Néhány éve óriási szenzációt keltett egy új emberős, az Australopithecus sediba dél-afrikai bemutatása. A kutatók azóta tovább vizsgálták a leleteket, és eredményeiket hat cikkben foglalták össze a Science magazin hasábjain.
A dél-afrikai Witwatersrand Egyetem kutatója, Lee Berger professzor 2008 márciusában egy ausztrál kollégájával, Paul Dirks-szel vizsgálta meg részletesen a Johannesburg közelében található Malapa-barlangrendszert. Itt találták meg 2008 augusztusában az utóbbi idők egyik legjelentősebb emberősének a maradványait.
Image courtesy of Lee R. Berger and the University of the Witwatersrand
Az emberős rekonstrukciója a különböző leletek alapján
A kutatók egy tizennyolc hónapos csecsemő, egy 12-13 éves fiú és két felnőtt kivételes épségben megmaradt fosszíliáit tárták fel az egyik barlangban. Később bebizonyosodott, hogy a Malapa-barlangokból előkerült leletek egy új emberféle maradványai, amely az Australopithecus sediba nevet kapta. A "sediba" forrást jelent a dél-afrikai sotho nyelven, amely a Homo nemzetség lehetséges új gyökerére utal.
A majdnem 2 millió éves új emberféle sok szempontból ősi hominida-jegyeket mutat, de olyan modern bélyegek is megfigyelhetők rajta, amelyek a Homo nemzetség sajátjai. Ezért Berger és munkatársai szerint az Au. sediba a felegyenesedett emberek, azaz a Homo erectus őse lehetett. Véleményük szerint a jelenleg elfogadott Homo erectus-ős, a Homo habilis ("ügyes ember") csak zsákutca lehetett az emberiség fejlődésében.
Most - Berger bevezetőjével - újabb hat cikk jelent meg az eredeti felfedezésről is beszámoló Science folyóiratban, amelyben a kutatók összefoglalják, mit sikerült megtudniuk az Au. sedibáról az elmúlt években. A cikkek leírják, hogyan járt, mozgott és rágott távoli ősünk.
Image courtesy of Lee R. Berger and the University of the Witwatersrand
Így viszonyul az Au. sediba (középen) mérete az emberéhez (balra) és a csimpánzéhoz (jobbra)
Berger kiemelte, hogy az Au. sediba maradványai kínáljak a legteljesebb vizsgálati anyagot, amelynek alapján a korai homininák egy meghatározott fajának anatómiáját tanulmányozni lehet. "Az, hogy ilyen tiszta betekintést kaphatunk egy korai homininafaj anatómiájába, egyértelműen azzal jár, hogy újra kell gondolni azokat az evolúciós folyamatokat, amelyek az emberfélék evolúciójának módját és ütemét megszabták, valamint át kell értékelni a kevésbé jól megőrzött fajok anatómiájának értelmezését" - mondta Berger.
A mostani tanulmányokból kitűnik, hogy az Au. sediba egyes tulajdonságai a majmokéira, mások viszont már az emberéire emlékeztetnek. Mellkasa és lába inkább a nagy emberszabású majmokéra (orangután, csimpánz, gorilla) hasonlít, medencéje, keze és fogai viszont emberiek. Állkapcsa méretében és alakjában is eltér a többi Australopithecusétól.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a karok még mászásra és függeszkedésre alkalmasak. Az is kiderült, hogy az ágyéki csigolyák száma már azonos az emberével, de gerincének alsó régiója még hajlékonyabb lehetett, mint a későbbi emberősöké. Noha jól mászott, valószínűleg ügyetlenül járt és rosszul futott. Futási teljesítményét ronthatta, hogy szaladás közben valószínűleg nem tudta lóbálni a kezét, ami pedig energiát takarít meg.
A kutatók azt remélik, hogy az elkövetkező években további Au. sediba maradványok kerülnek elő a Malapa-térségből - ahol jelenleg is rengeteg ásatás folyik -, így további ismereteket gyűjthetnek erről az emberősről. Esetleg azt a fontos evolúciós kérdést is sikerül eldönteni, hogy vajon tényleg az Au. sediba a Homo erectus ("felegyenesedett ember") őse, mint Berger gondolja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
