Vigyázat, itt sárkányok és szirének laknak!

2013.09.12. 16:02

A középkori térképek metszetein számos ijesztő élőlény látható. Noha sok csak a tengerészlegendákban létezett, az ábrázolt lények egy részének volt valóságos alapja, írja egy nemrég megjelent könyv szerzője.

A középkori és reneszánsz térképek egy részén gyönyörű metszetekkel hívták fel a hajósok figyelmét az egyes tájakon élő különféle szörnyetegekre. Hajókat lerántó tengeri kígyók, a tengerészeket dalukkal elcsábító szirének és más mitikus lények ijesztgették az utazókat a képeken.

Chet Van Duzer térképtörténész Sea Monsters on Medieval and Renaissance Maps (Tengeri szörnyek a középkori és a reneszánsz térképeken) című könyvében a 10. századtól a 17. századig gyűjtötte össze a térképeken felbukkanó bizarr lényeket. A korabeli térképészek a szörnyábrázolásokat a bolygó titokzatos, felfedezetlen területeinek és a tengerjárókat fenyegető lehetséges veszélyek illusztrálására használták. Bizarr, ijesztő külsejük ellenére ezeket az élőlényeket általában létező állatokról mintázták, írja a szerző.

Sebastian Munster tengeri és szárazföldi szörenyeket ábrázoló híres térképe 1550-bőlForrás: Sebastian Munster

„Az élőlények fantasztikus megjelenésűek. Úgy néznek ki, mintha csak kitalálták volna őket” - mondta Van Duzer a könyv bemutatóján. „Valójában azonban olyan forrásokból származnak, amelyeket annak idején tudományosnak tekintettek.”

Tengeri szörnyek Izland környékénForrás: Abraham Ortelius: Theatrum Orbis Terrarum, 1570

A tengeri szörnyek skálája a fenyegető tengeri kígyóktól a hihetetlen oroszlán-hal hibridekig terjed. Sok térképész egyszerűen átmásolta ezeket a szörnyeket az illusztrált enciklopédiákból térképekre. Más időszakokban - különösen a 16. század egy részében - a térképkészítők bizonyos költői szabadsággal kezelték a forrásokat (például a szárazföldi-vízi hibrid állatoknál), mondta Van Duzer.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy bár a mai emberek többsége mitikus lényeknek tartja a szörnyetegeket, a középkori és a reneszánsz időkben szörnyetegeknek számítottak például a bálnák és a rozmárok is. Ez megmutatkozik az ábrázolásaikon is.

Olaus Magnus 1539-es térképének részlete. (A feliratra kattintva megjelenik a teljes változat)Forrás: Wikimedia Commons

A korabeli világtérképeken (mappa mundi) hemzsegő szörnyetegek azt sugallják, hogy a világ tele van veszélyekkel, amelyek különösen a távoli óceánokon fenyegetik az utazókat. Óriáspolipok rántják a mélybe a hajókat, és csábító szirének hivalkodnak szépségükkel, csak hogy elveszejtsék a tengerészeket.

A cetek különös hangsúllyal jelennek meg ezeken a régi térképeken. Sok metszet utal arra az ősi történetre, amikor a tengerészek szigettel kevertek össze egy bálnát. A történet szerint a tengerészek kikötötték a hajójukat a bálna hátához, és tüzet gyújtottak, hogy vacsorát főzzenek. Amikor a bálna megérezte a tüzet a hátán, lemerült a mélybe, magával ragadva a hajót és a tengerészeket.

Szirének és hajót lerántó cet Abraham Ortelius 1570-es térképénForrás: Theatrum Orbis Terrarum

A bálnák és a térképeken szereplő többi élőlény ábrázolása a 17. század elején vált realisztikusabbá. Az ebben az időben készült térképek azt mutatják, hogy a hajók kezdték átvenni az uralmat a „szörnyek” felett. Nem sokkal később a szörnyetegek végképp eltűntek a térképekről.