Muszáj gyarmatosítani a Marsot

Stephen Hawking szerint kétszáz évünk van hátra a Földön. A második emberként Holdra lépő Buzz Aldrin erre azt mondta, hogy 50 évnél rövidebb idő alatt lakhatóvá tudunk tenni egy másik bolygót. A Smithsonian Intézet az űrrepülés aktuális kérdéseiről, többek közt a Mars-utazás szükségességéről faggatta a legendás űrhajóst.

Az Apollo-11 küldetés tagjaként Buzz Aldrin volt 1969-ben a második ember, aki a Holdra lépett. Az azóta eltelt években az űrkutatás és a műszaki fejlődés lelkes szószólójává vált, rendszeresen szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok ismét hajtson végre jelentős befektetéseket az űrprogramban. Mission to Mars: My Vision for Space Exploration (Küldetés a Marsra: gondolataim az űrkutatás jövőjéről) című könyvében Aldrin részletesen leírja a vörös bolygó meghódításának több lépcsős tervét, amelynek csúcspontja az első állandó, emberi település létrehozása a Földön kívül. Az alábbiakban az eredeti beszélgetés fordítását közöljük.

Több mint négy évtized telt már el, mióta a Holdra lépett. Hogyan értékeli az elmúlt évtizedek amerikai űrprogramját?

Időnként felbukkantak nagyszabású tervek, de az Egyesült Államok nem finanszírozta ezeket megfelelően. Az Apollo-program holdraszállásai után az érdeklődés csökkent. A vietnámi háború nemcsak az amerikai kormány figyelmét, hanem az anyagi erőforrásait is lekötötte, miközben az amerikaiak általában is közömbösekké váltak az USA vezető szerepét és a műszaki fejlődést illetően. Az Apollo-program idején az oktatásban, a tudományban, a műszaki területeken és a matematikában nemzetközi összehasonlításban erősödtek a pozícióink, később azonban hátrébb csúsztunk. A magam eszközeivel megpróbálok javítani ezen a helyzeten.

Buzz Aldrin a Holdon Forrás: AFP/NASA

Az Apollo óta eltelt időszakban az űrrepülőgép volt a legfontosabb csúcstechnológiai vállalkozás. Sikerként értékeli a programot?

Két személyzet az életét vesztette, jelentősen túllépték a költségvetést, valójában mégsem érte el a program az eredetileg kitűzött célokat. Természetesen úttörő szerepet játszottunk a nemzetközi együttműködésben, a súlytalansági kísérletekben, és gyarapítottuk orvosi ismereteinket az űrben eltöltött hosszú idő hatásairól. A kísérletek azonban a nemzeti laboratóriumok szintjéhez képest csalódást keltőek voltak. Csak az oroszok segítségével tudtuk megépíteni az űrállomást. Mi több, most az Egyesült Államok finanszírozza az orosz űrprogramot, hogy saját honfitársaink ott lehessenek a 100 milliárd dollár költséggel megépített Nemzetközi Űrállomáson, mert nyugdíjaznunk kellett az űrrepülőgépeinket.

A NASA 2011-ben befejezte az űrrepülőgép-programot. Úgy gondolja, idő előtti volt ez a döntés?

Nem. A programot törölni kellett, de a NASA-nak és az Egyesült Államoknak 2004 eleje és 2010 vége között hét éve volt arra, hogy pótolja az űrrepülőgépeket. Ezt viszont elmulasztották megtenni.

Aggodalmát felezte ki, amiért az Egyesült Államokban visszaesés tapasztalható. Úgy véli, hogy más kormányok és űrügynökségek jobban teljesítenek? Például az oroszok, vagy az Európai Űrügynökség?

Ők mindketten alulfinanszírozottak. De azért az oroszok továbbra is képesek személyzetet feljuttatni a 100 milliárd dolláros Nemzetközi Űrállomásra. A kínaiak - orosz segítséggel - sokat fejlődtek, akár le is hagyhatják az Egyesült Államokat.

Az Apollo-program idején folyt az úgynevezett űrverseny a Szovjetunióval. Mi a véleménye, az Egyesült Államoknak fontos, hogy vezető szerepet játsszon a világ űrkutatásában, vagy inkább az országok közötti partneri viszonyra lenne szükség?

Az Egyesült Államoknak feltétlenül vezető szerepet kell játszania az űrkutatásban, ez túlélésünk kulcsa. Ez ösztönzőleg hat a jövő generációkra.

Ön kritikusan viszonyult Bush elnök és a NASA Holdra történő visszatérést célzó terveihez. A Hold azonban szerephez jut az Ön elképzeléseiben is, amikor a Marsra indítandó küldetést tervezi. Miként magyarázza ezt?

Ha egyszerűen csak embereket küldenénk a Holdra, az nem jelentene előrelépést. Több mint 50 évvel az első holdraszállás után térhetnénk vissza a Holdra, ahol valószínűleg a kínaiak köszöntenék az űrhajósainkat. Ehelyett inkább űrhajósok nélkül kellene visszatérnünk a Holdra, ahol robotokkal felépítenénk egy nemzetközi holdbázist, így megtanulhatnánk, hogyan lehet majd a Marson is robotokkal felépíteni egy bázist.

Buzz Aldrin Forrás: AFP/NASA

Milyennek képzeljük el a holdbázist?

A bázis a későbbi amerikai bolygóközi űrhajók lakómoduljának egy kezdetleges változata lehetne. Kipróbálhatnánk a hőmérséklet-szabályozást a holdi 14 napos nappalok és 14 napos éjszakák világában, valamint a sugárvédelmet - ami elengedhetetlen, ha a Föld mágneses terén túlra akarunk merészkedni.

Miután felépítettük a holdbázist, akkor Ön szerint a tapasztalatokat felhasználva embereket kellene küldenünk a Mars egyik holdjára, a Phobosra, hogy ott építsék fel a marsbázist.

Ezt tartom a legjobb elképzelésnek. A Mars felszínén dolgozó Spirit és Opportunity robotjainknak köszönhetően rájöttünk, hogy ezeket nem lehet megfelelően irányítani a Földről. Amit a Marson öt év alatt elértünk, az egy hét alatt is megvalósíthatnánk - ami komoly előrelépés lenne -, ha emberi intelligenciát tudnánk telepíteni a Mars körüli pályára. Sokkal-sokkal könnyebb lenne az embereket fél vagy egy évre odavinni, azután visszahozni őket, még mielőtt úgy küldenénk oda őket, hogy állandóan a Marson maradjanak.

Könnyebb lenne visszajönni a Földre, ha a Mars helyett a Phobosról indulnánk, mert a kisebb égitestnek kisebb a gravitációja?

Pontosan így van. A Mars körüli pályán maradva kell felépítenünk a Mars felszínén a bázist, még mielőtt embereket küldenénk a bolygó felszínére. Akiket azután odaküldünk, azok állandó telepesek lesznek, mint ahogy a Mayflower telepesei is végleg elhagyták Európát.

Úgy gondolja, találunk olyan embereket, akik vállalják, hogy egész hátralévő életüket a Marson élik le?

Teljes mértékben.

Miként lehetne erre rábeszélni az embereket? Óriási áldozatot kellene kérni tőlük. Hatalmas lépésre kellene rászánniuk magukat.

Nem jelentene problémát, hogy önkénteseket találjunk, akik vállalják, hogy életük hátralévő részében ezt a küldetést teljesítik. Hamar rájönnének, hogy tettükkel beírnák magukat a történelemkönyvekbe. A Mayflower telepesei is rászánták magukat erre a lépésre. Kolumbusz is óriási vállalkozásba kezdett. Magellán is.

Miért kellene az embereknek gyarmatosítani egy másik bolygót?

A Földön járványok törhetnek ki, atomháború robbanhat ki vagy egy nagyobb kisbolygó becsapódása sodorhatja veszélybe a földi élet fennmaradását. Stephen Hawking szerint mintegy 200 évünk van hátra. Erre azt válaszoltam neki, hogy 50 évnél rövidebb idő alatt lakhatóvá tudunk tenni egy másik bolygót.

Kennedy elnök híres, 1961-es beszédében azt mondta, hogy az évtized vége előtt embereket küldünk a Holdra. Úgy gondolja, hogy hasonló súlyú kijelentésre lenne szükség a Marshoz indítandó küldetés előkészületeinek megkezdéséhez?

Éppen ez a célom. A világnak az a vezetője, aki ilyen kötelezettséget vállal, belekerül a történelembe. Sokkal inkább, mint Nagy Sándor, Izabella királynő vagy bárki más. Az Apollo-11 -17 küldetések 50. évfordulójának 2019 és 2022 közötti ünneplése kiemelkedően fontos időszak lehet, mert a Föld valamelyik országának vezetője ekkor elkötelezheti magát amellett, hogy az ember megjelenjen a Naprendszer valamelyik bolygóján. A Kennedy által a Hold meghódítására adott egy évtizedes határidő helyett azonban ebben az esetben valószínűleg két évtizedre lesz szükség.

Ön már jó ideje az űrturizmus lelkes támogatói közé tartozik, ám az ilyen űrutazás lehetősége egyelőre csak a tehetős kevesek előtt nyílik meg. Elképzelhetőnek tartja, hogy az űrturizmus hozzájárulhat az innovációhoz?

Természetesen ez nincs kizárva, mert az űrturizmus ösztönzést jelenthet a fiatalok, az ipar és a kormányok számára. Az első űrturisták egyike, aki orosz űrhajóra váltott jegyet, hogy meglátogathassa az oroszok által kibővített amerikai űrállomást, az Inspiration Mars kezdeményezés egyik vezetője. Tervük szerint 2018-ban egy házaspárt küldenének a Mars megkerülésére és hoznának onnan vissza.

