Különleges ősmadarat találtak

2013.01.08. 12:39

A Liaoning tartományban felfedezett legújabb fosszilis madár a kemény héjjal rendelkező rovarok és rákok fogyasztásához alkalmazkodott. A Sulcavis az első ismert ősi madár, amelynek díszített volt a fogzománca.

A Darwin-pintyek csőrének változatossága az evolúciós alkalmazkodás klasszikus példáját nyújtja. Ezeknél a fajoknál a csőr alakja, mérete és arányai nagyon jelentősen változnak, a táplálkozásuk sokféleségét tükrözve. Míg a mai madarak a csőrüket használják a táplálékuk kezelésére, a fosszilis őseiknek még fogaik voltak. Egy most ismertetett ősmaradvány felfedezése azt igazolja, hogy néhány ősi madárnál specializált táplálkozáshoz alkalmazkodott fogak fejlődtek ki.

Forrás: eurekalert.org/Stephanie Abramowicz
A Sulcavis geeorum rekonstrukciója

A Sulcavis geeorum névre keresztelt korai madárfaj fogazatával foglalkozó tanulmány a Journal of Vertebrate Paleontology folyóirat legújabb számában jelent meg. A kínai és amerikai kutatók megállapították, hogy ennek a fosszilis madárnak úgynevezett durofág (héjtörő) táplálkozása volt, ami azt jelenti, hogy képes volt a fogaival a kemény külső vázzal rendelkező állatokat (például rovarokat és rákokat) is elfogyasztani. A paleontológusok szerint az új madárnak a fogazata azt mutatja, hogy jóval nagyobb volt a korai madaraknál a fogak változatossága, mint eddig gondolták. Ez egyben arra is utal, hogy nagyobb ökológiai változatosság jellemezhette a korai madarakat.

A Sulcavis geeorum a kínai Liaoning tartományban került elő, alsó-kréta (121-125 millió éves) kőzetekből. Az enantiornithinák közé tartozott, amelyek a madarak korai csoportját alkották. A földtörténeti középkor üledékes kőzeteiben eddig felfedezett legtöbb faj ide tartozott. A Sulcavis az első olyan ismert fosszilis madár, amelynek díszített volt a fogzománca. A dinoszauruszoknak (amelyekből a madarak kialakultak) többnyire húsevő fogazatuk volt. Az enanthiornithinák egyedülállóak voltak a madarak között abban a tekintetben, hogy minimális fogredukciót mutattak és nagyon változatos volt a fogazatuk. Az új kínai fajnak robusztus fogai voltak, barázdákkal a belső felszínen, amelyek valószínűleg jelentősen megerősítették a fogakat, és így keményebb táplálékot is el tudtak fogyasztani.

Forrás: eurekalert.org/Stephanie Abramowicz
A Sulcavis geeorum koponyájának fotója. Ez a madárfaj a kora-kréta korban élt, mintegy 120 millió évvel ezelőtt (a skála milliméter beosztású)

Egyetlen eddig ismert madárnál sem fordultak elő a fogakon bordák, gerincek, fogazott peremek vagy a díszítettségnek bármilyen egyéb formája. Miközben más madarak elveszítették a fogaikat, addig az enanthiornithinák új morfológiákat fejlesztettek ki, és specializált fogazatok jelentek meg náluk. A paleontológusok még mindig nem értik pontosan, hogy miért volt ez a csoport olyan sikeres a kréta időszakban, és aztán miért haltak ki mégis. Valószínűsíthető azonban, hogy a táplálkozásban megjelenő különbségek is szerepet játszottak a csoport történetében. A kutatásban résztvevő paleontológusok szerint ez az új felfedezés ismét rávilágít arra, hogy mennyire egyenetlen volt a madarak diverzitása a kréta időszakban. Sokkal több faj volt az enanthiornithinák között, mint a korai madarak bármely más csoportjában, és ráadásul mindegyiknek megvolt a maga saját anatómiai specializációja.