Vadkamerákkal, fotócsapdákkal derítik fel a rejtett életmódú, ritka állatok, például hiúzok, borzok, hópárducok és tigrisek életét a kutatók. A jó képekhez sok türelem kell, a Balatonnál például a vidra fenekét sikerült a legtöbbször lefotózni.

Évszázadok óta használják ugyanazt a várat a borzok Anglia délnyugati részén, Devon megyében, a Dart folyó partján. Az üregnek több bejárata is van, ebből kettőt mutatott meg Simon Roper borzokkal foglalkozó kutató, amikor a helyszínen jártam idén tavasszal.

Simon kitett egy vadkamerát is, remélve, hogy sikerül lefotózni a rejtőzködő, éjszakai életmódú emlősöket. A vadkamera tulajdonképpen egy automata, álcázott fényképezőgép, amely akkor lép működésbe, amikor egy állat besétál a látóterébe. Szerencsével jártunk: az éjszaka folyamán huszonkét fotó készült, és három képen egész jól kivehető a borz, a többin viszont csak elmosódott foltokat látni.

Vadkamerás felvétel a borzrólForrás: Ambios/Simon Roper
Simon Roper az öklét a lyukba dugva meg tudja különböztetni a borzvárat a rókatanyátólForrás: Bajomi Bálint

Magyarországi kutatók is szívesen használják az álcázott kamerákat. Három évvel korábban a Kis-Balatonnál jártam. Vezetőm a vízpart közelében mutatott egy vidrakotorékot, amelynek közelében rendszeresen kiteszi a vadkameráját. Bár a fényképezőgépet úgy szokta telepíteni, hogy az elvileg szemből fotózza le az állatot, az esetek nagy részében a vidra fenekét sikerül megörökíteni. Eddig egyetlen olyan képet sikerült készíteni, ahol elölről látszik a főhős:

Infrakamerával készült vidraportréForrás: Magyari Máté

Lekapták a börzsönyi hiúzt

A hiúz évszázadokig jelen volt Magyarországon, de a 20. századra kipusztult az ember miatt. Az 1980-as évek közepén viszont ismét megjelentek a megerősödött csehszlovákiai állományból bevándorló egyedek az Északi-középhegységben. 1987 januárja és 1995 tele között minden évben megtalálták e ritka macskaféle nyomait a Börzsönyben is.

„Ezt követően újabb hosszú időszak telt el bizonyított hiúz életjel nélkül, annak ellenére, hogy 2001-től LIFE kutatási program is működött a Börzsönyben. Aztán megtörtént a csoda: 2005. november 29-én ismét megjelent egy hiúz!” – olvasható a Pest Környéki Madarász Kör (PKMK) honlapján.

A hiúzok életét Darányi László, a Duna–Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őre dokumentálja, öt-hat fotócsapdával dolgozik a Börzsönyben. Elmondása szerint még most is csak egy állat található a környéken, amely már nyolcadik, kilencedik éve jelen van a területen. Az őr a június közepén is talált hiúznyomokat. Ez a vadkamerás felvétel talán a legjobban sikerült kép a börzsönyi hiúzról:

Éjszakai portré a börzsönyi hiúzrólForrás: Darányi László és ifj. Darányi László

Hópárducok és tigrisek

Miért fontosak a vadkamerák? Igen nehéz például megszámlálni az olyan magányos és rejtett életmódú macskafélék, mint a tigris és a hópárduc populációit – írják Rodney M. Jackson és munkatársai letölthető kézikönyvükben (Jackson és Darla Hillard volt az első, aki ilyen felvételeket készített a nepáli hópárducokról, a képek a National Geographic magazinban jelentek meg 1986-ban).

