Hivatalosan szinte sehol nem lehet a természetben póráz nélkül kutyát sétáltatni, de a kutyások többsége megtalálja az erre alkalmas helyeket. Egy neveletlen kutya azonban sok problémát okozhat a többi kirándulónak, vagy akár a vadászok áldozatává is válhat. 

Még a legmagabiztosabb kirándulót is elbizonytalaníthatja egy semmiből előbukkanó kutya. Különösen akkor, amikor az állat úgy dönt, szeretne belekóstolni a szendvicsébe, vagy lerángatná a bicikliről. Az ilyen és ehhez hasonló helyzetek képezik a kutyatartók és a nem kutyások közötti konfliktusok alapját.

Le is lőhetik

A kellemes őszi idő a kutyásokat is a kutyátlanokat kicsalja az erdőbe, a probléma ott van, hogy a kutyások közül sokan póráz nélkül sétáltatnak, miközben ez hivatalosan tilos. A szabálysértési törvény szerint ugyanis természeti és védett természeti területen, valamint vadászterületen kutya csak pórázzal sétáltatható. Ez azt jelenti, hogy külterületen sehol nem lehet elengedni a kutyát, ellenkező esetben a közterület-felügyelő, a természetvédelmi őr és a mezőőr is szabhat ki bírságot. A tapasztalatok alapján azonban ez ritkaságszámba megy.

Nem mindenki szereti a szemberohanó kutyákatFotó: V. Molnár Orsolya - Origo

A dolgot tovább bonyolítja, hogy a vadászterületen gazdája nélkül kóborló kutya dúvadnak minősül, és ha kergeti a vadat, akkor le is lőhető. Időről időre fel is bukkannak olyan hírek, hogy szökött, vagy rosszabb esetben gazdájával sétáló kutyát lőtt ki a vadász. A kutyások többsége ezért ősellenségként tekint a vadászokra, miközben nem ritka az olyan eset, amikor a kutya a gazdája felelőtlenségének áldozata lesz. Ha például a kutyánk hajlamos arra, hogy egy vadnyomon elindulva akár órákra eltűnjön az erdőben, akkor a saját biztonsága érdekében se engedjük el pórázról. Ez fokozottan érvényes az őszi-téli hónapokra, a legtöbb nagy- és apróvad vadászidénye ugyanis erre az időszakra korlátozódik.

Kutyára is kapható láthatósági mellény

Amivel még biztonságosabbá tehető a kutya számára az erdei séta, az a láthatósági hám vagy nyakörv használata. Ezek a rikító színű mellények egyértelmű jelzésként szolgálnak a vadásznak, hogy a kutya nincs egyedül, és valószínűleg a gazdája is a közelben jár.

A vadat űző kutyát teljesen jogszerűen lőheti ki a vadászFotó: V. Molnár Orsolya - Origo

A hivatásos vadász feladata a vad védelme, az ő célja a vadállomány épségének biztosítása. Minden évben pusztulnak el őzek azért, mert kóborló kutyák autók elé kergetik őket. (Vigyázat, ha el is ütne véletlenül egy vadat, semmiképp se készítsen belőle vacsorát!) A tél végi időszakban egy hajsza egy vemhes őz esetében könnyen végkimerültséghez vezethet, tavasszal, nyár elején pedig a fűben rejtőző őzgidákra jelentenek nagy veszélyt az erdőt járó kutyák. Ha pedig a kutya egy vaddisznóval kerül szembe, az könnyen az életébe is kerülhet, ugyanis ezek az állatok könnyedén szembeszállnak nemcsak a kutyával, de az emberrel is (pláne, ha malacait védő kocáról van szó).

Ha a kutya eltűnik

Az erdőgazdálkodók közül sokan a honlapjukon is feltüntetik, ha egy-egy területen épp vadászat zajlik, sőt ilyenkor táblákat is kihelyezhetnek ezekre az erdei utakra. Mégis, a kutyával kirándulni szándékozók akkor járnak a legjobban, ha a kijelölt turistaútvonalakat választják, mert ezeken a helyeken futnak bele a legkisebb eséllyel a vadászokba.

A láthatósági mellény életet menthetFotó: Orbán Erika

A fényvisszaverő mellény és nyakörv mellett erdei sétákon mindig érdemes telefonszámmal ellátott azonosítót tenni a kutyára, hogy ha esetleg mégis elvész az erdőben, és valaki megtalálja, akkor könnyebben hazajuthasson (chip pedig elvileg már minden kutyában van). Ha a kutya eltűnik, akkor a gazda részéről az a legjobb, ha azon a helyen marad, ahol a kutyát elvesztette. Kis szerencsével ugyanis elképzelhető, hogy az elkóborolt kutya a saját nyomán visszatalál. Ilyenkor célszerű másokat megkérni, hogy segítsenek a keresésben, és vadászterületen érdemes azonnal értesíteni a területileg illetékes vadásztársaságot a kutya elvesztéséről.

Ha szembejön egy gazdátlan kutya

Ha kirándulóként gazdátlan kutyával találkozunk, a legszerencsésebb, ha megállunk, és kerüljük a kutya tekintetét. Fontos a nyugalom megőrzése, az esetek jelentős százalékában a magányos kutya figyelmen kívül hagyja az embert. A hirtelen mozdulatok, a sikoltozás csak felkelti az érdeklődését, míg az elfutás az addig nyugodt kutyában is felélesztheti a zsákmányszerző ösztönt.

Ha a kutya laza mozgással, csóváló farokkal közelít, akkor kicsi az esélye a támadásnak. Ha viszont merev testtartással, szemét kidüllesztve, morogva, szőrét borzolva jön, akkor fokozott óvatosságra van szükség, és érdemes kicsit várni, hátha felbukkan a gazdája. Ám ez a viselkedés inkább a területét őrző kutyára jellemző, erdei kiránduláson kicsi az esélye egy ilyen kutyával találkozunk.

Ha feszélyezve érezzük magunkat, akkor ne forduljunk szembe a kutyával, hanem oldalazva, nagy ívben haladjunk el mellette. A gyereket felkapni ilyenkor nem szabad, mert az felkelti a kutya ösztönös érdeklődését. Ha a kutya mindezek ellenére mégis támad, akkor a hátizsákot magunk elé kapva védekezhetünk, és kiabálással próbálhatjuk meg elriasztani.