Észak-Ausztrália elszigetelt, szinte járhatatlan területen három új gerinces állatfajt fedeztek fel a kutatók. Ezek a fajok az "elveszett világként" emlegetett területen évmilliókig elszigetelten éltek, és rendkívül jól alkalmazkodtak a körülményekhez. A kutatók azt gondolták, hogy Ausztrália élővilága már meglehetősen jól fel van térképezve.

Egy tudományos expedíció három új fajt fedezett fel Észak-Ausztrália elszigetelt, nehezen megközelíthető részén. Conrad Hoskint, a James Cook Egyetem tudósát és a National Geographic filmes stábját hónapokkal ezelőtt helikopter szállította Ausztrália legészakibb pontjára, a York-félszigetre, a Melville-fok hegyvidékes térségébe.

Az "elveszett világban" egy bizarr kinézetű, levélfarkú gekkót, egy aranyszínű szkinket (gyíkfélét) és egy barnafoltos sárga békát - három korábban nem ismert fajt – talált az expedíció.

"A Melville-fok egy elveszett világ. Életre szóló felfedezés, hogy megtaláltuk ezeket az új fajokat" – mondta Hoskin. A queenslandi egyetem trópusi biológusa szerint kevésbé lett volna meglepő, ha Új-Guineában történt volna a felfedezés. Ausztráliáról azt gondolták, hogy meglehetősen jól fel van térképezve.

A látszólag járhatatlan, hegyes vidéken a kisebb autónagyságútól a több száz méter magas, háznagyságúig fekete gránit sziklák milliói emelkednek, amelyek évmilliókkal ezelőtt keletkeztek. Korábban folytak kutatások a Melville-fok környékén, de egy műholdas megfigyeléssel azonosított, esőerdővel borított sziklás fennsík - az erődítményszerű sziklafalak miatt - lényegében feltáratlan maradt.

A helyszínre érkező expedíció napokon belül rábukkant az új fajokra és egy sor egyéb tudományos érdekességet is feltártak.

Aranyszínű szkinkForrás: AFP/Conrad Hoskin

A "Melville-foki árnyékszkink" (Saproscincus saltus), amelyre szintén a fennsík erdőségében találtak rá, ugyancsak eltérő jellemzőket mutat rokonaitól, az Ausztrália déli részén fekvő esőerdőben élő gyíkféléktől.

A legfontosabb felfedezésnek a csoport a levélfarkú gekkót tartja. A 20 centiméter hosszú élőlény azokból az időkből maradt fenn, amikor Ausztráliát még sokkal több esőerdő fedte. A nagy szemű, hosszú, karcsú testű gekkó, amely a Saltuarius eximius nevet kapta, határozottan különbözik rokonaitól – írta Hoskin a Zootaxa nemzetközi tudományos folyóiratban közölt cikkében. "Abban a pillanatban, ahogy megláttam a gekkót, tudtam, hogy ez egy új faj".

Levélfarkú gekkóForrás: AFP/Conrad Hoskin

Az apró sziklalakó "foltos béka" (Cophixalus petrophilus) a száraz évszakban a sziklák mélyének hűvös, párás labirintusában húzódik meg. A nőstény példányok a sziklák nedves hasadékaiba rakják petéiket. Víz hiányában az ebihalak a petén belül fejlődnek ki, és a petéből végül a teljesen kialakult állat bújik elő. A nyári nedves évszak kezdetén a békák a sziklák felszínére jönnek, hogy az esőben táplálkozzanak és szaporodjanak.

Barnafoltos sárga békaForrás: AFP/Conrad Hoskin

Az expedícióban részt vevő Tim Laman, a National Georgaphic fotósa, a Harvard Egyetem kutatója meghökkent, hogy egy olyan jól felkutatottnak tartott országban is, mint Ausztrália, létezhetnek még felfedezetlen területek, ahol új fajokra lehet bukkanni.

A csoport néhány hónapon belül újabb utat tervez a Melville-fokra, hogy további új fajokat, csigákat, pókokat, esetleg még kisebb emlősöket is felfedezhessenek. Hoskin szerint a Melville-fokon élő állatok évmilliókon át elzárva rendkívül jól alkalmazkodtak a körülményekhez az adott területen, ezért nem haltak ki.