Báthory Erzsébet: tömeggyilkos vagy ártatlan áldozat?

Ismeretlen keletkezési idejű portré Báthory Erzsébetről

Báthory Erzsébet nevéhez évszázadok óta példátlan gonosztettek fűződnek, az utóbbi évek kutatásai alapján azonban legendának tűnnek a róla szóló rémtörténetek. Ki volt tehát Báthory Erzsébet: brutális sorozatgyilkos vagy egy koncepciós per áldozata?

„Báthory Erzsébet egy alkalommal arra lett figyelmes, hogy a szolgálóleány, aki a haját fésülte, kezét megvágván véletlenül rácsöppentette vérét asszonya karjára. Erzsébet asszony döbbenten látta, hogy a lecsöppenő vércsöpp helyén bőre megfiatalodik, fehérebb lesz. Innen jött az ötlet arra, hogy a későbbiekben fiatal leányok véréből készült fürdőket vegyen, hogy így őrizze meg fiatalságát és szépségét. A leányokat az általa birtokolt falvakból szedette össze, állítólag több százat.”

Ez a történet a Báthory Erzsébet köré vont legendák közül a leginkább ismert, ugyanakkor egyike azoknak, amelyekről biztosan tudjuk, hogy nem igazak. Báthory Erzsébetet 1610 decemberében tartóztatták le, a történet pedig csupán 1729-ben jelent meg először nyomtatásban. A kortársak tanúvallomásaiban a vérfürdő története nem hangzott el. Egyéb szörnyű bűnök mellett mégis ez lett a legismertebb tette a grófnőnek, noha a többi vád is meglehetősen ingatag lábakon áll.

Ismeretlen keletkezési idejű portré Báthory Erzsébetről Forrás: Nemzeti Portrétár

A szörnyű vádakkal illetett Báthory Erzsébet, akit a nádor elevenen befalaztatott egy aprócska, ablaktalan szobába, és aki több erdélyi fejedelemnek is közeli rokona volt, évszázadok óta a figyelem középpontjában áll. Magyarul legalább négy önálló munka foglalkozott vele az utóbbi húsz évben, idegen nyelven még ennél is több. Letartóztatásának 400. évfordulója előtt két film is készült az életéről. A Julie Delpy forgatókönyvéből saját rendezésében és főszereplésével elkészült film a „csejtei szörny” mítoszára épít, míg Juraj Jakubisko szlovák rendező filmje igyekszik megtisztítani Báthory Erzsébet alakját a történelmi legendáktól.

Egy átlagos főúri élet

Báthory Erzsébet a 16. századi Magyarország egyik legelőkelőbb családjába született 1560-ban, hiszen apja és anyja egyaránt a kiterjedt Báthory-családból származott. A család a 16. század közepére ugyanis két önálló ágra bomlott, amelyek olyannyira eltávolodtak egymástól, hogy tagjaik között lehetségessé vált a házasság. Apja ecsedi Báthory György, akinek egyik testvére, Báthory Miklós országbíró, másik testvére, András pedig erdélyi vajda volt. Anyai ágon Erzsébet leghíresebb nagybátyja maga Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király volt.

Előkelő származása határozta meg házasságát is: a család a korán árvaságra jutott leányt Magyarország egyik legnagyobb ura, Nádasdy Tamás nádor fiához, Nádasdy Ferenchez adta hozzá. A házasság tervezését a fennmaradt dokumentumok szerint már az 1570-es évek elején elkezdték, ám csak 1575-ben tartották meg a lakodalmat. Az előkelő esküvőn 1575. május 8-án még Miksa császár és király képviselője is megjelent, díszes nászajándékot hozva. A menyasszony ekkor 15 éves volt, a vőlegény pedig még éppen nem töltötte be huszadik életévét.

Báthory Erzsébet közel harminc éven át élt házasságban Nádasdy Ferenccel, aki férfikorba lépvén az „erős fekete bég” megtisztelő nevet vívta ki magának a törökkel folytatott harcokban elért sikerei miatt. Tudomásunk szerint összesen öt gyerekük született: Anna, Orsolya és Kató, illetve Pál és András, közülük Anna, Kató és Pál érte meg a felnőttkort. A korabeli magas csecsemő- és gyermekhalandóság mellett nem kizárható, hogy további gyerekeik is voltak.

Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg Forrás: Wikipedia

Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet házaséletéről kevés adat maradt fenn. Ezek az adatok azonban nem támasztják alá azokat a későbbi vádakat és feltételezéseket, hogy Erzsébet „elfajzása” a rossz házasságnak lett volna köszönhető: a csekély számú kortárs – tehát nem a Báthory Erzsébet elleni eljárás idején született – adat a gyerekeit és férjét szerető, gondoskodó asszony képét festi elénk. A török harcok miatt Nádasdy Ferenc gyakran volt távol feleségétől, noha az is előfordult, hogy magával vitte a Pozsonyban tartott gyűlések idején. Báthory Erzsébettől két, saját kezével a férjének írt levelet ismerünk, mindkettőt 1596-ból: ezekben a gyerekekről és gyakori betegeskedéseikről számol be férjének. Nagy László történész szerint tehát nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet házasságának bármilyen olyan vonása lett volna, ami indokolttá tette volna Erzsébet „elfajzását”.

Nádasdy Ferenc 1604 elején halt meg, maga után hagyva özvegyét és gyermekeit. Az immáron özvegy Báthory Erzsébetnek egy különösen zavaros korszakban kellett helytállnia: egyrészt még zajlott a török elleni tizenöt éves háború, másrészt pedig hamarosan elkezdődött a Bocskai-felkelés. A később a terhére rótt bűncselekmények állítólag ezekben az években estek meg. Kortárs feljegyzések nincsenek a későbbi vádakról, a fennmaradt levelek inkább a birtokai és gyerekei ügyeivel bajlódó, energikus asszony képét mutatják.

Báthory Erzsébet özvegysége alatt férjhez adta két leányát: először Anna lányát vette el Zrínyi Miklós – az azonos nevű szigetvári hős unokája és a szintén azonos nevű eposzíró nagybátyja –, míg Kata lánya Homonnai Drugeth Györgyhöz, egy másik jelentős korabeli család sarjához ment hozzá 1610 januárjában.

Tettenérés?

A Báthory Erzsébet elleni eljárás kezdetének időpontja ma már nem azonosítható pontosan. Péter Katalin történész szerint későbbi időkből fönnmaradt dokumentumok arról tanúskodnak, hogy Thurzó György nádor 1610. március 5-én rendelt el nyomozást, míg Nagy László 1610 augusztusára teszi az eljárás kezdetét, aminek jele Báthory Erzsébet viselkedésének megváltozása: az 1610 nyarán még oly energikus asszony augusztus végén végrendeletet alkot, és gyermekeire hagyja vagyonát, egyúttal már tiltakozik az őt ért vádak ellen. 1610 szeptemberéből már vannak adatok a Báthory Erzsébet ügyében folytatott kihallgatásokról.

Thurzó György nádor Forrás: Wikipedia

A hiányos iratanyagból a nyomozás pontos kezdete tehát nem ismert. Annyi bizonyos, hogy Thurzó György nádor Báthory Erzsébet két veje, vagyis Homonnai Drugeth György és Zrínyi Miklós – bár ez utóbbi jelenlétét vitatják – társaságában 1610. december 29-án rajtaütött a csejtei várban Báthory Erzsébeten, és letartóztatta őt. A nádor jelentése szerint „tetten érték” őt. A várban a vallomások szerint megkínzott és haldokló áldozatok testét találták, így Báthory Erzsébet bűnössége nyilvánvalónak tűnt. Január elején aztán megkezdődtek a lefogott szolgák kínvallatásai, akik mindent beismertek. Ennek alapján született január 7-én az az ítéletlevél, amely ugyan közvetlenül Báthory Erzsébet személyével nem foglalkozott, ám áttételesen őt is elítélte.

A belső szolgákat azonnal halálra ítélték, és kivégezték. Báthory Erzsébetet pedig a nádor arra ítélte, hogy a csejtei vár egyik ablaktalan szobájába falazzák be, hogy ott elevenen elrothadjon. Csupán akkora nyílást hagytak, hogy táplálni tudják az asszonyt. Nem csoda, hogy nem élt túl sokáig: 1614. augusztus 21-én hunyt el. Birtokait addigra már fölosztották két veje és kiskorú fia között.

A per visszásságai

Az meglehetősen egyértelmű, hogy Báthory Erzsébet perében mai és akkori szemmel nézve is sok furcsaság figyelhető meg. A korban teljesen megszokott eljárásnak tekinthető, hogy a kihallgatás kínvallatás révén történt: gyakran még akkor is így jártak el, amikor a tanúk vagy vádlottak amúgy is együttműködtek volna. Nem csoda tehát, hogy a szolgák vallomásai tökéletesen igazolták a vádakat. Érdekes viszont, hogy a vád három koronatanúját, vagyis Báthory Erzsébet három legbelsőbb szolgáját a január 7-én kelt ítéletlevelet követően röviddel kivégezték, vagyis további vizsgálódásra a legfőbb tanúk esetében már nem nyílt lehetőség. Az is feltűnő, hogy a legfőbb vádlottat, Báthory Erzsébetet a fennmaradt iratok tanúsága alapján egyáltalán nem hallgatták ki.

