Mit mondott Armstrong valójában a Holdon?

2013.09.17. 09:24

Szeptember 14-én volt egy éve, hogy katonai tiszteletadással búcsút vettek Neil Armstrongtól, az elsőként a Holdra lépő űrhajóstól, és hamvait az óceánba szórták. A világhírűvé vált pilóta és űrhajós sokszor tette kockára az életét, de végül „ágyban, párnák közt” halt meg.

Ötszáznál is több ember járt már a világűrben, a Holdra azonban eddig csak tizenketten léphettek. Közülük a legismertebb - és az összes űrhajós közül is az egyik legismertebb - vitathatatlanul Neil Armstrong. Miért? Azért, mert ő volt az első. Holdra lépő társa - Edwin „Buzz” Aldrin - nevét sokkal kevesebben ismerik, a további öt küldetés tíz Holdon járt űrhajósának a nevére több mint négy évtized távlatából csak a komolyan érdeklődők emlékeznek. De vajon miért éppen Armstrong lett az első? Nyilván azért, mert valamivel alkalmasabb volt a feladatra társainál. Egy biztos, a sok kiváló jelölt között csak apró különbségek dönthettek, ám az elsőként a Holdra lépő Armstrong összehasonlíthatatlanul híresebb lett társainál.

A holdutazások részletei jól ismertek. Jurij Gagarin 1961-es űrrepülésére válaszul Kennedy elnök meghirdette az Apollo-programot: „még az évtized vége előtt embert küldünk a Holdra, és épségben visszahozzuk onnan”. Költséget nem kímélve Wernher von Braun irányításával megépült a Saturn-V óriásrakéta, az Apollo űrhajó és a holdkomp. 1969. július 16-án Neil Armstrong parancsnok és legénysége készen állt a Hold meghódítására. A vállalkozás sikerült, az oroszokat megelőzték, július 20-án (magyar idő szerint 21-én) Armstrong és Aldrin személyében az emberiség történetében először léptek emberek egy idegen égitestre. A történelmi küldetés legapróbb részleteit is feldolgozták a szak- és szépirodalmi könyvek, cikkek, dokumentum- és játékfilmek. Sokkal kevésbé ismert azonban Neil Armstrong 1969 előtti és utáni tevékenysége.

Armstrong öt űrhajóstársával 1978. október 1-jén a floridai Kennedy Űrközpontban. A NASA megalakulásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Jimmy Carter elnöktől elsőként vehette át a kongresszusi űrkutatási becsület emlékérmet (kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)Forrás: NASA

Armstrong tizenhét éves korában, 1947-ben a haditengerészet ösztöndíjával kezdte meg repülőmérnöki tanulmányait a Purdue Egyetemen. Az ösztöndíj feltétele az volt, hogy a tanulmányokat megszakítva háromévi katonai szolgálatot kellett teljesítenie, amit 1949-ben kezdett meg. Húszéves korára már megszerezte a katonai repüléshez szükséges minősítést, majd hamarosan Koreában találta magát. Első bevetésén, 1951. augusztus 29-én még csak fotófelderítést végzett. Koreában nem kevesebb, mint 78 bevetést teljesített, 121 óra repüléssel, ezért több kitüntetést is kapott. 1952 nyarán alhadnagyként tartalékállományba vonult, és folytatta egyetemi tanulmányait. Repülőmérnöki diplomáját 1955-ben vehette kézhez.

A koreai háborúban első bevetései egyikén alacsonyan repülve bombázta az ellenséges területet, amikor a légelhárítás eltalálta a gépét. Miközben megpróbálta visszaszerezni uralmát a sérült gép fölött, nekirepült egy 6 méter magas oszlopnak, az ütközéstől a gépe jobb szárnyából letört egy egyméteres darab. Armstrong a sérült géppel még vissza tudott jutni a szövetségeseik területe fölé, de leszállni már nem tudott a repülővel, ezért katapultálni kényszerült. Ha ugyanezt az ellenséges terület fölött teszi, aligha jutott volna el a Holdra. 

Berepülő pilótaként egy B-29-es bombázóval is veszélyes kalandba keveredett. A négymotoros légcsavaros gép hasára egy kisebb, Skyrocket típusú gép volt erősítve, amelyet meghatározott sebességgel haladva le kellett ejteniük. Kilenc kilométer magasan leállt a B-29-es egyik hajtóműve, a légcsavar pedig szabadon forgott, és többszöri próbálkozással sem sikerült megállítani. Félő volt, hogy a túl gyorsan forgó légcsavar szétszakad. A Skyrocketet viszont mindenképpen le kellett ejteniük, mert azzal együtt nem tudtak volna leszállni. Ezért erőteljes süllyedésbe vitték a gépet, hogy elérjék a kellő sebességet. Amikor leválasztották a kis repülőt, a hibás légcsavar szétrobbant, darabjai tönkretették a mellette lévő hajtóművet is, és az egyik túloldalinak is nekiütköztek. A parancsnok és Armstrong kénytelen volt lekapcsolni a két jó hajtómű egyikét is, mert mindkettő ugyanazon az oldalon volt, majd egy hajtóművel lassan körözve épségben visszavitték a gépet.

