Majdnem háborút okozott a heringfing

A hidegháború idején svéd katonai szakértők a tengeri zajok megfigyelése alapján sokáig úgy vélték, hogy szovjet tengeralattjáró-invázió készül az ország ellen. Sok millió dollárt spórolhattak volna, ha előbb fedezik fel, hogy a gyanús hangok nem valami ellenséges hadműveletet jeleznek, csak a heringek üzengetnek így egymásnak.

Az idei Bolond-Nobel-díjak (IgNobel-díjak) átadása előtt előzetes show-t rendeznek egy nemzetközi tudományos konferencia (Euroscience Open Forum Conference) keretében Koppenhágában június végén. Az eseményen több korábbi díjazott - így a halak szellentéssel való kommunikációjának felfedezéséért kitüntetett Magnus Wahlberg is - részt vesz, és előadást tart.

Az IgNobelt - amelynek nevét az ignoble, vagyis alantas, méltatlan, hanyagolható angol szóból képezték - 1991 óta osztják ki a Harvard Egyetemen. Az alapszabály szerint olyan kutatással lehet elnyerni, amelyet nem lehet vagy nem érdemes megismételni. Ez azonban nem teljesen fedi a valóságot, hiszen már eddig is több valódi - bár vicces vagy furcsa - kutatási eredményt is díjaztak. Ezek közé tartozik a halak - főként a heringek - szellentésének és a szellentéssel való kommunikációjának felfedezése is, amelyért 2004-ben kapott IgNobelt munkatársaival közösen Magnus Wahlberg, a Dél-Dániai Egyetem tengerbiológusa és bioakusztikusa.

Heringraj Forrás: DPA/AFP/Hinrich Baesemann

Wahlberget és munkatársait az 1990-es években bízta meg egy kutatással a Svéd Királyi Haditengerészet. Szigorúan titkos víz alatti hangfelvételeket kellett elemezniük, amelyekről a megbízóik úgy vélték, hogy a svéd vizekre behatoló orosz tengeralattjárók hangját rögzítették. Az alaposabb vizsgálatok folyamán azonban kiderült, hogy a hangok nem tengeralattjáróktól erednek, hanem a heringek végbeléből kiáramló buborékok okozzák. Arra is rájöttek, hogy a heringek szellentése segíti a halrajok együtt maradását.

Bár Wahlbergék kutatása első pillantásra tényleg nevetségesnek tűnik - nem véletlenül jutalmazták IgNobel-díjjal -, valójában megakadályozhatott volna egy Svédország és a Szovjetunió között kialakuló diplomáciai krízist, és sok millió dollár védelmi költséget takaríthatott volna meg a svéd államnak, ha korábban megszületik ez a kutatási eredmény.

Amikor a hangokat először észlelték az 1980-as években, a svédek tengeralattjáró-vadászatba kezdtek, a svéd külügyminisztérium pedig hivatalosan is elítélte a Szovjetuniót, amiért tengeralattjárói megsértik a svéd vizeket. Amikor azonban a hangok a hidegháború befejeződése után sem szűntek meg, pedig ekkor már az orosz tengeralattjárók a dokkokban pihentek, a szakemberek belátták, hogy más kiváltó ok is lehetséges, mondta Wahlberg. Ekkor bízták meg Wahlberget és munkatársait a titokzatos (és titkos) felvételek elemzésével.

Wahlbergék kutatócsoportja Stockholmba utazott, hogy meghallgassák a rejtélyes hangokat, és meglepődtek a hallottakon.

„Rögtön kizártuk, hogy ezek a hangok tengeralattjáróktól származnának” - mondta Wahlberg. Azt azonban nem tudták megállapítani, mi lehet a hangforrás. Ezért a felvételeket elvitték a saját laboratóriumukba további elemzésre. Végül megfejtették a titkot. A hangokat fingó heringek (Clupea harengus) adták ki. A gázok azonban nem az emésztésből szabadultak fel, hanem a halak tápcsatornájával összeköttetésben lévő úszóhólyagból eredtek.

„Bárcsak hamarabb leírhattuk volna ezt a halszellentést!” - mondta Wahlberg. "Akkor kicsit alacsonyabban tarthattuk volna a svéd védelmi költségeket, és jobb lett volna Svédország és a Szovjetunió kapcsolata a hidegháború vége felé.”