint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) egyik modulja. A teljes víz alatti egység 14 méter hosszú, 4 méter átmérőjű, és a belsejében 2,5-szer nagyobb légnyomás uralkodik, mint a Föld felszínén. A két-három hetes kutatási időszak nagyobb részét a szűk belső helyiségben töltik a szakemberek, de emellett kinti munkát is végeznek. A NEEMO bázison zajló munkába néhány webkamerának köszönhetően bárki bepillanthat.

 

Áttekintés a NEEMO bázisról (NASA)

A 15. NEEMO küldetés során két hónapon keresztül zajlott a szimuláció, amelynek első lépéseként egy robotot küldtek egy korallzátonyhoz, hogy felderítse a terepet. A kutatók csak ezt követően érkeztek meg a víz alatti lakóegységbe.

Forrás: NASA
A négytagú legénység és segítőik (NASA)

A munka első lépéseként kijelölték a mintavételi helyeket, majd szimulált űrséták során gyűjtötték be a vizsgálandó anyagot. A 15-ös küldetés programját nem sikerült befejezni, mert a közeledő Rina hurrikán miatt tavaly októberben biztonsági okokból meg kellett szakítani a munkát.

Forrás: NASA
Fantáziarajz a NEEMO-15 küldetésről (NASA)

A víz alatti környezetben végzett munka során a kutatónak gyakran rögzítenie kell magát a felszínhez - ehhez hasonló körülmények várják a világűrben és a kisbolygókon is az űrhajósokat. Az egyes műszerek és eszközök szállítása során szintén körültekintően kell eljárni, és azokat megfelelően rögzíteni kell magához vagy a felszereléséhez, akárcsak a súlytalanságban.

Forrás: NASA
A mini-tengeralattjáróval ("űrhajóval") érkezett búvár (asztronauta) a vizsgálandó szikla ("kisbolygó") felszíne felett dolgozik (NASA)

 

Nézzen körül a víz alatti bázison! (NASA)

Víz alatt a világűr helyett

A víz alatti munka során sok olyan kérdésre keresnek választ, amelyek ismerete a világűrben is hasznos lehet. A cél az ideális munkamódszerek kidolgozása, amelyeket egy kisbolygón használni érdemes. A víz alatti küldetés során tesztelik a különféle felszereléseket, a kommunikációs technikát, a munkabeosztást, és vizsgálják a lehetséges veszélyforrásokat. Végeznek biológiai vizsgálatokat, tesztelik a távoli orvosi tanácsadás használatát, a mintavételi módszereket, robotok alkalmazását a munkában. A munkavégzés viszonyai sok szempontból hasonlítanak a világűrre, ennek megfelelően egyes műszerek, szerszámok alkalmazása is tesztelhető.

Forrás: NASA
Fantáziarajz egy kisbolygó meglátogatásáról (balra) és a NEEMO állomás képe (jobbra) (NASA)

A munka részeként távirányítású kutatóberendezéseket működtetnek, a kommunikációban pedig mesterséges időbeli késleltetést alkalmaznak, szimulálva a valódi, űrbeli kommunikációs késést, ami a nagy távolságok miatt áll elő. Jelenleg egy ember által irányított miniatűr tengeralattjáró is része a küldetésnek. A közeljövőben további olyan, részben távirányítású egységeket is kipróbálnak, amelyekhez hasonlókat majd az asztronauták használhatnak az első kisbolygórandevú során.

A most zajló, négyfős küldetésen főképp azokat a módszereket próbálják ki, amelyeket majd a NASA a tervezett emberes kisbolygó-látogatás alkalmával fog felhasználni. Ennek fontos részét képezik az előzetes felderítő utak is, főleg robotok segítségével. Ezt követően a kisbolygót egy nagyjából előre eltervezett útvonalon fogják felderíteni, és műszereket helyeznek ki. Az ilyen előkészítés sokkal olcsóbb, mintha az űrben, élesben próbálnák ki vagy fejlesztenék a berendezéseket.

Forrás: NASA
Terepi munka a víz alatt (balra) és a Holdon (jobbra) (NASA)

 

Áttekintés a víz alatti bázisról és a NASA távolabbi terveiről (NASA)

KAPCSOLÓDÓ CIKK