Ennyit tehetnénk egy veszélyes kisbolygó ellen

gravitációs vontató, NASA, kisbolygó, aszteroida
Vágólapra másolva!
Nem gyakran, de Földünk története során előfordultak már globális kihalásokat okozó becsapódások. Éppen ezért a földközeli objektumok (NEO) megfigyelésére egyre nagyobb gondot fordítanak a tudósok. A védekezés első fázisa a megfigyelés, ugyanis minél több időnk van felkészülni egy égitest érkezéséig, annál hatékonyabban védekezhetünk ellene. Bár élesben még nem használták őket, a Föld pályáját keresztező kisbolygók eltérítésére számos elmélet létezik már.
Vágólapra másolva!

Robbantsuk fel!

A nagy sikerű Armageddon című hollywoodi film óta a legismertebb aszteroidák elleni védekezési módszer, ha robbantunk. Azonban minél több idő áll rendelkezésünkre, annál finomabb módszereket tudunk alkalmazni a kisbolygók eltérítésére, így az atombomba csak végső megoldásként merülhet fel. Bevetését azért is hagynák a tudósok az utolsó pillanatra, mert a művelet sok veszélyt rejt magában. Könnyen megeshet, hogy az objektum nem irányt módosít, hanem sok kisebb-nagyobb darabra robban szét. A törmelék egy része így még mindig a Föld felé száguldana. Az is előfordulhat, hogy a Föld tömegvonzása módosítja a törmelékek pályáját, így egy legközelebbi látogatás során ismét veszélyben lehetünk.

Kinetikus fegyverek

Amennyiben több időnk van felkészülni a becsapódásra, sok egyéb lehetőség közül válogathatunk. Az egyik élen járó elmélet az úgynevezett kinetikus impaktor. Azért, hogy eltérítsék a kisbolygót, egy másik testet lőnének bele, és ez impulzusánál fogva arrébb lökné az aszteroidát. Az elmélet teszteléséhez az Európai Űrügynökség (ESA) kísérleti küldetést is tervez, amely a Don Quijote nevet kapta. A küldetés során két űrhajót küldenének az kibolygóhoz, az egyik belecsapódna, a másik pedig rögzítené és elemezné a történteket.

Don Quijote Forrás: ESA

Alternatív megoldásként rakétahajtóművet is erősíthetünk az aszteroidára, vagy ha már ott járunk, egy napvitorlát rögzíthetünk rá, aminek nagy előnye, hogy semmiféle üzemanyag nem szükséges a működéséhez. A napvitorlák a napszelet használják az előrehaladáshoz. Az űrben ez a Napból áradó részecskék sokaságát jelenti, ezek a vitorlának ütközve nyomást fejtenek ki arra. Ezzel a módszerrel fokozatos, de kitartó gyorsulás érhető el.

Napvitorla Forrás: NASA

A tömegvonzást használná ki az úgynevezett "gravitációs vontatás". A nagy tömegű objektumok a tömegvonzás révén vonzóerőt fejtenek ki más égitestekre. Az elképzelés szerint az aszteroidához egy űrhajót küldenének, ami igen közel (körülbelül 50 méteres távolságban) haladna együtt a kisbolygóval. Az űreszköz lenne a vontató, amely lassan, fokozatosan változtatná meg az objektum pályáját a köztük ébredő gravitációs vonzóhatásnak köszönhetően. Ez maximum 400 méter átmérőjű kisbolygóknál lenne alkalmazható, ám ekkor is több évtizedbe telne, mire elérnék vele a megfelelő pályamódosításokat.

Gravitációs vontató Forrás: NASA

A Földet megmentő elméletek közül a következő a tömeggyorsító. Ez az elképzelés a hatás-ellenhatás elvén alapszik, mint például a rakéták működése (a nagy sebességgel kibocsátott üzemanyag az ellenkező irányba mozdítja el a testet). Az elv tehát azonos, csak a lökés mechanikusan történik. A kisbolygó felszínéről nagy darabokat katapultálnának az egyik irányba, ami így a másik irányba lökdösné a testet. Mindezt elméletben egy kitelepített robot végezné el, ami kibányászná, majd az űrbe hajítaná a nagy kődarabokat.

Kisbolygófestés

A legfurcsább elképzelés nem születhetett volna meg egy orosz mérnök, Ivan Jarkovszkij nélkül. Az ő nevéhez köthető a Jarkovszkij-effektus, amely az űrben forgó aszteroidákra vonatkozik. A mérnök megmutatta, hogy a forgás befolyásolja a hő távozását a test felszínéről. A Nap felmelegíti az aszteroida egyik oldalát, amely a forgás következtében a hő egy részét más irányba fogja leadni. Ez a hő fotonok formájában távozik a testről, amelyek impulzust hordoznak. A sugárzás így a felszín visszalökődését eredményezi, ami hosszú távon az égitest pályájának megváltozásához vezet.

Jarkovszkij-effektus Forrás: NASA

Ez a hatás a test színének módosításával növelhető vagy csökkenthető, hiszen a különböző színek eltérő mértékben nyelik el és bocsátják ki a hőt. Adódik tehát az ötlet, hogy asztronauták átfesthetnék a veszélyes testet. Ehhez jó nagy festőhengerekre, no meg persze kellően sok időre lenne szükség.