A világ szinte valamennyi nagy ragadozójának létszáma jelentősen csökkent, sokukat a kihalás fenyegeti. Egy átfogó új tanulmány arra figyelmeztet, hogy a ragadozók pusztulása jelentős ökológiai és gazdasági károkkal jár, de a hatás talán még visszafordítható.

A tengeri sünök elszaporodását megakadályozó, és ezzel a tengerparti moszaterdők épségét fenntartó tengeri vidráktól az öszvérszarvasokkal táplálkozó, és ily módon a fás növények növekedését és terjedését elősegítő pumákig hét nagy ragadozó helyzetét és ökológiai hatásait összegezte korábbi tanulmányok alapján egy nemzetközi kutatócsoport. A kutatók a 31 legnagyobb ragadozó közül a következő fajokat választották ki: afrikai oroszlán, leopárd, eurázsiai hiúz, szürke farkas, puma, tengeri vidra és dingó.

A 31 nagyragadozó-faj több mint 75 százalékának csökken az egyedszáma. 17 faj korábbi élőhelyének kevesebb mint felén található meg, írják a Science legújabb számában megjelent tanulmány szerzői.

Tengeri vidraForrás: Norman S. Smith / Oregon State University

Délkelet-Ázsia, Dél- és Kelet-Afrika és az Amazonas vidéke tartozik többek közt azon területek közé, ahol több ragadozófajt is kipusztulás fenyeget. A fejlett világ jelentős részén (köztük Nyugat-Európában és az Egyesült Államok keleti vidékén) a nagy ragadozókat - néhány kivételtől eltekintve - már kiirtották.

„Globálisan nézve folyamatosan veszítjük el nagy ragadozóinkat” - mondta William Ripple, a cikk vezető szerzője, az Oregoni Állami Egyetem ökológusa. „Sokan közülük veszélyeztetettek, az élőhelyük eltűnik. És ironikus módon éppen akkor tűnnek el, amikor végre kezdjük megérteni fontos ökológiai hatásaikat.”

Dingó és leopárdForrás: Ken Shaw / Kirstin Abley / Oregon State University

Ripple és az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Olaszországból és Svédországból származó kollégái egy nemzetközi kezdeményezés létrehozását sürgetik, amelynek célja az lenne, hogy elősegítsék a ragadozók fennmaradását az emberek társaságában.

A ragadozók sokféle módon segítik az ökoszisztémák egyensúlyának fennmaradását. Kordában tartják a növényevők szaporodását, így hozzájárulnak az egészséges növényzet megmaradásához. Közvetve csökkentik a globális felmelegedés hatásait, növelik a biológiai sokféleséget, szabályozzák a vadállatok betegségeinek terjedését.

Szürke farkasForrás: Doug McLaughlin / Oregon State University

A csúcsragadozóknak pedig csupán egyetlen, de annál nagyobb ellenségük van: az ember. A nagy ragadozók populációcsökkenését jellemző módon több emberi fenyegetés okozza. Ezek közé tartozik az élőhely elvesztése és lerombolása, a ragadozók üldözése és felhasználása (például a hagyományos orvoslásban, trófeaként vagy a szőrmeiparban), valamint a zsákmányállatok létszámának drasztikus csökkenése.

A jövőt tekintve a szakemberek arra számítanak - ha nem változik semmi -, hogy a csúcsragadozók elvesztése az ökoszisztémák leromlásához vezet. Csökken a növényi sokféleség, a biomassza és a produktivitás. A növényevők nagyobb aránya és a növényfajok számának egyidejű csökkenése siettetheti a globális felmelegedést és az elsivatagosodást.

HiúzForrás: Bodel Elmhagen / Oregon State University

A kutatók szerint a ragadozókkal való együttélés kritikus pontja, hogy megértessék az emberekkel a ragadozók hasznát, és felmérjék, hol alakulnak ki konfliktusok az emberek és a ragadozók között.

Ahol visszatelepítették a ragadozókat - például a farkasokat a Yellowstone-parkban, vagy a hiúzt Finnországban - gyorsan reagált az ökoszisztéma. „Lenyűgöz, milyen rugalmas a Yellowstone ökoszisztémája. Nem mindenütt jellemző ez a gyors regenerálódás, de egyes helyeken ezzel kell kezdeni az ökoszisztéma helyreállítását” - mondta Ripple.