Galaxishalmazok közötti gázhidat fedeztek fel

2012.11.21. 21:08

Első ízben sikerült kimutatni a Planck csillagászati műhold segítségével egy olyan forró, tízmillió fényévnyi hosszúságú gázhidat, amely galaxishalmazokat köt össze. A felfedezésről az Astronomy and Astrophysics című folyóiratban jelenik meg tanulmány.

Az Európai Űrügynökség (ESA) Planck-űrteleszkópját 2009 májusában indították, a programban részt vállalt az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) is. A csillagászati műhold feladata mindenekelőtt az egész világegyetemet kitöltő kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás feltérképezése, amely az ősrobbanás "visszhangja". A 13,7 milliárd éve bekövetkezett ősrobbanás után nagyjából 380 ezer évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, léte tekinthető az ősrobbanás legkomolyabb bizonyítékának. E sugárzás feltérképezésével a tudósok többet remélnek megtudni az ősrobbanásról és az univerzum korai időszakáról.

Ahogy ez a gyenge mikrohullámú sugárzás "vándorol" a világegyetemen keresztül, különböző struktúrákat világit meg, beleértve a galaxisokat és a galaxishalmazokat. Amennyiben a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás kölcsönhatásba lép e nagy struktúrákat körbevevő forró gázokkal, energiaeloszlása jellegzetes módon változik meg, a jelenséget Szunyajev-Zeldovics effektusnak nevezik - olvasható az ESA és a NASA honlapján.

Forrás: STScI Digitized Sky Survey
Az Abel 399 és Abel 401 galaxishalmazokat összekötő gázhíd

A csillagászok a Planck-űrteleszkóp felvételei alapján és a Szunyajev-Zeldovics effektus segítségével fedezték fel az Abel 399 és az Abel 401 katalógusjelű galaxishalmazokat, amelyek mindegyike több száz csillagvárost foglal magában. A két halmaz egymilliárd fényévnyire van a Földtől, az őket összekötő 10 millió fényévnyi hosszúságú gázhíd hőmérséklete a számítások szerint eléri a 80 millió Celsius-fokot. A forró gázhíd esetleges létére egyébként először az ESA XMM-Newton röntgencsillagászati műholdja figyelt fel, majd az észleléseket megerősítette a Planck-űrteleszkóp is.

James Bartlett, a NASA bolygókutató részlegének kutatója, az amerikai Planck tudományos csoport tagja elmondta, a feltételezések szerint a korai univerzumot "hálóként" fonták be a gáznemű anyagok "rostjai", a legsűrűbb "csomókban" formálódtak a galaxishalmazok. E gáznemű anyag észlelhetetlen, bár az asztronómusok feltételezése szerint meg lehet találni e "rostokat", amelyeket felhevíthet a galaxishalmazok kölcsönhatása.

"A Planck űrteleszkóp segítségével észlelhetjük a galaxishalmazok között rejtőzködő anyagot" - hangoztatta James Bartlett.