A szabadságharc leverése után, 1849-ben kétségbeesetten kerestették a Habsburgok emberei a magyar Szent Koronát. Logikusnak tűnt, hogy valahol ott rejtették el, ahol korábban őrizték, ezért Debrecent feltételezték az osztrákok. A pontos helyre, amely innen távol volt, azonban évekig nem tudtak rájönni.

A Magyar Országos Levéltár (MOL) honlapján a hét dokumentuma egy olyan irat lett, amely a Szent Korona 1849-es elásásáról és a helyszín felderítéséről szól. Mint utólag kiderült, tévesen nyomoztak Debrecenben a hatóságok, erről ír Zsupos Zoltán.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A magyar forradalom és szabadságharc idején Debrecenben őrzött Szent Koronát 1849. június 5-én visszaindították a fővárosba. Innen azonban július végén az óriási túlerő által menekülésre kényszerítve a Szeged, Nagyvárad, Arad, Lugos és Karánsebes útvonalat bejárva végül Orsovánál Szemere Bertalan és néhány ember 1849. augusztus 23-án (más visszaemlékezés szerint 20-án) egy füzesben elásta - írja Zsupos.

1849 késő nyarán már osztrák és orosz cári csapatok számolták fel a magyar szabadságharc utolsó bázisait, seregeit. A világosi fegyverletétel után, a császári és királyi hatóságok már 1849 őszén bizottságot küldtek ki a Szent Korona felkutatására Orsovára. Zsupos szerint azonban a kutatások nem jártak eredménnyel. Több éven keresztül próbálkoztak a kereséssel, mindenhol, ahol tudták, hogy 1849-ben a koronázási ékszereket őrizték - de sikertelenül. Végül 1853 májusában Wargha István, az 1848-as magyar külügyminisztérium volt titkára, aki ekkor már rendőrügynök volt, felajánlotta segítségét Johann Kempen von Fichtenstamm rendőrminiszternek, és sikerült kiderítenie, hogy hol található a korona.

Ám időközben, mivel 1849-ben öt hónapig Debrecenben volt, nem zárták ki az osztrákok azt sem, hogy esetleg ott rejtették el a koronát. Felsőbb utasításra Lányi kapitány, cs. kir. csendőri százados, Poroszlay Fridrik, Debrecen egykori polgármestere és Szőllősy János rendőri százados jelenlétében történtek a kihallgatások Debrecenben 1853 nyarán.

Kováts Lajos volt közigazgatási városi tanácsnok elbeszélése hiteles és megbízható Zsupos szerint. A levéltárnok Kossuth utasítására jelent meg 1849 januárjában városházán a levéltár kulcsaival, és nyitotta ki azt, ahol a gránátosok egy nagy vasládát helyeztek el, majd a külső vasajtó kulcsát a gránátos tiszt Kossuthnak adta át. Azt, hogy a ládában valóban a koronázási jelvények voltak, csak hallomásból tudta, hiszen előtte a ládát nem nyitották ki - írja Zsupos. Végül Kováts egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy jelenlétében a koronát tartalmazó vasládát nem ásták el, mindezt azzal erősítve meg, hogy jelen volt, amikor a kormány Pestre történt távozása után ismét megjelentek a levéltárban a gránátosok, akik a városháza előtt álló szekérre tették fel az olyannyira keresett ládát, de, hogy hova vitték, nem tudta.

A kihallgatást végzők azonban határozott utasítást kaphattak, hogy a lehető legalaposabban győződjenek meg arról, valóban nincs-e ott elásva a Szent Korona, ezért törték fel a debreceni magánlevéltár padlózatát és hányták szét teljesen az előszobájában lévő vaskemencét.

Miközben a zsandárok jelentették a kihallgatások és a keresés eredménytelenségét, Orsovánál tovább folyt a kutatás. Ugyanezen a napon, 1853. július 4-én Karger hadbíró százados a vízállás csökkenése miatt a Cserna bal partján végezhetett alaposabb megfigyeléseket, éppen arrafelé, ahol aztán közel két hónappal később, szeptember 8-án a helyszínre érkező Wargha segítségével megtalálták a Szent Koronát és a hozzá tartozó koronázási jelvényeket.