Még közelebb került hozzánk a Neander-völgyi ember

Egy új kutatás szerint bebizonyosodott az a korábbi sejtés, hogy a Neander-völgyiek eltemették halottaikat.

Egy nemzetközi kutatócsoport, amely a dél-franciaországi La Chapelle-aux-Saints-ben feltárt Neander-völgyi maradványokat tanulmányozta, 13 évi kutatómunka után vonta le a következtetést, hogy ősi rokonaink eltemették halottaikat. Erre már korábban is utaltak jelek, de a mostani kutatások egyértelmű bizonyítékokat találtak a temetkezésekre.

„A felfedezés nemcsak megerősíti a Neander-völgyi temetkezések létét Nyugat-Európában, hanem egyúttal az itt élők viszonylag kifinomult gondolkodási kapacitására is utal” - mondta William Rendu, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent cikk vezető szerzője.

Neander-völgyi temetési gödör La Chapelle-aux-Saints-ben Forrás: Cédric Beauval

A kutatások azokra a Neander-völgyi maradványokra koncentráltak, amelyeket 1908-ban fedeztek fel Dél-Franciaországban. A jó állapotban megmaradt csontok már a 20. század elejének régészeit is arra ösztönözték, hogy a helyet a modern ember egyik rokonának temetkezési helyeként írják le. Következtetéseik azonban napjainkig tartó élénk vitát váltottak ki a tudományos közösségből, és a szkeptikusok ragaszkodtak az álláspontjukhoz, hogy a felfedezést félreértelmezték, és a temetés semmiképp sem lehetett szándékos cselekedet.

1999 elején Rendu és munkatársai megkezdték a területen található hét másik barlang feltárását. A 2012-ben befejeződött ásatások folyamán a kutatók több Neander-völgyi maradványt - két gyerekét és egy felnőttét - találtak bölény- és rénszarvascsontok társaságában.

Noha nem találtak ősi szerszámnyomokat, illetve más ásásra utaló jeleket ott, ahol az első csontvázra bukkantak 1908-ban, a maradványokat rejtő mélyedés geológiai elemzése arra utalt, hogy nem természetes képződménye a barlang aljának.

A tanulmány szerzői újravizsgálták az 1908-ban talált emberi maradványokat is. A helyszínen feltárt rénszarvas- és bölénymaradványokkal ellentétben a Neander-völgyi maradványokon kevés karcolás volt, nem volt jele az erózió okozta elsimulásnak, illetve annak, hogy az állatok hozzáfértek volna a csontokhoz.

„Ezeknek az 50 000 éves maradványoknak a viszonylag érintetlen jellege arra utal, hogy nem sokkal a halál után lefedték őket. Ez erős érv azon feltételezésünk mellett, hogy az Európa ezen a részén élő Neander-völgyiek megtették a lépést a halottaik eltemetése irányában” - mondta Rendu. „Noha nem tudjuk, hogy ez a szokás rituális vagy csupán gyakorlatias célokat szolgált-e, a felfedezés csökkenti a köztük és a köztünk lévő viselkedésbeli távolságot.”