Nem a gyártó, hanem az európai hatóság vádolja pongyolasággal azt a francia vizsgálatot, amely szerint egy génmódosított kukorica daganatokat okoz patkányokban. Egyesek csalásnak tartják a tanulmányt, a kutatók azonban a gyártó cég adatait szeretnék látni. Mások szerint semmi értelme az egész felhajtásnak, mert sok éve már emberkísérletek zajlanak. Ha azonban a kutatók állításai igaznak bizonyulnának, az nehezen belátható gazdasági és egészségügyi következményekkel járna.

Alig néhány hete járta be a világsajtót a hír, hogy egy francia kutatócsoport - állítása szerint - minden eddiginél meggyőzőbb bizonyítékot szolgáltatott egy génmódosított (GM) kukoricafajta, valamint az ennek permetezésére használt gyomirtó szer egészségre ártalmas voltáról. Bár immár megszokott, hogy a téma heves érzelmeket gerjeszt mindkét oldal - a GM-ellenző ökopártiak és a biotechnológiát védelmezők - képviselőiben, ezúttal az átlagosnál is magasabbra csaptak az indulatok.

Forrás: AFP/Dominique Faget
Egy korábbi spanyol tüntetés a GM-növények ellen

Csalásnak is nevezték

Gilles-Eric Séralini és munkatársai a 2000-es évek eleje óta szívós kitartással harcolnak azért, hogy bebizonyítsák a GM-eredetű élelmiszerek egészségkárosító hatását. Ez idő alatt hozzászoktak már az őket érő támadásokhoz, amelyeket természetesen a nagy hatalmú GM-lobbinak tulajdonítanak. Szokás is ezért párhuzamot vonni Séralini és a Skóciában letelepedett magyar származású biokémikus-táplálkozástudós, Pusztai Árpád között.

Pusztait csaknem negyven év termékeny és eredményes munkája után, egy a génmódosított burgonya ártalmassága mellett érvelő, nagy vihart kavart tanulmánya miatt 1999-ben menesztették egyetemi állásából. A tisztes professzor megbuktatását az akkori kommentátorok némelyike a tudományos és ipari érdekek összefonódásának diadalaként értékelték. Az az össztűz azonban, amely a szeptemberben megjelentetett közleményük nyomán Séraliniék nyakába zúdult, talán őket is váratlanul érte. A finomabb modorúak csak elfogultnak, nem megfelelően kivitelezettnek, tudományosan nem kielégítőnek, míg a vitriolosabbak egyenesen csalásnak és szándékosan ártalmasnak nevezték a munkájukat.

Baljós eredmények a hosszabb kísérletek alatt

Séraliniék állításai kétségtelenül erőteljesek, és amennyiben igazságuk bebizonyosodna, az nehezen belátható gazdasági és élelmiszer-egészségügyi következményekkel járna. Kiindulópontjuk az volt, hogy az élelmiszerek, köztük a GM-eredetű emberi táplálékok biztonsági vizsgálatára szolgáló állatkísérletek túl rövidek; a hatóságilag előírt 90 napos időtartam alatt esetleg nem nyilvánulnak meg egyes lassabban kialakuló ártalmak.

Ezért ők olyan kísérletet terveztek, amelyben patkányokat 2 évig - nagyjából a természetes élettartamuk felső határáig - tartottak GM-kukoricát tartalmazó tápon. A kutatásban nemcsak a GM-kukorica, hanem az ennek permetezésére használt gyomirtó szer - a glifozát hatóanyagú, az USA-ban Roundup márkanéven forgalmazott kemikália - élettani hatásaira is kíváncsiak voltak. A valóságban ugyanis a kettő fogyasztása összefügg, ahol ilyen kukoricát esznek az emberek, ott a gyomirtó maradványai is óhatatlanul a szervezetükbe jutnak.

Következtetéseiket - egyelőre a kritikus részletek mellőzésével - annyiban lehetne összefoglalni, hogy mind a GM-kukorica, mind a Roundup megrövidítette az állatok életét, és fokozta a különböző megbetegedések, köztük egyes daganatok, valamint a bélrendszeri, máj- és vesekárosodás előfordulási valószínűségét.

