Ki taposott Hitler lábára a villamoson?

1913 elejének pezsgő, tarka, izgalmas Bécse olyan fiataloknak adott otthont, akik később megváltoztatták Európa, sőt a világ sorsát, és egymás életére is nagy hatással voltak. Hitler és Sztálin akár találkozhatott is egymással a császárvárosban.

A BBC Radio 4 április 18-án műsort sugárzott arról, hogy milyen szerepe volt a háború előtti Bécsnek a háború utáni világ sorsát formáló személyek életében. Az adásról a BBC honlapja számolt be.

A grúz és a festő Bécsben

1913 januárjában egy nagy bajszot viselő fiatalember szállt le a vonatról Bécs Északi pályaudvarán. Hamis útlevele Sztavrosz Papadopulosz névre szólt, kezében egy nagy táskát cipelt. Már vártak rá: egy szemüveges értelmiségi, aki a Pravda című lapocska szerkesztésével foglalkozott. Valójában mindketten oroszok voltak: a bajszos fiatalember később Sztálin néven lett ismert, a szemüveges értelmiségi pedig Trockij néven vívta ki a bajszos fiatalember gyilkos dühét a harmincas években.

Sztálin csupán hat hétre hagyta maga mögött Oroszországot: Krakkón át érkezett, ahol az illegális kommunista párt központi bizottsága ülésezett. Fő feladata a párt lapja, a Pravda vitatott ügyeinek áttekintése volt. Trockij viszont - akit Sztálin a lap ügyében fölkeresett - szinte állandó bécsi lakos volt: 1907-ben megszökött, mielőtt Oroszországban száműzetésbe kellett volna vonulnia, s a nyugodt körülményeket biztosító Bécsben telepedett le.

A fiatal Joszif Sztálin Forrás: AFP/Roger-Viollet

Trockij Bécsben megismerkedett az ekkoriban divatossá váló pszichoanalízissal is. Sigmund Freud, a huszadik századi lélektant forradalmasító irányzat megalapítója is Bécsben élt ekkor. Ő már nem volt fiatal: 1913-ban már 57 éves volt, a neve pedig szerte Európában ismert. Előkelő belvárosi rendelőjében, a Berggassén fogadta pácienseit, és publikálta a magyar irodalomra, a Nyugat nagy nemzedékére is jelentős hatást gyakorló publikációit.

Freud nem sejtette, hogy Bécs utcáit koptatja az a személy is, aki miatt 1938-ban el kell majd hagynia a várost. Adolf Hitlerben, az 1913-ra a képzőművészeti akadémiai felvételin már kétszer elutasított 23 éves festőnövendékben senki sem láthatta még jövendő Führert. A történészek között még abban sincs egyetértés, hogy Hitler zsidógyűlölete már ekkor olyan erős volt-e, mint a harmincas években. A Meldemannstrasse-i férfiszálláson - ahol ötszázadmagával 1910-től lakott - mindenestre számos szegény zsidó is élt. Hitler 1913 májusában hagyta el ezt a szállást: apai örökségének utolsó részét kézhez véve Münchenbe költözött.

A fiatal Hitler egy gyűlésen Münchenben 1914-ben Forrás: AFP

Hitler elhagyta tehát Ausztriát, ahol Bécstől nem messze, Wiener Neustadtban élt az a személy, aki később annyi borsot tört az orra alá: Josip Broz, a horvát születésű vasmunkás és munkásmozgalmár később Tito néven vezette a második világháború idején azokat a kommunista partizánokat, akiket Hitlernek Jugoszlávia német megszállása után nem sikerült legyőznie.

1913 első felében tehát - egy történelmi mércével rövid pillanatig - együtt élt Bécsben néhány olyan ember, akik a későbbiekben nagy hatással voltak Európa sorsára és bizony egymás életére is. Noha adatunk nincs róla, de még az is lehet, hogy találkoztak: Hitler mondjuk véletlenül rálépett Sztálin lábára a villamoson. Persze csak akkor, ha volt egyáltalán pénzük erre az előkelő közlekedési eszközre.

Természetesen Bécsben élt a császári család is: az öreg császár és király, Ferenc József, valamint Ferenc Ferdinánd trónörökös, aki nem sejtette, hogy másfél év múlva bekövetkező halála olyan folyamatokat indít el, amelyek fölívelik azon bizonyos föntebb említett fiatalemberek karriejét, akiket - pompás kocsijában Bécs utcáin hajtva - egészen biztosan észre sem vett.

Bécs, az olvasztótégely

Sztálin, Trockij és Tito korántsem volt egyedül azzal a szándékával, hogy Bécs környékén próbáljon élete sorsán valamit jobbítani. Sok ezren, tízezren érkeztek Bécsbe hasonló szándékkal, hiszen a kettős Monarchia osztrák felének székvárosa számos lehetőséget kínált a karrierre vágyóknak.

A liberális időszak Ausztriájának engedékeny és semmiképp sem agresszív államszervezete mágnesként vonzotta Európa menekültjeit: az orosz forradalmi emigráció számára jó menedékhely volt a Monarchia egyik fővárosa, ráadásul az ország Oroszországgal is közvetlenül határos volt.

Egy bécsi kávézó 1910-ben Forrás: AFP/Roger-Viollet

Nem csupán külföldről, hanem a birodalmon belülről is számos betelepülő érkezett. Miként Magyarországon is sok paraszti származású munkás kezdett új életet Budapesten, az osztrák oldalon is sokan költöztek a számos munkalehetőséget kínáló, gyorsan fejlődő iparú Bécsbe és környékére.

Bécs így még a magyar fővárosnál is tarkább lett nemzetiségi tekintetben: a tizenegy különböző nyelvet használó Monarchia valamennyi nemzetisége képviseltette magát. A kétmilliós Bécsben a Monarchia valamennyi nemzetisége megtalálható volt, a legnagyobb lélekszámú kolónia pedig talán a cseheké lett.

Ebben a sokszínű, izgalmas légkörben igazi értelmiségi légkör alakult ki. A budapestihez hasonló kávéházi világban könnyen egymásra találhattak az emberek: Freud kedvenc kávéháza, a ma is üzemelő Café Landtmann nincs messze attól a Café Centraltól, ahová állítólag Hitler és Trockij is járt.

Wilhelm von Tegetthoff szobra és a Práter 1910-ben Forrás: AFP/Roger-Viollet

Bécs tehát a maga sokszínűségével nagy lehetőséget kínált annak, aki el akart bújni az őt esetleg üldöző hatóságok elől, új munkahelyet akart szerezni, vagy éppen egy jó kávét akart inni egy jó újság társaságában. A császárváros izgalmas atmoszférájának aztán a kitörő háború vetett véget, ami 1918-ban a kettős monarchiát is maga alá temette.