A vizelet a jó mosószer titka

vizeletminta
Vágólapra másolva!
A vizeletet folyékony aranynak tartották a régi időkben, de a szakemberek szerint még ma sem tekinthető közönséges hulladéknak. Sokoldalú felhasználása a puskapor és mosószer gyártásától kezdve áramforrások és gyógyszerek előállításáig terjed.
Vágólapra másolva!

Ami az egyik embernek szemét, a másiknak kincs, tartja a mondás. A vizeletet tanulmányozó kutatók szerint például a sokak által pusztán hulladéknak tartott pisi rengeteg dologra használható, írja a Smitsonian blogja. A világtól elzárt vagy nagyon szegény helyeken (például Afrika egyes részein) nagy hasznát vehetik a vizelettel működő áramforrásoknak. A vizeletbontó baktériumokkal működő „elemek” elég áramot termelnek egy lámpa vagy akár egy mobiltelefon működtetéséhez. A vizeletből származó gyógyszerek segíthetnek a meddőség gyógyításában, illetve a menopauza kellemetlen tüneteinek kezelésében. A vizeletből kinyert őssejtek pedig széleskörűen újraprogramozhatók, akár még emberi fog növesztésére is rábírhatók.

A vizelet felhasználása azonban a régebbi időkben volt igazán elterjedt. Az ókori rómaiak nemcsak árulták a nyilvános vizeldékben összegyűjtött pisit, hanem a vizeletárusoknak még adót is kellett fizetni tevékenységük után. De mi teszi ilyen hasznos anyaggá a vizeletet?

Vizeletminta Forrás: AFP/SPL

Cserzés és mosás

A vizelet igen gazdag egy szerves vegyületben, a nitrogéntartalmú karbamidban, amely egy idő után ammóniává bomlik le (ennek köszönhető az egyes nyilvános illemhelyeken terjengő szúrós szag). Az ammónia vízzel együtt maró hatású gyenge bázist alkot. Lúgossága miatt lebontja a szerves anyagokat. Ezt a tulajdonságát használták ki a régi időkben az állatbőrök puhítására és cserzésére. Az állatbőrök vizeletben áztatása a szőr- és húsmaradványok eltávolítását is megkönnyítette a bőrről.

Az ammónia rendkívül jó tisztítóanyag, mivel az enyhén savas kémhatású piszok és zsír semlegesíthető vele. Annak ellenére, hogy Európában is már régóta ismerték a szappant, sok mosoda előnyben részesítette a vizelet használatát, mivel az ammónia kivette a makacs foltokat is a ruhából. Az ókori Rómában az utcán gyakoriak voltak a vizeletgyűjtésre kihelyezett edények. Az arra járók ebbe végezhették a dolgukat, a tele edényeket azután elvitték a fullonicákba (mosodákba), ahol vízzel hígítva ráöntötték a piszkos ruhákra. Ezután beleálltak a mosóedénybe és megtaposták a szennyest.

Puskapor vizeletből

A puskapor receptje meglehetősen egyszerű. Össze kell keverni némi faszenet és ként sok kálium-nitráttal, más néven salétrommal. Faszenet és ként könnyű találni, de a salétromot csak a 20. század elején sikerült ipari méretekben szintetizálni. Régebben a vizelet nitrogéntartalmát használták a salétrom előállításához.

A puskapor pontos összeállítása a világ különböző tájain eltérő volt. A tudományos alapelv azonban mindenütt megegyezett: az állott vizeletből felszabaduló ammónia oxigénnel reakcióba lépve nitrátokat képez. Ha a vizeletet ürülékkel és hamuval keverik össze, akkor a nitrátok ionos kötést alkotnak a keverékben lévő fémionokkal. A hamuban bőségesen van káliumion, így némi szűrés után máris kész a kálium-nitrát.

A vizelet a puskapor előállításához is nélkülözhetetlen volt Forrás: Flickr/onitally

Vizelet a ragyogó mosoly titka

A vizelet nagyon sok korai gyógyszer és népi gyógymód fő alkotórészét képezte, több-kevesebb hatékonysággal. Régóta használták - sőt egyesek ma sem idegenkednek tőle - fogfehérítő szájvízként. Ezt az alkalmazásmódot már Catullus is megénekelte egyik versében. Az aktív hatóanyag ebben az esetben is az ammónia.

A vizelet legjelentősebb "érdeme" azonban a szerves kémia kialakulásában betöltött szerepe. Egészen a 19. századig az volt a tudományos álláspont, hogy szerves anyag csak szerves anyagból jöhet létre. Ezt cáfolta meg 1828-ban a német kémikus, Friedrich Wöhler, akinek sikerült ezüst-cianát és ammónium-klorid felhasználásával karbamidot, azaz a vizelet fő alkotórészét előállítania. Ezzel megdöntötte azt a hipotézist, hogy az élőlények által előállított anyagok teljesen más természetűek, mint az élettelen anyagok, és elindította diadalútján a szerves kémiát.