Etetni egészen biztosan nem kellene őket

Városi galambok, budapest
Vágólapra másolva!
Milliónyi galamb éli mindennapjait Budapest utcáin, nem kevés bosszúságot okozva a házakban, ahova beköltöztek. A visszaszorításukra mégis van remény, a szakértő szerint már kevesebben vannak, mint néhány éve.
Vágólapra másolva!

Szinte lehetetlen úgy végigmenni egy budapesti belvárosi utcán vagy téren, hogy az ember ne botlana galambokba. Megkörnyékezik a padokon ülőket, bármilyen élelemnek látszó tárgyra azonnal rábuknak csapatosan. Közben oda ürítenek, ahol rájuk jön a szükség, beterítve szobrokat, autókat, embereket. Nincs ez másként más városokban sem, maximum a galambok száma különbözik mondjuk Debrecen és az olasz Velence között. Sokan egyszerűen csak szárnyas patkányoknak nevezik őket.

Egy turista galambokat etet Amszterdamban Forrás: AFP/ANP

Folyamatosan költenek

"Milliós nagyságrendű a galambok száma Budapesten, de ez csak becslés, pontos információja senkinek sincs" - mondta az Origónak Bajor Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület fővárosi csoportjának elnöke. A kiváló alkalmazkodóképességű madarak nagyon jól érzik magukat a városokban. Télen is találnak meleg, költésre alkalmas helyet és táplálékot, így folyamatosan költenek. Egy évben akár három-négy fészekaljat is felnevelhetnek, ami egyszerre akár négy fiókát is jelenthet. Noha a városi környezetben számos veszélynek vannak kitéve (fertőzések, áramütés, járművek), mégis túl tudnak élni, és szaporodnak.

Az ürülékkel van a baj

A városokban alapvetően nem a galambok jelenléte a gond, hanem az a rengeteg ürülék, amit maguk után hagynak. A madarak idejük nagy részét épületek homlokzatain töltik, ahol nagy mennyiségben halmozódhat fel a végtermékük. Az ürüléken ráadásul kórokozók is megtelepedhetnek, és a száraz ürülék pora pedig bárhova eljuthat, allergiás panaszokat vagy szélsőséges esetben emberre veszélyes betegséget terjesztve.

Dr. Talabér Zsolt galambszakértő állatorvos az Origónak elmondta, az emberre egy egysejtű kórokozó (Chlamydia psittaci) okozta ornitózis jelenti a legnagyobb veszélyt. A kórokozó zárt helyeken jellemző, ahol nagy mennyiségben van beszáradt ürülék. Például egy padláson. A betegség az embernél influenzaszerű tüneteket okoz, és súlyos légúti gyulladással jár. Napfényen a kórokozó elpusztul, ezért szabadban nem veszélyes. Egyszerű járókelőként tehát nem kell félni a galamboktól, viszont ha valaki napi szinten közvetlen kapcsolatba kerül velük, nem árt az elővigyázatosság.

Villanyvezetéken pihenő galambok Debrecenben Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapja szerint a galambok problémája nem természetvédelmi, sokkal inkább humán- és állat-egészségügyi, köztisztasági, műemlékvédelmi és állatvédelmi kérdés, amit csak az önkormányzatok közreműködésével lehet kezelni. A Fővárosi Önkormányzat tájékoztatása szerint jelenleg egyetlen olyan rendelet van, ami bármit is szabályoz a galambokkal kapcsolatban. Ez azt mondja ki, hogy állatokat közterületet szennyező módon etetni tilos - ezt büntetni is szokták tettenérés esetén. Vagyis a magokat vagy kenyérmorzsákat szétszóró néniket is lehet büntetni. A kenyér egyébként amúgy sem a galamboknak való.

Szelíd volt, csak elvadult

A városokban élő parlagi galambok valójában elvadult házigalambok, ezért tűrik ilyen jól az ember közelségét. Bajor szerint az emberek teremtik meg annak feltételeit, hogy sikeressé váljanak ebben a közegben. Ott vannak a legtöbben, ahol a legkönnyebben jutnak táplálékhoz és fészkelőhelyhez. Utóbbira a régi bérházak ideálisak, míg a pályaudvarok a Kánaánt jelentik egy galamb számára. Nemcsak jó fészkelési lehetőségek vannak, a rengeteg büfé és a terményekkel beérkező tehervagonok is a gyarapodásuknak kedveznek. A belvárosban gyakori ostorfa termését nagyon szeretik, így ezek környékén is nagy számban megtalálhatók. A városból kifelé haladva fokozatosan ritkul a számuk, más galambfajok váltják őket.

Más galambfajok a városban

A balkáni gerle az 1930-as években érkezett Magyarországra délkeletről, és a városok parkosabb részein könnyen össze lehet vele futni. Az elmúlt 20-25 évben egy másik galambfaj, az örvös galamb is felbukkant a városokban. "Olyan gyorsan és hirtelen urbanizálódik, mint az 1940-es, 1950-es években a fekete rigó" - mondta Bajor. A fészekelési szokásai eltérnek a parlagi galambétól, ugyanis fás területeket költ, és gallyfészket épít. A városiasodás azonban ennél a két fajnál nem jelenti azt, hogy úgy hozzászoknak az emberhez, mint a háziasítás után elvadult parlagi galamb.

Hálózás és tüskézés

A galambok állományának gyérítésére a fészkelőhelyek korlátozása a legjobb megoldás, mondja Bajor Zoltán. Kilövésük vagy mérgezésük nagy kockázattal járna városi környezetben, ezért ez csak a jegyző engedélyével történhet, és nem is jellemző, hogy ilyenre sor kerül. Befogásuk és elszállításuk sem oldja meg a problémát, mert nagy távolságból is visszatérnek eredeti fészkelőhelyükre, nem véletlen, hogy üzenetküldésre használták őket. A leghatásosabb ezért a homlokzatok hálózása, valamint a párkányok tüskézése.

Parlagi galamb Budapesten Forrás: MTI/Kovács Tamás

A városban élő galamboknak természetes ellenségük is van, de a ragadozók nincsenek olyan sokan, hogy érezhető hatást gyakoroljanak egy ekkora populációra. A nagyobb méretű karvalyok előszeretettel vadásznak galambra, és az utóbbi években Budapesten egyre többször találkozni vándorsólyommal is, amely kifejezetten galambfogyasztóként ismert.

Fogynak

A budapesti madarászok rendszeresen figyelik a parlagi galambok állományát, és tapasztalataik alapján a belvárosban javul a tendencia. "Nem szaporodnak, inkább csökken az állomány" - mondta Bajor. Ennek oka a megelőzés, valamint az etetés korlátozása lehet. "Külterületen rosszabbak az esélyeik, kevesebb fészkelőhelyet találnak. A városban tudnak csak életben maradni."

A madarász felhívta a figyelmet arra, hogy a megelőzésnél tekintettel kell lenni azokra a ritka és védett állatfajokra, amelyek számára fontos, hogy be tudjanak jutni az épületekbe.

Ide tartozik például a vörös vércse, a sarlósfecske, a vándorsólyom és a denevérek is.