Ma mutatják be az ősi Univerzum legjobb képeit

Vágólapra másolva!
Az Európai Űrügynökség (ESA) csütörtökön mutatja be az Ősrobbanás "utófényléséről" készült eddigi legrészletesebb képeket.
Vágólapra másolva!

A képek elkészítéséhez az ESA Planck űrtávcsöve szolgáltatta az adatokat. Az űreszköz az úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgálja. Ez a sugárzás akkor keletkezett, amikor a ma 13,7 milliárd éves Univerzum mindössze 380 ezer éves volt.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást régóta vizsgálják, de a legrészletesebb adatokat csütörtökön közlik róla. A sugárzásban lévő parányi hőmérsékletkülönbségek rendkívül fontosak: ezek ugyanis a korai Univerzum anyagának sűrűségkülönbségeire utalnak. A sűrűbb gócokból indultak fejlődésnek a mai Világegyetem nagyléptékű alakzatai, a galaxishalmazok és szuperhalmazok.

Forrás: ESA/C. Carreau
A Planck űrtávcső (illusztráció)

A 2009-ben felbocsátott Planck űrtávcső eddigi eredményeiről korábban részletesen beszámoltunk: így a 2010-ben közölt első mérésekről, és korábban ismeretlen objektumok felfedezéséről. Az alábbi képet a Planck-űrszonda első eredményeiből állították össze, és még 2010-ben közölte az Európai Űrügynökség. A kép ősi állapotában mutatja a Világegyetemet, amikor még nem léteztek csillagok és galaxisok sem. A mérési helyzet miatt mégis a legfeltűnőbb saját galaxisunk, a Tejútrendszer fősíkja, amely keresztben átszeli a felvételt. Kevésbé látványos, de sokkal izgalmasabb a felvétel alsó és felső részén látható halvány, vöröses derengés, amely a 13,7 milliárd évvel ezelőtti Nagy Bumm, azaz az Ősrobbanás után visszamaradt háttérsugárzás.

Forrás: ESA
A 30 és 857 GHz frekvenciák között feltérképezett mikrohullámú sugárzás eloszlása a teljes égbolton a Planck-űrszonda mérései alapján. A kép nagyméretű változatának letöltése (ESA)

Míg a Tejútrendszernél a mai állapot figyelhető meg a képen, a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás az Univerzum kezdeti időszakáról árulkodik, és a benne mutatkozó apró eltérések (a sárgás foltok) a későbbi galaxishalmazok és szuperhalmazok, a Világegyetem legnagyobb ismert szerkezeteinek csíráit jelzik. Az eltérő színek eltérő hőmérsékletet és anyagsűrűséget mutatnak. Most várhatóan még részletesebb adatokat közölnek, amelyek fontos információkat tartalmazhatnak az Univerzum korai fejlődéséről.

Áttekintés a Planck-űrtávcső küldetéséről (ESA)

A legősibb sugárzás

A Világegyetemet kitöltő mikrohullámú háttérsugárzást 1965-ben fedezték fel. Ez a ma 2,7 kelvin hőmérsékletű sugárzás a magas hőmérsékletű, táguló, korai Világegyetem sugárzásának lehűlt maradványa. A sugárzási tér akkor alakulhatott ki, amikor a Világegyetem csak háromszázezer éves volt, az akkori 3000 kelvin hőmérsékletről a tágulás során csökkent a sugárzás a mai értékre.



Az ESA sajtótájékoztatója 10 órakor kezdődik Párizsban, az eredményekről beszámolunk rovatunkban.