Forrás: AFP/Charly Triballeau
Gilles-Eric Séralini

Egy gyomirtó szer a dolog kulcsa

Fontos leszögezni, hogy a Séraliniék által felvetett kérdések okvetlenül tisztázásra szorulnak, hiszen semmiféle potenciális kockázatot nem szabad a priori érvek alapján elvetni vagy alábecsülni. Bár azt komolyabb tudományos körökben senki sem gondolja, hogy a génmódosítás mint eljárás önmagában egészségügyi kockázatot rejtene, jelen esetben ez a felvetés sem eleve értelmetlen.

A Monsanto mezőgazdasági-technológiai mamutcég szóban forgó, NK603 jelzésű GM-kukoricafajtájába egy olyan, eredetileg baktériumból származó enzim génjét vitték be, amely ártalmatlanná teszi a glifozát nevű, a növények növekedését gátló vegyületet. A glifozáttal szemben így ellenállóvá tett kukoricát nyugodtan lehet Rounduppal permetezni: a vegyszer a kukoricaföldön megtelepedő gyomok növekedését féken tartja, miközben a rezisztens kukorica zavartalanul fejlődhet.

Ugyanakkor az idegen enzim termeltetése egyebekben sem hagyja érintetlenül a növény anyagcseréjét: a jelenlétében bizonyos bioszintetikus útvonalak aktivitása csökken, másoké nő. Séraliniék fölvetették, hogy ennek nyomán csökkenhet a növényi táplálék tumorellenes hatása, miközben növekedhet a hormonháztartást befolyásoló képessége. Nem teljesen alaptalan a glifozáttal kapcsolatos bizalmatlanság sem: évek óta vita folyik arról, vajon a glifozát nem érinti-e hátrányosan a nemi hormonok, elsősorban a tesztoszteron és az ösztrogének termelését. A glifozát elleni hadjáratnak is a Séralini-labor a zászlóvivője, sejtkultúrás és állatkísérletes modellekben kimutatni vélték a Roundup hormonális egyensúlyt megbontó hatását.

Pongyolasággal vádol az európai hatóság

A tudományos világ kritikája tehát nem annak szól, hogy valaki gyanúba merészelte keverni a GM-tápnövényeket vagy a gyomirtó szereket. Ellenkezőleg: az élelmiszer-biztonsági hatóságoknak éppen az a feladatuk, hogy minden lehetőt gyanúba keverjenek - hogy aztán az alaposan elvégzett vizsgálat nyomán az adott termék tisztázódjék a vádak alól, vagy ha ártalmasnak bizonyul, betiltsák. Séraliniék következtetései ellen azonban éppen az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, az EFSA fogalmazta meg az egyik leghatározottabb hangú kritikát, mondván: ilyen pongyolán kivitelezett és következetlenül kiértékelt kísérletek nyomán semmiféle vád nem állítható fel sem a nevezett GM-kukoricatörzzsel, sem a Roundup alkalmazásával szemben.

Az EFSA szakértői állásfoglalása a Séralini-tanulmány számos elemét keményen bírálja. Elsőként azt kifogásolja, hogy a kísérletekben olyan patkánytörzset (úgynevezett Sprague-Dawley patkányokat) használtak, amely idős korára mindenféle beavatkozás nélkül is hajlamos különböző daganatokat fejleszteni, ezért a GM-kukorica és a Roundup fogyasztásának a rák kockázatára gyakorolt hatása - ami a Séralini-cikk központi témája - nehezen ítélhető meg korrektül.

Másodsorban felróják, hogy az összesen 200 (nemenként 100-100) állatból mindössze 10-10 állat került a kontrollcsoportokba, melyek tagjai nem GM- kukoricával dúsított tápot kaptak, és Roundup-kezelésben sem részesültek, ezért a kontrollcsoportokon belüli biológiai ingadozás - különös tekintettel az említett spontán daganathajlamra - szinte ellehetetleníti a kontroll- és a kezelt csoportok közti különbségek értelmezését.