A közvetett módszerek, mint a lábnyomok vagy más jelek számolása csak bizonytalan eredményekkel szolgál, amelyek nem állnak közvetlen összefüggésben az állatok számával. Mivel a hópárducok élőhelye távoli és nehéz terepeken fekszik, nem csoda, hogy e ritka faj helyzetéről és elterjedési területéről igen korlátozott a tudásunk. Jacksonék ezen a helyzet akartak változtatni az automata fényképezési módszerek bevezetésével.

Már a nyolcvanas években használtak fotócsapdákat ritka fajok jelenlétének dokumentálására. Az Ázsia magashegységeiben élő hópárduc ritka, félénk és magányos állat. A faj egyedei úgy járnak-kelnek a „világ tetején”, mint a szellemek – a környékbeliek gyakran mesélnek róluk, de ritkán látják őket élőben. Az orvvadászat és a szűkülő élőhely veszélyezteti őket.

Egy vadkamera a Kis-BalatonnálForrás: Bajomi Bálint

A híres képeket egy éjszaka zsákmány után járó egyedről készítette Jacksonék automata rendszere: az állat rálépett egy elrejtett nyomás-érzékeny párnára, amivel aktiválta a közelben elrejtett fényképezőgépet és vakut. A ritka felvételek elkészítése nagy kihívás volt az extrém hőmérséklet-ingadozások, a por és a felszerelés állandó karbantartási igénye miatt. A fotócsapdás rendszer 561 éjszakán keresztül üzemelt, ezalatt mintegy két tucat hópárducról készült kép – és egy megijedt környékbeli lakost is sikerült megörökíteni...

2001- től kezdve kezdték el alkalmazni az infravörös fénnyel működő fényképezőgépeket. Az állatok foltjainak mintázata lehetővé tette a párducok egyedi azonosítását. A Capture nevű számítógépes program és a készült fényképek alapján a kutatók meg tudták becsülni a területen élő hópárducok számát.

A tigrisek száma szintén egyre csökken napjainkban. Rajesh Gopal és munkatársai 2006 folyamán mérték fel az indiai Panna Tigrisrezervátum tigrispopulációját; a munka során fotócsapdákat is használtak. Negyven fényképezőgépet helyeztek el párokban, amelyek összesítve 800 kameracsapda-éjszakán keresztül működtek - írják az Oryx tudományos folyóiratban megjelent cikkükben. Ezen idő alatt huszonnégyszer sikerült felvételt készíteni tigrisekről: hét felnőtt tigris egyedről készültek képek. Sajnos az emberi zavarás miatt a felmérés ideje után néhány év alatt kipusztultak a rezervátumból a tigrisek, úgyhogy visszatelepítéssel kellett újra meghonosítani a ritka nagymacskát a területen.

A ritkaság az érték, nem a képminőség

A természetvédelemben elsősorban az előfordulás bizonyítására használhatók a vadkamerák és fotócsapdák, de ökológiai, sőt viselkedési (etológiai) eredményekkel is szolgálnak. Például ki lehet mutatni a segítségükkel, hogy ugyanazt a váltót hány faj, milyen rendszerességgel használja. (A váltó a vadak rendszeresen használt útvonala.) A fotócsapdákkal elsősorban dokumentum erejű felvételek készülnek, ezért a képek nem túl jó minőségűek, tehát nem természetfotók.

Természetvédelmi célból általában olyan masinát érdemes használni, ami zajtalan, nem vakuz és az elsütések gyakorisága ideális a megfigyelni kívánt fajokhoz képest. Váltókon, táplálkozó helyen érdemes kirakni, ha emlősökre "vadászunk" vele. Az utóbbi helyszíneken be is lehet etetni, hogy odacsaljuk az állatokat.

A cikkünk illusztrációiként használt, borzról és vidráról készült képeknél a fényképezőgépek a közeli infravörös sugárzást érzékelték. Az állatokat és a környezetet egy infralámpával világították meg, körülbelül, mintha vakuznának. Léteznek egyébként a távoli infravörös sugárzást, azaz lényegében a hőt érzékelő kamerák is (köszönjük olvasónk pontosítását).