A régi katicákat akarjuk, nem ezeket a kis szörnyeket!

2013.10.18. 19:08

Országszerte tömegesen lepik el a lakóházakat a harlekinkaticák, ahogy húzódnak be a hideg elől. Nem igaz, hogy tudatosan telepítették be őket az országba, a helyzet azonban reménytelennek tűnik, a szakértő szerint már sosem fogunk tőlük megszabadulni.

Néhol csak néhány tucatnyian vannak, míg másutt százával özönlenek be a meleg helyekre a népnyelvben rémkaticának nevezett harlekinkaticák. Az első ránézésre közönséges katicának tűnő, de valójában Ázsiából származó faj az utóbbi években megállíthatatlanul elterjedt, és valószínűleg már nincs olyan hely az országban, ahol ne lenne jelen.

A YouTube-ra a napokban került fel ez a magyar videó, a felvétel pontos helye nem ismert

A lakásba csoportosan bejutó kifejlett állatoknak nemcsak a puszta jelenléte lehet kellemetlen, hanem az arra érzékenyek esetében allergiás panaszokat is okozhatnak, sőt akár meg is haraphatják az embert. A bejutásuk megakadályozására a legjobb, ha betömjük a nyílásokat, esetleg szúnyoghálót szerelünk fel, ám ha már bent vannak a lakásban, akkor a legalkalmasabb fegyver a porszívó. Célszerű, ha a porzsák és a szívócső közé egy zsebkendőt teszünk, ami így összegyűjti a katicákat, és azzal együtt könnyedén eltávolíthatjuk őket a lakásunkból.

"Sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy nincs olyan védekezési módszer, amit be lehetne vetni ellenük. Egyelőre az összegyűjtésük és az elpusztításuk a leghatékonyabb" - mondta az Origónak Pozsgai Gábor rovarkutató, a harlekinkaticákat monitorozó program, a Harlekin Projekt vezetője. A vegyszerekre továbbra sem túl érzékenyek, másrészt természetvédelmi szempontból a kémiai irtásuk azért sem szerencsés, mert ezek a szerek válogatás nélkül minden rovarra hatnak.

Már csak gyéríteni lehet

Az ázsiai harlekinkaticát eredetileg a biológiai védekezés eszközeként, a levéltetvek ellen telepítették be Európába, de elszabadult. A behurcolt fajok nem mindig okoznak problémát, de általában veszélyt jelentenek az őshonos élővilágra nézve. Az őshonos fajok kiszorítása és egy új jövevényfajjal helyettesítése kiszámíthatatlan és nagyon veszélyes a biológiai rendszerek működése szempontjából. 

Pozsgai szerint nehéz megjósolni, hogy mi várható a jövőben, de reményei szerint egy hirtelen felfutás után lesz egy kis visszaesés. "A magyar faunábol valószínűleg már nem lehet kiirtani, mert ha ez sikerülne is, akkor a határon túlról minden bizonnyal könnyedén újra betelepülne. Gyéríteni lehet, és ezzel egy kicsit segíteni lehet az őshonos fajokon, de hogy ez a gyakorlatban mekkora segítséget jelent, azt nem tudni."

Többféle változata van, a leggyakoribb a narancssárga alapon fekete pettyes formaForrás: Harlekin Projekt

A szakember szerint reményre adhat okot, hogy a többi katicafaj ennyire nem hajlamos a csoportos telelésekre. Ha esetleg kiderülne, hogy a populáció jelentős része emberi környezetben telel, akkor az őszi-téli időszakban hatékonyabban lehetne őket irtani. Pontos adatok azonban jelenleg még nincsenek a harlekinkaticák telelési szokásairól, így ezek most még csak találgatások. Ráadásul egy nagy rovarpopuláció esetében akár az 1-2 milliós veszteség is elenyésző lehet.

Csupán 5 éve jelent meg Magyarországon

A napokban megjelent híradásokkal ellentétben a harlekinkaticát hivatalosan sosem telepítették be Magyarországra, hanem a szomszédos országokból érkezett hozzánk. Első hazai példányára a Magyar Természettudományi Múzeum zoológusa, Merkl Ottó bukkant rá 2008 februárjában Szigetszentmiklóson. A faj megjelenése nem volt váratlan, a rohamos nyugat-európai elterjedés miatt számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb nálunk is előkerül.

Az eredetileg ázsiai katicafajt elsőként Észak-Amerikába vitték be 1916-ban a pekánfán élő levéltetvek ellen. A 20. század folyamán még többször is szabadon eresztették az USA 14 államában, ám ekkor még nem telepedett meg a vadonban. Az első önfenntartó populációt 1988-ban jegyezték fel. Mára az Egyesült Államok leggyakoribb katicafajává vált, és a szintén betelepített hétpettyes katicabogárral (Cocinella septempunctata) együtt a katicák 70 százalékát teszik ki.

