Az EU-ban több mint 1 millió szélütés, azaz stroke fordul elő évente. Ez az egyik leggyakoribb halálhoz vagy rokkantsághoz vezető betegség. Az eddigi gyógyszerek jórészt hatástalanok voltak a kezelésére. A kutatók most az összetett hatású szerek kifejlesztésében bíznak. Erről is szó volt a Debrecenben rendezett stroke-konferencián.

A szélütés vagy stroke rendkívül heterogén megbetegedés. Nem mindegy például, hogy kis vagy nagy eret zár el egy vérrög, hogy az agy fehér- vagy szürkeállományában következik-e be a kóresemény. Ezért a kezelése is nagy kihívást jelent.

"Magyarországon évente 180-200 ezer a stroke-on átesettek száma, közülük 50 ezer az új megbetegedés" - mondta Csiba László, a debreceni Neurológiai Klinika igazgatója. A Debrecenben június végén megtartott European Stroke Organisation (ESO) Nyári Egyetemen a hazai szakmai élvonal mellett több mint 20 ország legrangosabb szakemberei, köztük francia, német, román, svájci, osztrák, finn, portugál, svéd és olasz vendégek tartottak előadást. A stroke kezelésének új megközelítésmódjáról Dafin F. Muresanu professzor, a kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem neurológusa számolt be az [origo]-nak.

Hibás volt az eddigi megközelítés

A professzor elmondta, hogy nem lehet és nem is szabad elválasztani a neuroprotekciót (idegvédelmet) és a neuroregenerációt (idegsejtek működésének helyreállítását), mert ezek elkülönítése kudarchoz vezet (és vezetett eddig is) a klinikai gyakorlatban. Összességében kell szemlélni a betegséget, és ennek megfelelően sokféle hatást kifejtő (multimodális) molekulákat kell kifejleszteni a stroke kezelésére.

Az elmúlt évtizedben nagy előrelépést jelentett, hogy egységes szemlélet alakult ki az agykárosodással kapcsolatban az agyi sérülések és a felépülés területén. Miben nyilvánul meg ez az új szemlélet? A szakemberek belátták, hogy újra kell gondolni az állatmodellek megtervezését. Ha jobb állatmodellek létrehozásával megismerjük az agykárosodás mechanizmusát, akkor könnyebb kiválasztani a kezeléshez a legígéretesebbeknek tűnő molekulákat.

Fotó: Nagy Attila [origo]
Csiba László köszönti az ESO Nyári Egyetem résztvevőit

A jelenlegi állatmodellek például  alig alkalmazhatók akkor, amikor olyan stroke-eseteket vizsgálnak, ahol más kísérő betegségek is vannak. Muresanu professzor részt vesz abban a kutatásban az uppsalai egyetemen, ahol olyan állatkísérletes modellekkel foglalkoznak, amelyekben különféle típusú agykárosodásokat hoznak létre diabéteszben, magas vérnyomásban és más, korábban fennálló betegségekben szenvedő állatoknál. Elemzik az "egészséges" és a társult betegségben szenvedő állatok agykárosodását. Vizsgálják, hogy a gyógyszerhatás mennyire különbözik a két agysérülés esetén. Az eddigi eredmények az mutatják, hogy a gyógyszerre adott válasz teljesen más a két esetben.

A következő lépés annak megoldása kell legyen - az iparral és az akadémiai intézetekkel karöltve - hogy miként lehet átvinni ezeket a megfigyeléseket és eredményeket az embergyógyászatba. Az új állatmodellek alapján kell olyan klinikai vizsgálatokat létrehozni, amelyeknek általánosíthatók az eredményei. Különösen nehéz egy ilyen modell létrehozása az agyvédelem és az idegi regenerálódás szimulálására.

Fotó: Nagy Attila [origo]
Muresanu professzor

A neurovaszkuláris egység

"Napjainkban jelentősen megváltozott az agy működéséről alkotott képünk" - mondta Muresanu professzor. "Ma már úgynevezett neurovaszkuláris egységről beszélünk. Ez körülbelül olyan, mint az atom a fizikában. Az atom az anyag legkisebb olyan egysége, amely még hordozza az anyag tulajdonságait, ugyanez igaz a neurovaszkuláris egységre is. Ha szétvágjuk az atomot már más tulajdonságú részecskéket kapunk. A neurovaszkuláris egység sem csak a neuronokból, hanem a gliasejtekből az endotélből és az erekből áll, amelyek együtt hozzák létre a funkciót."

"Ha szétválasztjuk az alkotórészeket, akkor megszűnik a működés. Csak együtt képesek a feladatukat megfelelően ellátni. Ezt látjuk például a vér-agy gát átjárható-képességénél, a véráramlás szabályozásánál, az immunreakcióknál, a különböző angio- és neurogeneziseknél (ér- és idegképződések) és minden más funkciónál. Lehet persze az alkotórészeket külön vizsgálni, de ezek olyanok, mint egy bonyolult műszer részei, csak akkor lesznek működőképesek, ha összetesszük őket."

A komplex szemlélet vezethet el a hatékony kezeléshez

A hiba a múltban az volt, hogy a károsodás mechanizmusára fókuszáltak, megpróbáltak neuroprotektív (idegvédő) szereket előállítani egyféle hatásmechanizmusú molekulákkal. Ezekkel próbáltak támadni egy kórfolyamatot, próbálták elnyomni vagy felerősíteni azt, és ily módon csökkenteni a károsodás mértékét.

De a károsodás fennmaradó részével, amit nyilván más patofiziológiai folyamatok idéztek elő, nem törődtek, bízva abban, hogy a halálos küszöbérték alatt maradnak az egyéb folyamatok. "Ez teljesen hibás megközelítés" - mondta Muresanu. Ezek a klinikai vizsgálatok mind kudarcot vallottak.

Fotó: Nagy Attila [origo]

A kutatók ezután rájöttek, hogy a károsodási mechanizmusok és a neuroprotekciós helyreállító folyamatok mechanizmusa közötti egyensúlyra kell alapozni. Ezek közös hátterű folyamatok, ha belenyúlnak az egyikbe, befolyásolják a másikat is. Így például az úgynevezett mNBA-receptorok blokkolása a stroke akut fázisában károsítani fogja a neuroplaszticitás receptorait, ami szükséges lenne a helyreállításhoz. Így tehát újabban nem a szupresszió, hanem a moduláció került előtérbe, azaz nem elnyomni, hanem csak megváltoztatni akarják a folyamatokat.

Ezt a modulációt nem lehet csupán kémiai gyógyszerekkel megvalósítani, amit mutatnak a klinikai próbák kudarcai. Akut fázisban a károsodási mechanizmust próbálják leküzdeni, de egyúttal támogatni kell a beavatkozásnak az agyvédelmet is. Ilyen sokoldalú hatású molekulák előállítására rendkívül nagy az igény, és már vannak eredmények e területen. "Igen ígéretesek például az úgynevezett trofikus faktorok. Az ideális az lenne, ha e szerek egyszerre szolgálnának az akut fázis kezelésére és elősegítenék a későbbi helyreállítási fázist is" - fejezte be a beszélgetést Muresanu professzor.