Szeptember első hétvégéjén az égbolt homályos, sárgás színű, a napkorong pedig fakóbb volt a szokásosnál. Alkonyatkor a Nap igen sötét vöröses színt öltött, s az ekkor felkelő Hold hasonlóan sötét színű volt. Mi okozta ezeket a jelenségeket?

A Balkán-félszigeten, Albánia, Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Horvátország területén sokfelé pattantak ki erdőtüzek a száraz, forró nyárvégi időjárás következtében. A tűzvészek rengeteg füstöt juttattak a légkörbe, azután a délies áramlás hatására Magyarország fölé sodródott e füst. Időjárási műholdképeken rendkívül látványos volt, ahogy a szürke, homályos légtömeg széles szalagként végignyúlt az Adriától a Tátráig, befedve Magyarország területét.

Forrás: Lynn Jenner/NASA
Az erdőtüzeket a piros pontok jelzik. Nézze meg a képet nagyobb méretben!

A füst alaposan megszűrte a napsugarakat, ráadásul a mikroszkopikus koromszemcsék (amikből a füst áll) nagy része bizonyosan elég apró volt ahhoz, hogy a Rayleigh-szórás tulajdonságait kihasználva a napnyugta és a holdkelte színét a vörös felé tolja el. Ennek következtében az eredetileg fehér napfényből a kék és a zöld színek nagyobb mértékben szóródnak ki, mint a vörösek, s így a végeredmény a vörösbe hajló napnyugta. Mivel a Hold a napfényt veri vissza, így erre ugyanígy érvényes a fenti megállapítás. Minél közelebb van a fényt adó égitest a látóhatárhoz, s így sűrűbb rétegeken át jut a megfigyelő szemébe, annál inkább vörös és annál kevésbé erős a fénye. Ezt a légkörben jelen lévő szennyező anyagok - jelen esetben a balkáni erdőtüzek füstje - tovább fokozzák, a szennyezés napszemüveghez hasonlóan gyengíti a napfény erejét, s ha elég sok van belőle, akkor teljesen el is takarhatja.

Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

Ez történt vasárnap alkonyatkor: a Nap 10 fokos magasságnál már tompa fényű, narancsos színű volt, könnyedén bele lehetett nézni, fokozatosan tompult és vörösödött, majd körülbelül 5 fok magasságban már csak egy sápadt, rózsás pacni maradt belőle az ég alján elnyúló vaskos füsttengerben. A holdkelte vasárnap fél órával napnyugta után volt, ám a Hold sem jelent meg rögtön a horizonton, hanem szintén mintegy 5 fokos magasságban tudta csak a fénye áttörni a füstöt, alig kivehető barnásvörös foltként. Amint emelkedett lassacskán, a mély téglavörösből (ekkor pont úgy nézett ki, mint holdfogyatkozáskor, ezt 2011 nyarán sokan láthatták) egyre inkább narancssárga árnyalatúvá vált, de akkor is sárgás maradt a színe, amikor már egészen magasan járt az égen. A holdkelte színeit azonos beállításokkal, sorozatban készült fotókból összeállított kompozit képen lehet leginkább szemlélteni.

Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

Szintén a füstnek köszönhetően vasárnap délután az égbolton lévő aprócska gomolyfelhők igen látványos árnyéksávokat vetettek. Ha teljesen tiszta a levegő (egy hidegfront elvonulta utáni élénk mélykék égboltra esetében például), akkor egy felhőpamacs mellett nem látszanak ezek az árnyéksávok, mivel nincs közeg, amire rávetülhetnének. Ha párás, poros vagy mint jelen esetben, füsttel teli az ég, a sávok igen szépek, kontrasztosak és hosszúak lehetnek. Hasonló látványt nyújtanak a párában gazdag nyári égbolton a fejlődő gomolyok körül kialakuló árnyéksávok is vagy a nagyobb felhő résein átsütő napfény pászmái, kedvelt témát adva a fotósoknak.

Forrás: Landy-Gyebnár Mónika

A nyár végi szárazságban a mediterrán vidéken gyakran kialakuló erdőtüzek füstjét ritkán sodorja Magyarország fölé ilyen nagy, egységes tömegben a szél, így a szeptember legelső napjait jellemző látványosság valóban különleges, izgalmas megfigyelési lehetőséget adott. Aki nem tudományos érdeklődéssel fordította tekintetét az égbolt felé, annak romantikus, vörös napnyugta és rozsdás árnyalatban felkelő Hold jutott.

Landy-Gyebnár Mónika

Ajánlat: Gyönyörű, viharos Balaton