A világ hajnaláról közölt képeket a NASA

Vágólapra másolva!
Folytatódtak a mélyfúrások a Világegyetem múltjába: először sikerült több objektumot is megfigyelni a galaxisok hajnalának időszakából. Az új eredmények alapján is fokozatosan fejlődtek a galaxisok, és lassan fűtötték fel az Univerzumot.
Vágólapra másolva!

A NASA Hubble-űrtávcsöve olyan felvételeket készített, amelyeken minden korábbinál távolabbi galaxisok láthatók. A hét megfigyelt galaxis távolsága több mint 13 milliárd fényév, és mindössze 380-600 millió évvel a Big Bang után léteztek (a 380 millió éves galaxis az új távolsági rekorder, z = 11,9-es vöröseltolódással). Ez volt a galaxisok hajnala, ekkor kezdtek megformálódni az első csillagvárosok.

Forrás: HubbleSite
Az eddigi "legmélyebb fúrás" az Univerzumba. Ide kattintva a képen jelölt távoli galaxisok felvételeit is láthatja (forrás: NASA/ESA HST)

Az Ultra Deep Field 2012 nevű felvétel elemzése alapján a galaxisok száma fokozatosan csökken, ahogyan egyre távolabbra nézünk vissza az időben. Másfelől közelítve: az új megfigyelések is megerősítik azt az elképzelést, hogy a galaxisok száma fokozatosan gyarapodott az idők során. Ahogyan fokozatos volt a fejlődésük is, és évszázmilliók alatt jöttek létre a bennük lévő csillagok. Az új eredmények is cáfolják tehát azt az elképzelést, hogy a galaxisok egy egyszeri, drámai esemény során jöttek volna létre.

Ennek megfelelően fokozatosan történhetett az Univerzum "felfűtése is". A 13,7 milliárd éve történt ősrobbanás után táguló Univerzumban ugyanis először egy sötét időszak köszöntött be, mert ekkor még nem voltak fényforrások, még egyetlen csillag sem világított. Ez az időszak 200 millió évig tarthatott. A teret kitöltő hidrogén és hélium semleges gáz formájában oszlott el, de már ekkor is kisebb csomókat alkothatott (amelyek mellett a láthatatlan tömeg is egyenetlenül rendeződött el).

Ezekből a csomókból alakultak ki az első galaxisok, és az anyag sűrűsődése révén ezekben keletkeztek az első csillagok. Amikor utóbbiak "begyulladtak", sugárzásuk ionizálta a csillagközi teret kitöltő hidrogéngázt. Ezt nevezik reionizációs időszaknak, mivel ekkor ionizálódott ismét a hidrogén jelentős része a Világegyetemben (nem sokkal a Nagy Bumm után volt már egyszer ionizált állapotban az anyag). A reionizáció tette átlátszóvá az Univerzumot a fény számára, ekkortól lehet csillagászati megfigyeléseket végezni.

Forrás: NASA, ESA, A. Feild (STScI)
Fontos események a Világegyetem fejlődése során. A sematikus ábrán lentől felfelé halad az idő, jobbra a kérdéses időpontok, középen az ekkor jellemző események (NASA, ESA, A. Feild (STScI))

A reionizáció 1 milliárd évvel a Big Bang után fejeződhetett be, és a továbbiakban folytatódott a galaxisok fejlődése: a centrumukban lévő hatalmas fekete lyukak sok gázt vonzottak magukhoz és nyeltek el. Ennek eredményeként a csillagoknál sokkal energikusabb sugárforrások, a kvazárok, azaz az ősi aktív galaxismagok is megjelentek.