A per „visszásságai” még a kor joggyakorlatában is egyértelműen törvénytelennek tűntek. A legfőbb vádlottat, a nemesi rangú Báthory Erzsébetet egyértelműen ki kellett volna hallgatni, hiszen az 1606-ban megkötött bécsi béke értelmében nemesi származású személyt nem lehetett elítélni úgy, hogy nem hallgatták ki. Az eljárást vezető Thurzó György nádor más esetekben világosan és egyértelműen alkalmazta ezt az alapelvet. Feltűnő az is, hogy Báthory Erzsébetről tudomásunk szerint nem született önálló ítélet: egyszerűen a nádor parancsára falazták be a csejtei vár ablaktalan helyiségébe.

A csejtei vár Szlovákiában Forrás: Wikipedia

Maga a király, II. Mátyás is többször sürgette a nádort, hogy indítsa el végre a pert. Erre azonban nem került sor, mert Thurzó György különféle ürügyekkel addig húzta-halasztotta a per megindítását, amíg Báthory Erzsébet végül meg nem halt a befalazott odúban. Nagy László szerint elképzelhető, hogy a nádor pontosan tudta, hogy az általa összehordott tanúvallomások nem lettek volna elegendőek az elmarasztaló ítélethez. Ettől joggal tartott: a több száz, gyakran kínvallatással kicsikart tanúvallomás zömében közvetett, hallomásból származó információkat tartalmazott. Ráadásul szigorú parancs volt arra nézve is, hogy Báthory Erzsébettel senki ne érintkezhessen.

Vádak és valóság

Ha igazak voltak a tanúvallomásokban lejegyzett vádak, valóban förtelmes bűncselekményeket követett el a csejtei szörny. A vallomásokban ugyanis zömmel fiatal lányok szörnyű kínzások közepette véghez vitt meggyilkolásáról esik szó, aminek alapján még a Guinness-rekordok könyve is a legnagyobb tömeggyilkosok közé sorolja Báthory Erzsébetet. A per furcsa körülményei azonban arra utalnak, hogy a vádak legalábbis kétes értékűek. Ezt erősíti az is, hogy az 1610 előtti időkből nincs semmilyen adat a kegyetlenkedésekre vagy Báthory Erzsébet rossz megítélésére, noha a főúri udvarok korabeli nyitottsága miatt föl kellett volna tűnni a gonosz cselekedeteknek.

Várkonyi Gábor és Lengyel Tünde történészek 2010-ben megjelent könyvükben arra is fölhívják a figyelmet, hogy a kor egészen másképp viszonyult az erőszakhoz és a halálhoz. A nagyurak körében teljesen természetes volt, hogy valaki agyonvágta a szolgáját, ha az földühítette őt. Ilyenkor legfeljebb kártérítést kellett fizetnie az eset elkövetőjének. Néhány, mai szemmel nézve kirívó haláleset tehát a kor normái szerint nem számított különlegesnek. Várkonyi és Lengyel szerint a tanúvallomások alapján mindössze nyolc titokzatos haláleset azonosítható Báthory Erzsébet környezetéből, ami a korabeli fegyelmezési szokások és egészségügyi viszonyok ismeretében nem tűnik kiugrónak.

Ha több-kevesebb valószínűséggel kijelenthető, hogy a vádak többségében hamisak voltak, vajon miért indult el az eljárás? Voltak kutatók, akik a nádor politikai törekvéseit látták az eseményekben, talán a Báthory-családdal kívánt leszámolni. Fölmerült az is, hogy Báthory Erzsébet két veje állt a vádak mögött, hogy így szerezzék meg a jelentős Nádasdy-birtokot, miként az sem kizárt, hogy Báthory Erzsébet birtokainak az özvegy szigorú felügyelete alatt élő vezetése elégelte meg a kemény asszonyi kéz ellenőrzését. Fölmerült az is, hogy a Thurzó nádor viselkedését tulajdonképpen jótettnek kell tekintenünk, hiszen végül nem lett per az ügyből, ami a vádak súlyossága alapján akár fő- és jószágvesztéssel is végződhetett volna – amennyiben egyáltalán megállták volna a helyüket a vádak a bíróságon. A motiváció minden bizonnyal – újabb adatok előkerültéig – homályban marad.