Később a rakétahajtású X–15 kísérleti géppel is repült, néha nem kevésbé kalandos körülmények között. 1962-ben 63 km-es magasságig jutott a géppel, ami sokáig rekordnak számított. Leszálláskor azonban nem megfelelő szögben közelítette meg a légkör sűrűbb rétegeit, ezért a gép visszapattant 43 km magasságig, ám Armstrong ezt a helyzetet is kezelni tudta, épségben leszállt a géppel. Az X–15-tel nemcsak magassági, hanem sebességi rekordot is elért (5,74 Mach, azaz a hangsebesség 5,74-szerese, 6420 km/óra). Pályafutása során több mint 200 különböző típusú repülőgépet vezetett.

Neil Armstrong a rakétahajtású X–15 kísérleti géppel 1962-benForrás: NASA

1962-ben beválogatták a NASA második űrhajóscsoportjába (The New Nine, vagyis az új kilencek). Első űrrepülésére 1966 márciusában, a Gemini–8 parancsnokaként indult. A kalandok itt sem maradtak el. Az űrhajó egyik helyzethajtóművének hibája miatt egyre gyorsabb forgásba kezdett. Amikor már másodpercenként egyszer megfordult a tengelye körül, félő volt, hogy az űrhajósok elveszítik uralmukat fölötte, és tragédia történik. Armstrong azonban egy merész húzással a csak leszálláskor engedélyezett manőverhajtóműveket bekapcsolva sikeresen megfékezte a vadul pörögő Geminit. Egyesek elmarasztalták, mások viszont értékelték merész húzását. Talán – a pilótaként túlélt kockázatos helyzetek mellett – ez is hozzájárult ahhoz, hogy őt jelölték ki az Apollo–11 parancsnokának, vagyis ő lett az elsőként a Holdra lépő ember.

A Holdra szállás részleteit nem érdemes sokadszor felidézni, inkább egy érdekes részletre emlékeztetünk. „Kis lépés (ez) egy embernek, de óriási ugrás az emberiségnek”, mondta Neil Armstrong, amikor a Holdra lépett. A mondat angol eredetijét illetően („That's one small step for [a] man, but giant leap for mankind.”) hosszú vita bontakozott ki arról, hogy a szögletes zárójelbe tett „a” határozatlan névelőt kimondta-e Armstrong vagy sem. Armstrong csak a Földre történt visszatérése után szembesült azzal a ténnyel, hogy a névelő nem hallatszott. Néhány éve egy ausztrál informatikus alapos elemzésnek vetette alá a NASA eredeti hangfelvételét, és „egy akusztikus hullám formájában egyértelmű jelét találta annak, hogy Armstrong kimondta a vitatott névelőt, azonban mindössze 35 ezredmásodperc alatt, vagyis tízszer rövidebben, hogy az hallható legyen”.

Edwin Aldrin felvétele az egyetlen jó minőségű fénykép, amelyik Neil Armstrongot a Hold felszínén örökítette megForrás: NASA

Az Apollo–11 sikeres küldetése után Armstrong többé nem járt az űrben. 1970-ben még részt vett az Apollo–13 balesetét kivizsgáló bizottság munkájában, 1971-ben azonban otthagyta a NASA-t. Sok felajánlott lehetőség közül a Cincinnati Egyetem repülőmérnöki tanszékén fogadott el egy professzori állást. Nyolc évig tanított az egyetemen. 1986-ben Reagan elnök a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját kivizsgáló Rogers-bizottság alelnökévé nevezte ki.

Miután felhagyott az egyetemi oktatással, az üzleti életben tevékenykedett. Több különböző cég igazgatótanácsának munkájában is részt vett.

Politikai szerepet – néhány űrhajós társával ellentétben – soha nem vállalt, noha mindkét oldalról kapott felkérést. Soha nem szállt a fejébe a dicsőség, eredendően szerény személyiségét a Holdra szállás után is meg tudta őrizni. John Glenn, az első amerikai űrhajós, egykori szenátor szerint Armstrongnak „soha eszébe sem jutott, hogy aprópénzre váltsa hírnevét”. Sokan a „visszafogott amerikai hősként” tekintettek rá.

Paul Nagy korvettkapitány és a Haditengerészet USS Philippine Sea cirkálójának legénysége ünnepélyesen búcsút vesz Neil Armstrongtól (kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!)Forrás: NASA

Tiszteletére róla nevezték el az 1982 PC kisbolygót (6469 Armstrong), valamint a Hold túlsó oldalán egy 4 kilométer átmérőjű kráter is a nevét viseli. Részben Armstrong nevét viseli a Holdon talált egyik ásvány, amelyet Armstrong, Aldrin és Collins nevét összevonva armalcolitnak neveztek el.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK