Villámgyorsan lebontották a régi Magyarországot

2013.04.07. 16:44

Noha az 1848-as pesti forradalom mozgalmas eseményei azok, amelyek inkább megmozgatják az izgalmakra vágyó emlékezők romantikus fantáziáját, a lényeg mégis alig egy hónappal később, egy látszólag unalmas jogalkotási lépés során történt. 165 éve, 1848. április 11-én szentesítette V. Ferdinánd az áprilisi törvényeket, amelyek mindössze három hét alatt készültek el, hogy fölszámolják a rendi társadalom Magyarországát, és helyébe korszerűbb, új országot teremtsenek.

Magyarország 1848-as nagy átalakulásának eseménysorából március 15. pesti forradalmát választotta nemzeti ünnepnek a történelmi emlékezet. Az eseményeket szemlélve ez tökéletesen érthető: a Landerer-nyomda elfoglalása, Táncsics kiszabadítása, a pesti városházán történtek könnyen megmozgatják az izgalmakra vágyó emlékezők romantikus fantáziáját. Maga a pesti forradalom azonban - a városban székelő kormány vagy az itt ülésező parlament híján - konkrét eredményekben nem volt különösen gazdag: az uralkodó Bécsben volt, az országgyűlés Pozsonyban. Jelentősége inkább abban állott, hogy nélkülözhetetlen lökést adott a további eseményeknek, hiszen rákényszerítette V. Ferdinánd királyt Bécsben az engedmények megadására.

A nagy átalakulás eseménysorában jóval nagyobb jelentősége volt az április 11-én szentesített, később "áprilisi törvények" néven emlegetett csomagnak, amely az ország alkotmányos és társadalmi rendjének gyökeres átalakítását eredményezte. 1848 márciusa-áprilisa nem volt más, mint egy tömegmozgalmak által támogatott, egyébként teljesen törvényes jogalkotási folyamat, amelynek kezdőpontját március 3-án Kossuth felirata jelentette, végpontját pedig a törvények szentesítése.

Forrás: Wikimedia Commons

A folyamat döbbenetesen gyors volt: korábban a magyar országgyűlés olykor évekig vagy akár évtizedekig foglalkozott egy-egy témával, esetenként minden különösebb eredmény nélkül. 1848 márciusában-áprilisában viszont egy bő hónap alatt a rendi országgyűlés törvénybe öntötte a "rendszerváltás" legalapvetőbb szabályait, köztük saját maga felszámolását is.

Bizony nem meglepő, hogy a jogalkotási folyamat fontos állomásai - a törvényjavaslatok fölötti huzavonák, feliratok és leiratok, üzenetek és a királyi szentesítés - szürkébbnek tűnnek, mint a pesti fiatalok tettei. A kettő azonban csak együtt értelmezhető: az utca támogatása nélkül nem lett volna törvény, az átalakulást szabályozó törvények nélkül pedig az utca forradalma egy krajcárt sem ért volna.

A régi rendszer: törvényalkotás a rendi országgyűlésben

Magyarországon az 1606-ban kötött bécsi béke alakította ki a középkorba visszanyúló szokások szerint működő rendi országgyűlés szerkezetét és a törvényhozás menetét. Ennek értelmében ahhoz, hogy bármilyen szándék törvényerőre emelkedjen, az országgyűlés és a király közötti megegyezésre volt szükség. Ha bármelyik fél akarata hiányzott, nem születhetett meg a törvény. Ezenkívül az országgyűlés két táblájának, a főként megyei és városi követekből álló alsótáblának és a személyesen megjelenő főrendekből és egyházi méltóságokból álló felsőtáblának is egyezségre kellett jutnia.

Törvényt királyi leiratban az uralkodó is kezdeményezhetett. A másik lehetőség az volt, hogy az országgyűlés az uralkodóhoz intézett feliratban kezdeményezett jogszabályt. Ebben az esetben az alsótábláé volt a kezdeményezés joga, üzenet formájában juttatták el javaslatukat a felsőtáblának.

Forrás: Wikimedia Commons
Az első népképviseleti országgyűlés megnyitása 1848 nyarán

A főrendek nem kezdeményezhettek törvényt, viszont blokkolhatták a javaslat királyhoz vezető útját. Ebben az esetben a törvényjavaslat csírájában kimúlt. Megtehették azt is, hogy átdolgozásra visszaküldték a javaslatot az alsótáblának, ahol a követek újra megtárgyalják azt, majd megint elküldték a főrendeknek. Ők ismét megtárgyalták, és vagy visszaküldték, vagy átengedték. Eközben az udvarral is egyeztetni kellett, hogy olyan törvényszöveget fogalmazzanak meg, amelyet az uralkodó várhatóan szentesít. Egy-egy törvény a politikai erőviszonyoknak megfelelően tízszer is megjárhatta az alsó- és felsőtábla közötti utat.

Amennyiben a felsőtábla elfogadta javaslatot, a felirat a királyhoz került, aki vagy elfogadta a kezdeményezést, vagy elutasította. Amennyiben elfogadta a javaslat fő elveit, döntését leiratban tudatta az országgyűléssel, és megkezdődhetett az alsótáblán a részletes törvényszöveg kimunkálása. A szöveg kimunkálása és elfogadása a fent ismertetett, körülményes módon történt. Ha a király elfogadta a törvényt, az országgyűlés ülésének berekesztésekor került sor valamennyi, az adott országgyűlésen meghozott törvény királyi szentesítésére.

