Az űrtyúk nem ismeri a félelmet

2012.11.20. 7:41

A NASA szerint sokan félnek attól, hogy butaságot kérdeznek, ezért inkább csak hallgatnak, ha egy űrhajóssal vagy csillagásszal találkoznak. A Camilla névre hallgató gumicsirke azonban gátlástalanul kiváncsi, és minden érdekes helyen ott van.

Camilla sokfelé megfordul az Egyesült Államokban, elkíséri az űrhajósokat az iskolákba és a nagyközönségnek szóló előadásaikra, fellép a különböző tudományos fesztiválokon, kiállításokon. Eljutott már Ausztráliába éppúgy, mint a sztratoszférába. Eközben töretlen lendülettel készül első igazi űrutazására: mire tyúkká érik, szeretne feljutni a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). A tapasztalatok szerint Camilla segít feloldani a hallgatóság gátlásait, így a NASA jó hasznát veszi az ismeretterjesztésben.

Szédítő tempóban felfelé ívelő karrierje egyszerű kabalaállatként kezdődött. A gumicsirkét a NASA legújabb, geoszinkron pályán keringő napkutató műholdja, a Solar Dynamics Observatory (SDO) kabalafigurájává választották. Feladatául kapta, hogy segítsen a Napra és az űridőjárásra vonatkozó ismeretek nagyközönséggel történő megosztásában, valamint buzdítsa a lányokat arra, hogy a természettudományos vagy műszaki pályát válasszák és matematikát tanuljanak. A feladat nem egyszerű, de Camilla, teljes nevén Camilla Corona SDO sikerrel vette az akadályokat.

Zsúfolt programja keretében idén márciusban a kaliforniai Bishop középiskolásai egy héliummal töltött léggömb utasaként kétszer is felengedték a gumicsirkét közel 40 km magasba, ahol a Napból érkező nagyenergiájú protonokkal dacolva gyönyörködött a havas hegyek, a Föld görbülete, az ott már koromfeketének látszó égbolt és a kékes légkör látványában. Repülése közben mérte a hőmérsékletet és a sugárzást, ráadásul a meglehetősen erős naptevékenység idején. Két GPS-vevőt, néhány rovart és napraforgó-magokat is vitt magával. Talán sztratoszféra-repülését nem kísérték figyelemmel annyian, mint Felix Baumgartner ugrását, de a kísérletet kiagyaló és végrehajtó középiskolásoknak maradandó élményt szerzett. A ballon kidurranása után Camilla a műszereket tartalmazó gondolával együtt ejtőernyővel épségben földet ért (lásd az alábbi videón).

 

 

Második, március 10-i repülését egy különösen erős napvihar csúcspontjára időzítették. Műholdas mérések szerint aznap a Napból jövő protonok száma 30 000-szerese volt az átlagosnak. A napvihar négy nap alatt annyi energiát adott át a felső légkörnek, amennyi két éven át fedezni tudná New York város teljes energiafelhasználását. A vihar forrása az AR 1429 jelű, kiterjedt napfoltcsoport volt. Camilla azonban ezt is túlélte.

Forrás: NASA

Újabb kellemetlen kalandja akadt, amikor meglátogatta a Johnson Űrközpontot. A gumicsirke mindenáron ki akarta próbálni az űrvécét, ahová azonban beszorult. Ez jó alkalmat kínált az őt kísérő űrhajósoknak arra, hogy elmagyarázzák a közönségnek az űrvécé működését.

Forrás: NASACamilla legutóbb Ausztráliában járt, ahol megnézte a teljes napfogyatkozást, és végigfutotta a napfogyatkozási maratont. A NASA honlapja nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy ez volt az első alkalom, amikor a napfogyatkozás alkalmából rendezett maratoni futáson egy gumicsirke is részt vett. Bár ehhez Ausztráliába kellett utazni, Camilla utazásai mégsem terhelik a NASA költségvetését, mert rendszerint a felső csomagtartóban utazik.

Camillának a különböző közösségi oldalakon már húszezernél is több rajongója akad. Emellett lelkesen készül az űrrepülésére. NASA-s barátai, mindenekelőtt az űrhajós Clayton Anderson remélik, hogy néhány év múlva, mire igazi űrtyúkká fejődik, Camilla a NASA szárnyas nagyköveteként az ISS fedélzetéről segítheti az űrállomás 40/41-es számú legénységének ismeretterjesztő munkáját.

KAPCSOLÓDÓ CIKK