A zeneszerzéshez már nincs szükség zeneszerzőre: brit kutatók olyan számítógépes programot készítettek, amely tökéletes dallamot ír a darwini természetes szelekció alkalmazásával.

Zajokból hoztak létre zenét a művészet és a tudomány összehozásával a londoni Imperial College kutatói. A zene kialakulásának "hajtóereje" 7000 weblapfelhasználó természetes szelekciója volt. A kutatók úgy programoztak egy számítógépet, hogy az véletlenszerű hangok ismétlődő sorozatait állítsa elő, és elemezze az online kísérletben résztvevő zenebarátok visszajelzéseit, akik szavaztak arra, mely dallamsorok tetszenek nekik. A kísérlet végeredményeként számos bonyolult akkorddal és ritmussal tarkított zene jött létre.

"Mindenki tudja, hogy a zene a zenei géniuszok hagyománya által készül. Bach Beethovennek adta át a fáklyát, Lennon és McCartney a Gallagher testvéreknek, akik Chris Martinnak adták tovább. De valóban ez hajtja a zenei evolúciót?" - teszi fel a kérdést Armand Leroi, az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) most megjelent cikk társszerzője, az Imperial College evolúciós fejlődésbiológiával foglalkozó professzora.

Ez volt a kiinduló dallam

"Azon tűnődtünk, vajon a fogyasztói választás lehet-e az igazi hajtóerő, amely a popzene megállíthatatlan menetelése mögött áll. Valahányszor valaki letölt egy számot valami másik helyett, választást hajt végre, és milliónyi választás, milliónyi kreatív cselekedet. Végső soron pont ily módon hozta létre a természetes szelekció a földi életformákat, és ha a vak variáció és szelekció meg tudta ezt tenni, akkor úgy vélekedtünk, hogy képesnek kell lennie egy dallam létrehozására is" - mondta Leroi.

A kutatók elmélete az volt, hogy a nyelvben, a művészetben és a zenében lejátszódó kulturális változások hajtóereje ugyanúgy a darwini természetes szelekció, mint az élőlények evolúciójának. Elméletük teszteléséhez egy 7000 fős internetes közösséget használtak fel. A kísérletet úgy tervezték, hogy több kérdésre is választ adjon. Létezhet-e a zene tudatos, kreatív cselekedet nélkül? Ha igen, hogyan hangzik ez a zene? Ugyanúgy hangzik mindenki ideális dallama?

A tökéletes dallam 3520 generáció után

A tanulmányhoz használt számítógépes algoritmus, a Darwin Tunes száz, egyenként nyolc másodperc hosszú dallamból álló készletet kínál. A hallgatók 20-as csoportokban osztályozzák a dallamokat egy ötfokú skálán, a "ki nem állhatom"-tól, az "imádom"-ig. A Darwin Tunes ezután "összeházasítja" a tíz legjobbnak ítélt dallamsort, "szülőkként" párosítja azokat, és minden pár zenei elemeinek összekeverésével húsz új dallamsort hoz létre. Ezek felváltják az eredeti szülőket és a legkevésbé tetsző dallamokat. Ez a folyamat egy generációnyi zenei evolúciót képvisel. A Darwin Tunes már több mint 3500 generáción keresztül evolválódott.

A kutatók ezután letesztelték a különböző generációkból származó dallamokat, és egy különálló kísérletben megkérték a hallgatókat, hogy értékeljék ezeket. Az önkéntesek - anélkül, hogy tudták volna a dallamok generációs korát - következetesen kellemesebbnek ítélték az evolúcióban előrébb járó dallamokat, így egymástól függetlenül megerősítették a feltételezést, hogy a zene javult az idő folyamán.

Bob MacCallum, a cikk másik szerzője elmondta, hogy tudták, az evolúciós zenegépük meglehetősen jó zenét tud készíteni, ha egy felhasználó működteti, viszont igazából arra voltak kíváncsiak, hogy képes-e ugyanerre sokkal inkább darwini felállásban, amikor több száz hallgató küld visszajelzést neki. "Hála a hallgatóinknak és a nagyközönség értékes közreműködésének, most már határozottan kijelenthetjük, hogy a válasz igen."