Meglepetés az első marsi kőzetvizsgálatnál

2012.10.12. 12:12

A NASA csütörtök este tartott sajtótájékoztatóján bemutatták az első részletesebb kőzetvizsgálati eredményeket, amelyek meglepték a kutatókat.

A Curiosity még szeptemberben vizsgált meg először egy érdekes kődarabot a robotkat végén lévő, a kőzetminták kémiai összetételét meghatározó alfa-részecske/röntgen-spektrométer (APXS) nevű detektorával. Mint arról korábban beszámoltunk, egy kis piramishoz hasonló, nagyjából focilabda-méretű kőről van szó, amelyet a NASA egyik mérnökének tiszteletére Jake Matijevicnek neveztek el.

Forrás: NASA/JPL-Caltech/MSSS
A Jake Matijevic nevű szikla a Mars felszínén. A jelölések a különféle műszerek mintavételi helyeit mutatják

Az anyagi összetételt elemző APXS-műszer eredményeit összehasonlították a kémiai kamera (ChemCam) adataival, amely lézernyalábot kibocsátva párologtatott el egy kevés anyagot a Jake Matijevic felületéről, és spektroszkóp-távcsövével azonosította az eközben keletkezett gázokat. Így a két berendezés kölcsönösen alátámasztja egymás megbízhatóságát.

A NASA csütörtök este tartott sajtótájékoztatóján közölt információk szerint változatos összetételű kőzetről van szó, amely alkotórészeit tekintve hasonlít a Föld belsejéből származó magmás kőzetekre. A Marson eddig ilyennel még nem találkoztak a felszíni kutatóegységek, de az ehhez hasonló kőzetek a Földön is ritkának számítanak.

"Földpátokban, gazdag, magnéziumban és vasban szegény ez a kőzet. Ez az első ilyen összetételű szikla a Marson, ezért egyelőre nehéz kontextusba helyezni. Földi viszonyok között a kéreg alatti köpenyből származó olyan kőzetnek tekintenék, amely vízben viszonylag gazdag magma nagy nyomáson lezajlott kristályosodási folyamata nyomán jött létre" - mondta az [origo]-nak Kereszturi Ákos, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársa, Világűr rovatunk korábbi szerkesztője.

Egy másik képet is közölt csütörtökön a NASA. Ez egy szélfútta, dűnéhez hasonló alakzat szélét mutatja, amelynek oldalába egy kicsit belehajtott a rover. A művelet eredményeként láthatóvá vált az alakzat belsejében lévő poranyag, ahonnan a szemcsék egy része legördült a felszínre.

Forrás: NASA

A legnagyobb szemcsék 1-2 milliméteresek, ezek a darabok főleg a dűne tetején voltak. A dűne anyagának legnagyobb részét finomabb por alkotja, utóbbi szemcseátmérője 50-200 mikrométer. Tehát nem "hagyományos" dűnéről, azonos méretű szemcsékből álló alakzatól van szó, hanem többféle szemcse halmozódott fel a vizsgált helyen. A fotót a MAHLI kamera készítette a közel 50 centiméteres mesterséges feltárásról, 12 centiméter távolságból.