Buzz Aldrin 2013. május 10-én Forrás: AFP/Nicholas Kamm

Mi a véleménye erről az ötletről?

A küldetés felettébb izgalmas, ezért messzemenőkig támogatom. A személyzet másfél évig utazna az űrben, mi pedig rengeteg mindent megtudhatnánk a hosszú időtartamú űrrepülések élettani hatásairól. A sugárzás hatásáról, a nagy sebességű visszatérésről és sok másról. A legfontosabb azonban az, hogy vezetőinket és az embereket fellelkesítsük, és ezáltal megfelelő anyagi támogatást biztosítsunk a további kutatáshoz.

Napjainkban számtalan amerikai műszaki zseni a közösségi média és az internet területén dolgozik. Nem aggasztja, hogy legjobb elméink okostelefonokra letölthető alkalmazásokat fejlesztenek ahelyett, hogy megpróbálnak eljuttatni minket a Marsra?

Nem feltétlenül. Ez a fejlődés, és ami engem illet, megpróbálok lépést tartani a kommunikáció és az információs technológia haladásával, ezért könnyen szót értek a fiatal generációval is. Néha az emberek jobban figyelnek rám, mint a NASA-tól érkező hírekre. Egyik példa erre a Dancing with the Stars című népszerű tévéműsor. Sokan jobban ismernek ebből a programból és más tévészerepléseimből, mint a holdraszállásról. Megpróbálok látható maradni a közvélemény számára. Ezeket a technológiákat az ön generációja fejlesztette ki, én pedig megpróbálok lépést tartani önökkel. De mindez csak a kikapcsolódás egyik formája, éppen olyan, mint az én időmben a Notre Dame és a Lone Ranger közötti focimeccsek voltak.

Milyen volt a Holdon sétálni?

Az én érzésem a nagyszerű elhagyatottság volt. Nagyszerű, hogy az emberiség képes volt megtenni - Neil Armstrong szavait idézve - azt a bizonyos hatalmas ugrást. A kis lépést végrehajtó két ember számára azonban ez a legteljesebb elhagyatottság volt - nincs a Földön egyetlen helyszín sem, ahol ennyire magunkra hagyatottak lehetnénk.

Milyen érzés kerítette hatalmába, amikor megtette azt a bizonyos kis lépést?

Óvatosság, nyugtalanság és lelkesültség. Nem a félelem. Az csak később jött. Követtem a parancsnokomat, végrehajtottuk azt, amire kiképeztek bennünket.

Ön mit kérdezne Buzz Aldrintól? Tegye fel kérdését a Smithsonian.com "A jövő itt van" (The future is here) című, június 1-jén tartandó konferenciája keretében. A válaszokat rögzítik és az eseményt élő adásban is közvetítik.

Buzz Aldrin az interjú alapjául szolgáló könyvét (Mission to Mars: My Vision for Space Exploration) a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Múzeum (Washington DC) ajándékboltjában június 1-jén 11 és 14 óra között dedikálja.

Buzz Aldrin

Edwin Eugene "Buzz" Aldrin, Jr. (született: Glen Ridge, New Jersey, USA, 1930. január 20.) amerikai űrhajós, a Légierő ny. ezredese. A katonai akadémia elvégzése után 1951-től repülőtiszt. 1963. október 17-től a NASA szolgálatába lépett, ahol űrhajóskiképzést kapott. A Gemini-12 küldetésen James Lovellel repült először, új űrséta-időtartamrekordot állított fel. 1969 júliusában a holdkomp pilótájaként részt vett az Apollo-11 repülésén, az első holdraszálláson. A második ember volt, aki - a parancsnok Neil Armstrong után - a Holdra lépett.

1971-ben kivált a NASA kötelékéből. Megalapította a Starcraft Boosters Inc. rakétatervező céget, valamint létrehozta a ShareSpace Alapítványt az űr-oktatás és az űrkutatás segítésére. Nyolc könyve jelent meg, köztük a kiemelkedően nagy sikerű Magnificent Desolation című önéletrajzi regénye, legújabban pedig a Mission to Mars: My Vision for Space Exploration. Aldrin a West Point Katonai Akadémián gépészmérnöki diplomát szerzett (B.S.), majd a Massachusetts Műszaki Egyetemen asztronautikából doktorált. Két legrangosabb kitüntetése az Elnöki Szabadság Érdemérem és a Kongresszusi Aranyérem.

http://buzzaldrin.com/http://www.jsc.nasa.gov/Bios/htmlbios/aldrin-b.htmlhttp://buzzaldrin.com/space-vision/sharespace-foundation/http://www.nasa.gov/mission_pages/apollo/apollo11_40th.htmlhttp://www.inspirationmars.org/