Háziasított rókát vegyenek!

Kutyához és macskához hasonló házi kedvencként árulnak Oroszországban több évtized alatt háziasított rókákat. Az állatok egy tudományos kísérlet eredményei, amelynek vezetője az életével játszott, amikor genetikai kutatásokat végzett.

Intelligens, barátságos és játékos háziállatként hirdeti a rókákat egy amerikai weboldal, amelyen keresztül Szibériában tenyésztett rókákhoz lehet hozzájutni. Az Orosz Tudományos Akadémia telepén háziasított rókákat körülbelül kétmillió forintért (8900 dollár) szállítják el az Egyesült Államokba, de az intézettől közvetlenül nagyjából 350 ezer forintért (50 ezer rubel) bárki vásárolhat szelíd kisrókát. (Nagyjából ennyibe kerül egy kölyökkutya is egy nyugat-európai tenyésztőnél.)

Annyiba kerül, mint egy drágább pedigrés kutya Forrás: AFP/RIA Novosti/Alexandr Kryazhev

Az életükkel játszottak a genetikusok

Dmitrij Konsztantyinovics Beljajev több évtizeden át tartó, háziasítással kapcsolatos vizsgálatait a 20. század legjelentősebb genetikai kísérletei között tartják számon. A szovjet kutató úgy döntött, hogy a rókánál megpróbálja egy emberöltő alatt reprodukálni azt, amire a kutya esetében több tízezer évre volt szükség. Beljajevnek több oka is volt, hogy a rókát választotta kísérlete alanyául. Egyrészt a kutya távoli rokona, másrészt kéznél volt a szibériai prémtelepeken, ráadásul így könnyen el tudta fogadtatni, hogy a kutatásnak csupán az a célja, hogy könnyebben kezelhetőek legyenek a szőrükért tenyésztett állatok. A második világháború után ugyanis a Szovjetunióban felszámolták a genetikát. A darwinizmust a kapitalista nézetek igazolásának tartották. Genetikai intézeteket zártak be, kutatókat rúgtak ki, a tankönyvekből pedig törölték az erről szóló fejezeteket. Beljajev szintén genetikával foglalkozó testvérét is letartóztatták, és tárgyalás nélkül lelőtték. A szovjet kutató tehát nagy kockázatot vállalt azzal, hogy a háziasítással kezdett foglalkozni.

Az állatok egyesével, apró ketrecekben élnek a telepen Forrás: AFP/RIA Novosti/Alexandr Kryazhev

Beljajev a novoszibirszki Citológiai és Genetikai Intézet telephelyén 1957-ben kezdte meg vizsgálatait 100 nőstény és 30 hím ezüstrókával (ez a vörös róka prémjéért tenyésztett színváltozata). Csupán egyetlen szempontot vett figyelembe a tenyésztés a során: a szelídséget. Azt feltételezte, hogy a háziasított állatok és a vadon élő ősök küllembeli eltérése csupán a szelekció mellékterméke, nem pedig tudatos tenyésztés eredménye.

A kutató a szaporulatból mindig csak azokat a kölyköket tartotta meg, amelyek jól reagáltak az ember közeledésére. Az egymás után következő generációk így fokozatosan egyre szelídebbek lett, és a viselkedésük egyre jobban hasonlított a kutyákéra.

Legyen olyan, mint egy kutya

A telepen a munka még ma is folyik, és körülbelül háromezer róka él itt. Az állatokat hosszú, csupán tetővel rendelkező, pajtaszerű építményekben tartják egyesével, körülbelül egy négyzetméteres ketrecekben - írta a Slate.com-on a telepet megjárt Ceiridwen Terrill, aki Part Wild címmel könyvet is írt a háziasításról.

A vörös róka ezüst színű változatát, az ezüstrókát háziasították Forrás: AFP/RIA Novosti/Alexandr Kryazhev

Beljajev eredeti célkitűzése az volt, hogy a vizsgálat akkor fejeződik be, amikor a rókák úgy engedelmeskednek az emberi parancsoknak, mint a kutyák. Beljajev ugyan 1985-ben meghalt, de utódja, Ljudmilla Trut vezetésével tovább folytatódott a szelekció.

Foltos és ugat

A rókák 51 generáció után ma már teljesen szelídek. Az ember felbukkanásakor rögtön izgalomba jönnek, és alig várják, hogy valaki benyúljon a ketrecbe, és megvakarja a hasukat. Kézbe véve bújnak, és nyalogatják az embert - teljesen úgy, mint egy öleb. Külsőleg is egészen máshogy néznek ki, mint a vadon élő rókák. A bundájuk foltos, a farkuk pedig kunkorodik. Kisebb a koponyájuk és a szemfoguk, lelóg a fülük, és ugatnak. Brian Hare evolúciós antropológus szerint a háziasított és a vad róka között annyi a különbség, mint a kutya és a farkas között.

A Duke Egyetemen kutató Hare 2004-ben olyan teszteknek vetette alá a rókákat, amelyekben azt mérték, mennyire képesek az emberi gesztusokat, kommunikációs jelzéseket értelmezni. A kutyák ebben még a csimpánzoknál is jobbak, és a háziasított rókákról is kiderült, hogy nagyon tehetségesek ezeknek a jeleknek az olvasásában.

Kérdéses, mennyire tud beilleszkedni a városi környezetbe Forrás: AFP/RIA Novosti/Alexandr Kryazhev

Ahhoz, hogy a 63 éve zajló kísérletet befejezettnek nyilvánítsák, még igazolni kell a taníthatóságukat is. Ehhez pedig úgy kellene tartani a rókakölyköket, mint a kölyökkutyákat, és azután elvégezni a vizsgálatokat. A sikeres tesztek igazolnák a háziasítást, és akkor elkezdődhetne a felelős gének kutatása. Ezek a kísérletek azonban még váratnak magukra, ugyanis a telep komoly anyagi gondokkal küzd, ezért is kezdték el árulni az állatokat. A rókák értékesítése azonban ez idáig nem aratott túl nagy sikert, így a telepen évente több száz rókát altatnak el vagy adnak el szőrmetelepeknek, hogy a kiadásokat fedezni tudják.

Nem feltétlenül való lakásba

Bár a háziasított rókák igazán egzotikus házi kedvencnek tűnnek, azért a tartásuk mégsem egyezik meg egy kutyáéval. A rókák nagyon érzékeny szocializációs időszaka két hónapos koruk körül lezárul, a telep azonban csak négy hónaposan adja ki a kisrókákat (addig pedig családi környezet helyett ketrecekben élnek). Egyelőre nem nagyon kapkodnak a rókák után, így nincs túl sok tapasztalat arról, hogy mennyire lehet ezeket az állatokat szobatisztaságra nevelni, behívhatóvá tenni, vagy épp arra megtanítani, hogy ne akarják a szembe jövő kistestű kutyát levadászni.