Ezzel összefügg az a lényeges észrevétel is, hogy bár cikkük képanyagában koncepciózusan és meglehetősen elrettentő módon mutatják be a GM-kukorica és a Roundup állítólagos daganatkeltő és szövetkárosító hatását, nemcsak a fotókon és a diagramokon nem szerepelnek a megfelelő kontrollok, de a szerzők általánosságban véve sem támasztják alá semelyik állításukat statisztikai tesztekkel.

Forrás: AFP/Michael Kappeler
Greenpeace-aktivisták korábbi tiltakozása egy német farmon

Ellentmondásos adatok

A vitában megszólaltatott tudósok jó része szerint ez a hiányosság már önmagában is érthetetlenné teszi, miként kerülhetett a cikk tudományosan referált szaklapban közlésre (még ha nem a legrangosabb folyóiratok egyikéről van is szó). Az EFSA módszertani hiányosságként sorolja fel továbbá a kísérleti csoportok kis létszámát (az irányadó előírások szerint daganatkeltő hatás igazolásához csoportonként minimum 50 állatra lenne szükség), valamint azt, hogy a szerzők nem fektették le előre az állatok vizsgálatának szempontjait (az ún. végpontokat), hanem utólag "húzták rá" őket a megfigyelésekre.

Végül erősen kérdésessé teszi a következtetések érvényességét, hogy a megfigyelt egészségkárosodások mértéke sem az elfogyasztott GM-kukorica, sem az adagolt Roundup mennyiségével nem mutatott egyenes arányosságot: például a 11%-ban GM-kukoricával táplált patkányokban jóval több volt a daganat, mint a 33% GM-kukoricával etetett, és hozzá még Rounduppal is itatott állatokban.

Bekérték a jegyzőkönyveket

Séraliniék lehetőséget kaptak az EFSA-tól álláspontjuk megvédésére. A hatóság egyben felszólította őket, hogy az ügy tisztázása végett tegyék hozzáférhetővé a teljes kutatási dokumentációt. A professzor a kritika egyes pontjaival szemben védekezett is: például a károsító hatás dózisfüggésének elmaradását az úgynevezett "küszöbeffektussal" magyarázta, arra utalva, hogy már a legkisebb alkalmazott dózisok is masszívan kártékonyak voltak. A kutatási jegyzőkönyvek beszolgáltatásának igényére viszont úgy reagált: majd akkor nyújtják be őket a hatósághoz, ha a Monsanto is ugyanígy tesz a saját dokumentációjával, amelynek alapján az NK603-at engedélyeztette.

Bár e helyütt sem terjedelmi okokból, sem az érvek túlzottan szakmai jellege miatt nem lehetséges a kibontakozott vitát részleteiben ismertetni, a kísérleteket valószínűleg nagyobb állatszámmal, precíz statisztikai értékelés mellett újra el kell végezni.

Valójában már embereken is tesztelik

Akad persze, aki ennek nem sok értelmét látja: több, a témában megszólaltatott tudós is arra hivatkozik, hogy a kísérlet valójában minimum egy évtizede, emberek és állatok millióin folyamatosan zajlik. Az USA-ban ugyanis legalább ennyi ideje szinte minden rágcsálótápszer tartalmaz GM-kukoricát, EU-szerte pedig csaknem 20 éve etetik a legkülönfélébb haszonállatokat Latin-Amerikából importált GM-szójával.

Ha a GM-kukorica annyira szembeszökően ártalmas volna, ahogy azt a Séralini-tanulmány állítja - szól az érvelés -, az USA-ban a laboratóriumi rágcsálóknak halomra kellene hullaniuk EU-beli társaikhoz képest. Az állatházi egerek és a patkányok ugyanis itt is, ott is ugyanazt a szabványos, kukoricát tartalmazó rágcsáló-tápot kapják, ám ez a kukorica az USA-ban jórészt GM-forrásból, az EU-ban viszont GM-mentes forrásból származik.

Márpedig ilyesmi nem történik. Ha pedig általában a GM-növényekkel volna baj, a gazdáknak, de legalább az állatorvosoknak bizonyára feltűnt volna, hogy a GM-szója hatására rejtélyes kórok ütik fel a fejüket az állatállományban - ezzel szemben a gazdaságok termelékenysége drasztikusan nőtt az elmúlt két évtizedben.