Európában szabadföldi és üvegházi kártevők ellen forgalmazták. Elsőként Ukrajnában kezdték el alkalmazni az 1960-as években, majd 1982-től Franciaországban, 1993-tól Görögországban, 1997-től Belgiumban. Szabadon élő egyedeit elsőként 2001-ben találták meg Németországban, Frankfurt környékén. Angliában 2004-ben bukkantak rá az első egyedekre, melyek nagy valószínűséggel Belgiumból érkeztek, ugyanis a fajt az Egyesült Királyságban a mezőgazdaságban nem használták. Ma már 13 európai országban tudnak önfenntartó populációkról, s a faj terjedését több országban is monitorozó központok segítségével követik nyomon.

Egyelőre úgy tűnik, hogy csak a hideg és a magashegységek szabnak határt a harlekinkaticák terjedésének, természetes ellensége ugyanis hazánkban nincsen. A helyzet másutt sem sokkal rózsásabb, a videómegosztó oldalakon többek között svéd, német és amerikai videók is vannak házakat ellepő harlekinkaticákról. Franciaországban pedig még a bort is tönkreteszik, ugyanis a szőlőfürtökön megtelepedő, és a szüret során a mustba kerülő katicák jelentősen rontják annak értékét.

Miről lehet felismerni?

A harlekinkatica rendkívül változatos megjelenésű, de Európában alapvetően három változata terjedt el. Az első változat (Harmonia axyridis forma succinea) szárnyfedőjének alapszíne sárgás vagy vöröses, 0-19 fekete folttal, az előtoron általában világos (fehér vagy krémszínű) alapon fekete M-alakú mintázattal. A második változat (Harmonia axyridis forma spectabilis) szárnyfedői fekete színűek, 4 vörös folttal, míg a harmadik, legritkább forma (Harmonia axyridis forma conspicua) ehhez hasonló megjelenésű, annyi különbséggel, hogy csak 2 vörös foltja van, a foltok közepén apróbb fekete pettyekkel.

harlekinkaticaForrás: Pozsgai Gábor

Hazánkban a succinea forma a legelterjedtebb. A tapasztalatok alapján a sötét színű forma spectabilis-t sokan összekeverik a kétpettyes katicabogár (Adalia bipunctata) hasonló kinézetű sötét változatával, ám a kétpettyes piros vállfoltja szögletes alakú, és kimondottan a vállon helyezkedik el, míg a harlekinkaticáé a test közepe felé, és nem is ér el a vállig. Sajnos további közös tulajdonságuk, hogy mindkét faj meglehetősen gyakran telel a lakásokban.

A kétpettyes katicán kívül több más olyan faj is van, amellyel a harlekinkatica összekeverhető, ám ezek a katicák lényegesen kisebbek a harlekinnél, kivéve egyetlen egyet, a hétpettyes katicát. A hétpettyesre a harlekin succinea formája hasonlít a leginkább, a fent leírt jegyek alapján azonban odafigyeléssel felismerhető a különbség.

Várják a fotókat

A harlekinkaticákat és az őshonos katicafajokat monitorozó Harlekin Projekt 2008-ban azzal a céllal indult, hogy nyomon kövessék az idegen faj terjedését, és hatását a hazai katicákra. A programot Pozsgai a nagy-britanniai önkéntes alapon működő monitorozó rendszerek mintájára hozta létre. Most, a telelőhelyre vonulás idején több száz bejelentést kaptak harlekinkaticákról, ez nagy segítséget jelent a terjedés vizsgálatában. A kutatók számára azonban nemcsak a harlekinkaticák előfordulási adatai fontosak, de az őshonos fajoké is, ezért bármilyen katicafajról várják a bejelentéseket.

Egy másik friss hazai videó a telelni készülő harlekinkaticákról

Az azonosításhoz fontos, hogy a kutatók fényképet is kapjanak az állatokról. A kép mellett lényeges még a megtalálás helyszíne (akár GPS koordinátával) és időpontja is. Bizonyos országrészekből, például a Szeged-Pécs-Kecskemét háromszögből még semmilyen adatuk nincsen a kutatóknak, és nagyon kevés bejelentés érkezett Szolnok-Kisújszállás-Karcag környékéről is. Pozsgain kívül jelenleg még két ember dolgozik a programban, de várják olyanok jelentkezését is, akik segítenének a meghatározásban, az adatfeldolgozásban, a terepmunkában és a programozásban.