Ez a valóságban ennél is sokkal bonyolultabb mechanizmus nem tette fürgévé a törvényhozást. Nem csoda, hogy egy reformkorral foglalkozó történész szerint ha nem jön 1848, napjainkban is reformországgyűlések lennének.

A régi rend utolsó országgyűlése

1847 novemberében nyílt meg az - ahogy később kiderült - utolsó régi típusú, rendi országgyűlés. Az országgyűlés alsótábláján Pest megye egyik követe, Kossuth Lajos volt a vezéralak, és számos, a reformmozgalmat foglalkoztató témát napirendre kívántak tűzni. Az ország átalakításának, a reformoknak az ügye azonban mindaddig döcögve haladt, amíg március elején meg nem érkezett a párizsi forradalom híre.

Kossuth ekkor cselekvésre szánta el magát: híres beszédében március 3-án olyan felirat küldését javasolta, amelyben valamennyi fontos reformot napirendre tűzött. A feliratban Kossuth összefoglalta a legfontosabb reformok alapelveit, és az uralkodó támogatását kérte ahhoz, hogy a fölterjesztett tárgyakban a feliratban megfogalmazott elveknek megfelelő törvényeket alkosson az országgyűlés.

A törvénykezdeményezés jogával élő alsótábla egyhangúlag elfogadta a felirati javaslatot, amelyet jóváhagyás céljából haladéktalanul a felsőtábla elé terjesztettek, hogy a főrendek beleegyezését megnyerve a király elé küldjék. A főrendek azonban megrettentek: elutasítani - félve a felfokozott közhangulattól - nem merték, támogatni nem akarták. Így inkább nem üléseztek egy darabig. Kossuth már azzal fenyegetőzött, hogy a felsőtábla megkerülésével terjeszti a feliratot a király elé - ez az alkotmányosság nyílt megsértése lett volna -, amikor megérkezett Pozsonyba a március 13-ai bécsi forradalom híre. Ennek hallatán a főrendek is összeültek, és március 14-én megszavazták a felirati javaslatot, és az immár a király elé kerülhetett.

Március 15-én reggel Pozsonyból a két tábla közös küldöttsége hajóval utazott Bécsbe, hogy az uralkodó beleegyezését kicsikarja. Eközben új cél is társult a felirat mellé: Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezése. Március 15-én és 16-án Bécsben hosszas tárgyalások zajlottak a miniszterelnöki kinevezés, a kormány összetétele és a felirat körül. Az udvar eredetileg hajlott volna a magyar követelések - köztük a felirat - elutasítására, ám a pesti forradalom március 16-ára Bécsbe érkező híre jobb belátásra bírta az uralkodót. V. Ferdinánd március 17-én kelt uralkodói kéziratában hatalmazta fel István nádort, hogy nevezze ki Batthyány Lajost miniszterelnökké, és tegye meg a szükséges lépéseket a törvények meghozatalára.

Forrás: Wikimedia Commons
V. Ferdinánd

Az uralkodó tehát elfogadta a feliratot, ezzel együtt a törvények főbb elveit. Pozsonyban március 18-án az országgyűlésben megkezdődött a törvényalkotó munka. Még aznap elfogadták a közös teherviselésről és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló javaslatokat. Március végén és április elején sorban a többi törvény is megszületett, majd az országgyűlés április 10-ei berekesztése után a király április 11-én szentesítette az egységes szerkezetbe foglalt, 31 törvényből álló csomagot.

Az új törvények

A törvényhozás gyors tempóját több tényező is segítette. Egyrészt az 1840-es évek számos kudarcba fulladt kísérlete azt eredményezte, hogy a főbb kérdések és válaszok világosak voltak, így tulajdonképpen "csupán" a történelmi pillanatot kellett megragadni a jogalkotásra. Másrészt az utolsó rendi országgyűlés csupán a legszükségesebb törvényeket kívánta megalkotni, a további kérdések megoldását az 1848 nyarán megválasztandó és megalakuló első népképviseleti, tehát valódi legitimációval rendelkező országgyűlésre hagyta.

Az elért eredmények imponálóak voltak. A törvények egy része a régi rend lebontására vonatkozott: megszüntették a jobbágyságot, a nemesi adómentességet, a tizedet. A törvények egy másik csoportja az új rend megteremtését célozta: szabályozták az országgyűlésnek felelős kormány jogkörét, a népképviseleti - tehát nem a nemesi előjogokra épülő - országgyűlés működését, megválasztását, az Erdéllyel való egyesülést; ezen felül a sajtószabadság működését és a keresztény felekezetek egyenlőségét is kimondta az országgyűlés. A harmadik nagy csoport gazdasági kérdésekkel foglalkozott, köztük Széchenyi elgondolásai alapján a vasútépítéssel és a folyamszabályozással.

Úgy is mondhatnánk tehát, hogy az ország új alkotmányt kapott. Mindezt úgy, hogy a leváltandó régi rend törvényeit teljességgel betartva hozták meg az új világéit. Ritkán tapasztalható pillanat volt ez: az utolsó rendi országgyűlésben összeült nemesség képes volt arra, hogy egy új Magyarország reményében lemondjon gazdasági és politikai előjogairól.