Egyes dinoszauruszok a faroktollaikat is felhasználták párkeresés közben, állapították meg kanadai paleontológusok. A dinók hullámozva tudák mozgatni a tollas farok legyezőjét.

Az edmontoni Alberta Egyetem kutatói néhány faj fosszilizálódott farokcsontjainak a vizsgálata során jutottak arra a következtetésre, hogy a tollas dinoszauruszoknak legalább egy része a faroktollai segítségével talált magának párt, mint a ma élő pávák és pulykák. Scott Persons megfigyelte, hogy az oviraptoridák csoportjához tartozó négy különböző dinoszauruszfaj farkának a végén is észlelhető a csigolyák jellegzetes, pengeszerű formát létrehozó összeolvadása. A ma élő állatok között csak a madarak rendelkeznek ilyen módosulással. A négy vizsgált dinoszauruszfaj 45 millió évet ölel át, ami arra utal, hogy ez általános és elterjedt jelenség lehetett a tollas dinoszauruszok között.

A kutatók szerint az egyik korai oviraptorida faj, a Similicaudipteryxfosszíliái azt bizonyították, hogy a farok végén lévő összekapcsolódott csigolyáktól sugárirányban ágaztak szét a faroktollak. A Similicaudipteryx nem tartozott a repülő dinoszauruszok közé, és Persons szerint a farokcsigolyák összeolvadásának az volt a szerepe, hogy az állat hullámozva tudja mozgatni a tollas farok legyezőjét. Bár a Similicaudipteryxet követő későbbi oviraptoridák fosszíliái mellett eddig soha nem találták meg a tollak lenyomatát vagy nyomait, de a paleontológus szerint így is erős a bizonyíték, hogy ezeknek is tollas farkuk volt. Egyértelműen ezt bizonyítja, hogy a későbbi oviraptoridáknak is ugyanolyan volt a farokszerkezete, mint a tollas Similicaudipteryxnek, és ez valószínűleg ugyanazt a célt, a tollas faroklegyező hullámszerű mozgatását szolgálta.

Forrás: Wikipedia
Egy tollas oviraptorida, a Nomingia gobiensis

Az Acta Palaeontologica Polonica folyóiratban megjelenő cikk szerint a hipotézist alátámasztja a farok csontszerkezete és izomzata is. Az oviraptoridák farkának a bázisánál nagyszámú, de rövid csigolya figyelhető meg, ami annak hajlékonyságára utal. Modern hüllők és madarak farkának a felboncolása alapján rekonstruálták a dinoszauruszok farkának izomzatát, ami szintén megerősítette, hogy az oviraptorok valóban tudták rázni a tollaikat. Nagyméretű izmok nyúltak le a farok alsó részéig, és számos széles kapcsolódási pontjuk volt a csigolyákhoz, ami lehetővé tette, hogy erőteljesen tudják mozgatni a faroktollaikat oldalirányban és fel-le egyaránt. Az oviraptoridáknak egy kiemelkedő csontos taraj is húzódott a koponyáján, ami szintén a párzás előtti rituálé során juthatott szerephez. A tollas farok rázása és a fejen lévő csonttaréj azt mutatja, hogy ennek a csoportnak az életében igen nagy szerepet játszhatott a vizuális megjelenés.

Az oviraptoridák két lábon járó, növényevő dinoszauruszok voltak, amelyek a mai Kína, Mongólia és Alberta területéről ismertek. A kréta időszakban éltek, vagyis nem sokkal a dinoszauruszok kihalása előtt. Ekkorra a dinoszauruszok különböző csoportjai már tollazatot használtak a repüléshez vagy a hideg elleni hőszigeteléshez. Ez azt mutatja, hogy a dinoszauruszok a késő-krétában már alkalmazták a tollaknak azokat a felhasználási lehetőségeit, amelyeket a napjainkban élő madaraknál megfigyelhetünk.