Japán és amerikai kutatóknak sikerült hamis emlékképet beültetniük egerek agyába. A technika valószínűleg alkalmazható lesz embereknél is.

Hamis emlékek maguktól is kialakulhatnak. Amerikai bírósági eseteknél többször előfordult, hogy téves (de nem szándékosan hamis) tanúvallomás alapján ítéltek el embereket. A DNS-bizonyítékok használatának bevezetése után a perújrafelvételkor felmentett első 250 vádlott majdnem háromnegyede téves tanúvallomás alapján került börtönbe.

A japán RIKEN Agykutató Központ és a MIT Picower Intézet közös kutatásában most sikerült megvalósítani azt, amit eddig csak sci-fi filmen láttunk (például az Emlékmásban): hamis emlékképet ültettek egerek agyába. A kutatás segíthet fényt deríteni arra, miért emlékeznek meg nem történt eseményekre az emberek, írják a kutatók a Science legújabb számában.

Egyik korábbi vizsgálatukban ugyanezeknek a kutatóknak sikerült behatárolniuk egy emlékképet az agyban. Fényérzékeny fehérje segítségével genetikailag megjelölték az adott memóriát tároló agysejteket, és villogó fényimpulzusokkal tetszés szerint bekapcsolhatták az adott emlékképet. A Science-ben publikált újabb kutatásukban belepiszkáltak ebbe a memóriaelembe, megváltoztatták a tartalmát, lényegében hamis emlékképet hoztak létre.

Forrás: AFP

Emlékképeink neuroncsoportokban, úgynevezett engramhordozó sejtekben tárolódnak. Az engram az emlékezetbe bevésett tapasztalat, az átélt események nyoma a nagyagykéregben. Ezeket a sejtcsoportokat a Lego kockákhoz lehet hasonlítani. Amikor felidézünk egy eseménysort, agyunk ezekből az adatkockákból rekonstruálja a múltat, de a memóriához való hozzáférés folyamata módosíthatja, és eltorzíthatja magát az emléket. Ezért lehet sokszor olyan megbízhatatlan a memória, és csalhatnak meg a biztosnak hitt emlékek.

A RIKEN-MIT kutatócsoport Tonegawa Susumu vezetésével kezdett a hamis emlékkép létrehozásába. Először "alaphelyzetbe" állították a kísérleti egerek azon agysejtjeit a hippokampuszban, amelyekben a biztonságos környezet ("A" doboz) engramja tárolódott, és úgy programozták ezeket a sejteket, hogy reagáljanak a fényimpulzusokra.

Ezután egy teljesen más kísérleti környezetbe, a "B" dobozba tették át az állatokat, és fényimpulzusokkal bekapcsolták az "A" dobozhoz kapcsolódó emlékeket. Ezt követően enyhe áramütést mértek az egerek lábára, amellyel negatív asszociációt hoztak létre az "A" doboz fényre aktivált emléke és az áramütés között, amelytől az egerek nagyon irtóznak.

A kísérlet vázlata. Balra fényérzékeny fehérjékkel megjelölik az emlékképet tároló sejteket. Középen a B dobozban történt események láthatók. Jobbra a hamis emlék felidézése az A dobozba visszarakott egérnélForrás: Evan Wondolowski/Collective Next

Amikor az állatokat visszahelyezték az "A" dobozba - azaz abba a biztonságos környezetbe, ahol semmi kellemetlen nem történt velük sose - a kutatók azt tapasztalták, hogy az egerek fokozott félelmet mutatnak. Ráadásul, amikor egy még újabb környezetbe tették az állatokat, azoknak a hippokampuszsejteknek a megvilágításával, amelyek mesterségesen összekapcsolódtak a félelemmel, a kutatóknak tetszés szerint sikerült felidézni az állatokban a hamis félelemmemóriát.

"Az ember rendkívüli képzelőerővel bíró élőlény"- mondta dr. Tonegawa. "Ezért nálunk is - akárcsak a kísérleti egereknél - kapcsolódhat valamilyen kellemes vagy kellemetlen esemény egy olyan múltbeli eseménnyel, amely éppen abban a pillanatban az eszünkbe jut, és máris kialakul egy hamis emlékkép."

A memória ilyesfajta manipulálásának megvannak a jó és a rossz oldalai. Az emlékképek szelektív törléséhez hasonlóan segíthet bizonyos pszichés problémák (például a possztraumás stressz) gyógyításában. Rossz kezekbe kerülve viszont megvalósulhat vele az eddig csak sci-fikben, így az Emlékmásban látott rémálom, amikor az alany teljesen hitelesnek érez soha meg nem történt eseményeket.