Megjöttek a pontos adatok az orosz meteorról

2013.03.11. 14:55

Eredetileg akkora volt, mint egy ház, de végül több mint 100 darabra hullott a február 15-én Oroszország felett felrobbant meteor. A legnagyobb, 500 kilósra becsült meteordarabot még mindig keresik.

Az első elemzések szerint a csebarkuli meteor a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóövből érkezett, akkora volt, mint egy ház és 9000 tonnát nyomhatott. Ellipszis alakú pályája viszont egészen a Vénusz pályájáig hatolt, így rendszeresen keresztezte a Föld égi útját. Csak idő kérdése volt, mikor találkozik a két égitest. Korábban más, apró égitestekkel is összeütközhetett. Felvillanásától lezuhanásáig 254 kilométert tett meg a Föld légkörében.

Pavel Spurný, a Prága mellett Ondrejovi Csillagvizsgáló munkatársa a Nature-nek elmondta, hogy a meteorit anyaga repedezett, laza szerkezetű lehetett, ezért a robbanás nagyon sok apró darabra vetette szét. A légkörben nagy sebessége miatt felizzó test 92 kilométer magasban vált láthatóvá, majd 11 másodperccel később, 32 kilométer magasságban a fejlődő hő hatására darabjaira robbant. Ez a robbanás okozta a legsúlyosabb pusztítást, az épületkárokat a több tíz kilométerre lévő Cseljabinszkban. Legalább ezer, egyes híradások szerint ezerötszáz ember megsérült, általában a légnyomáshullám által betört ablakok üvegcserepeitől. Szerencsére halálos áldozatot nem követelt az eset.

A meteorit egy darabkáját vizsgálják az Uráli Szövetségi EgyetemenForrás: AFP/Ural Federal University

A legnagyobb darabok egészen a 60 kilométerrel távolabb fekvő Csebarkul-tó és a partján fekvő, azonos nevű város környékén estek le, a meteorit hivatalosan utóbbi városról kapta a nevét. Az Orosz Tudományos Akadémia által a helyszínre küldött expedíció tagjai több mint 50 apró darabot gyűjtöttek össze, ezek 0,5 és 1 centiméter közötti méretűek. A jekatyerinburgi Uráli Szövetségi Egyetem szakemberei további 50 darabot gyűjtöttek össze, nekik sikerült egy csaknem 2 kilogrammos darabot is találni. A mintákat Moszkvában a Vernadszkij Geokémiai és Analitikai Kémiai Intézetben elemzik. A gyűjtést nehezítette, hogy a darabok nagy területen szóródtak szét, könnyebbséget jelentett viszont, hogy a környéket összefüggő hótakaró borította, így a fehér havon könnyű volt észrevenni a sötét színű meteorit apró törmelékét is.

A geokémiai elemzés szerint a Csebarkul meteorit a kondritok közé tartozik, vagyis kőmeteorit, alacsony vastartalommal. A vizsgálatok során a szakemberek a kődarabból olyan vékony szeletet vágtak, hogy az már átlátszó. Ezt a mikroszkópban polarizált fénnyel vizsgálták. Így azt is meg tudták állapítani, hogy a Naprendszer ősanyagából keletkezett test később megolvadt és átkristályosodott.

A bécsi Természettudományi Múzeum meteoritgyűjteményének bemutatója azt szemlélteti, hogy a felrobbanó meteoritok legnagyobb darabjai jutnak a legtávolabbra, az apróbb darabok a légellenállás hatékonyabb fékező hatása miatt hamarabb lehullanak. Ez történt a Csebarkul meteorit esetében isForrás: Geastrum Bt.

Megállapították, hogy 17,5 kilométer/másodperc sebességgel lépett be a légkörbe, majd a légkör sűrűbb rétegeiben 180 méter/másodpercre fékeződött. Mozgási energiája fokozatosan hővé alakult, ez a hő vetette szét az égitestet. A kutatók számításai szerint Travnyiki község közelében néhányszor tíz kilogrammos darabok is lehullhattak, ezeket még nem találták meg. Úgy gondolják, hogy egy 1 kilogramm körüli darab Scsapino községtől északnyugatra csapódhatott a földbe.

A megfigyelések alapján sikerült rekonstruálni az égitest pályáját a Föld légkörében. Eszerint a kazah-orosz határral párhuzamosan haladt, meglehetősen lapos szögben. A Nature térképén a piros nyíl jelzi a meteorit pályáját. A nyíltól délre fekvő zöld téglalap az a terület, ahol a legkisebb darabok lehullottak. A néhány kilogramm körüli darabok remélhető és tényleges megtalálási helyét a nyíl hegyénél lévő két piros X jelzi.

Lék a Csebarkul-tó jegénForrás: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij

Feltételezések szerint a legnagyobb, fél tonnára becsült tömegű darab a Csebarkul-tóba eshetett. A kora reggeli becsapódás után a tó jegén 6 méter átmérőjű lyukat találtak. Egyesek szerint a meteorit üthette a léket a tó jegébe, az értékes darabot pedig a tó fenekén kellene keresni. Egyes jelentések szerint a lemerülő búvárok eddig nem találták a kődarabot. Ugyanakkor Timothy Spahr, a Smithsonian Asztrofizikai ObszervatóriumKisbolygóközpontjának igazgatója kételyeinek adott hangot. Elmondta, hogy az ENSZ Világűrbizottságának éppen a becsapódás idején Bécsben tartott, és többek között a földközeli égitestek veszélyeivel is foglalkozó ülésén több szakemberrel megvitatta a képeket, neki azonban az az érzése, mintha a léket fejszével vágták volna a tóba. Ugyanakkor az Uráli Szövetségi Egyetem szakemberei február 28-án nagyon érzékeny magnetométerrel végeztek méréseket a tó jegén. A kutatók több ponton is kimutattak mágneses anomáliákat, amelyek akár a meteorit darabjainak a helyét is jelezhetik. A további darabok keresése és a megtaláltak elemzése természetesen továbbra is folyik.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK