Az egykori náci haláltábor helyén ma erdő áll, izraeli és lengyel régészek azonban azonosították azt a pontot, ahol a holokauszt idején emberek százezreit ölték meg: a sobibori gázkamrákat.

Yoram Haimi izraeli régész két nagybátyjának a sorsára próbált fényt deríteni, akikről csak annyit tudott, hogy a sobibori haláltáborban vesztették életüket a holokauszt idején. A két nagybácsiról nem tudott meg semmit az archeológus, mégis jelentős felfedezéseket tett az elmúlt öt év ásatásai során.

Haimi azzal a módszerrel kezdett a kutatáshoz, amihez a legjobban ért: ásással. A lengyelországi helyszínen, ahol a németek a második világháború alatt haláltábort létesítettek, ma nem sok nyom árulkodik - legalábbis a felszínen. A sobibori tábort ugyanis a nácik ledózerolták, miután 1943-ban lázadás tört ki a lágerben. Ma jelentős részben fás, erdős részek borítják az egykori halálgyárat, ezeket a fákat még maguk a németek ültették az egykor általuk megszállt lengyelországi területen. Az 1943 októberi lázadást a jelenlegi adatok szerint mindössze 64-en (más források szerint csak 50-en) élték túl, így nem sok információ maradt fenn az egykori hírhedt táborról. (Néhány töredékes német dokumentumon kívül.)

A nácik igyekeztek eltüntetni a nyomokat, de nemcsak irtózatos mennyiségű hamu árulkodik az emberiség elleni bűntettekről - Haimi szerint 250 ezer ember maradványairól lehet szó -, hanem sikerült azonosítani a gázkamrák valószínűsíthető helyét is.

Forrás: Wikipedia/Jacques Lahitte

Haimi ugyanis megtalálta azoknak az oszlopoknak a nyomát, amelyeket a földbe vertek, hogy szögesdrótot fűzzenek rájuk. Az oszlopnyomok alapján megtalálta az egykori borzalmas Himmelfahrtstrassét, vagyis a "Mennybemenetel útját". Ezen az úton hajtották végig azokat a zsidó áldozatokat, akiket marhavagonokban szállítottak Sobiborba, és akiket aztán - sokakat szinte azonnal - elgázosítottak. Minderről a Huffington Postnak nyilatkozott Haimi.

A Lengyelország keleti részében lévő haláltábor a nácik tervének, az Endlösungnak, vagyis a "végső megoldásnak" (az európai zsidóság kiirtásának) a megvalósítására szolgált. Sobibor ugyanis még álcázni sem próbálta a valódi célt: nem börtönnek vagy munkatábornak nézett ki, hanem kifejezett haláltábor, kivégzésre szolgáló létesítmény volt. (Akárcsak Belzec vagy Treblinka.)

Forrás: Wikipedia
A Himmelfahrtstrasse

Haimi nemcsak a "mennybemenetel útját" és a gázkamrák helyét azonosította. Feltérképezte az egész tábort, és több ezer tárgyat is megtalált a helyszínen. Fogak, csontszilánkok és hamu - ezek maradtak hátra mementóként. Ékszerek, kulcsok, pénzérmék is előkerültek az átszitált földből. Ezek közül nem egy segített abban, hogy azonosítsák az áldozatokat.

Az eddigi legmegrázóbb leletek egyike egy fémből készült azonosító lapocska volt: egy hatéves, Hollandiából származó kislány nevével. Lea Judith de la Penha az izraeli Jad Vasem holokausztközpont adatai szerint is Sobiborban halt meg.

Haimi és lengyel kollégája, Wojciech Mazurek, valamint húsz munkatársuk nemcsak ásatásokkal és a talaj átszitálásával próbálják felderíteni a haláltábort. Modern műholdas technikát és radarokat is használnak, hogy minél kevesebb földet kelljen megmozgatniuk.

A vizsgálatok közben rábukkantak szemüvegekre, illatszeres üvegcsékre, gyűrűkre, órákra, egy gyémántokkal kirakott aranyláncra. De találtak egy különleges sárga csillagot is: ezt fémből készítették, nem szövetanyagból. (A zsidónak minősített személyeket kényszerítették ennek a jelzésnek a viseletére.) Haimi szerint a fémtárgy Szlovákiából származhatott.