Memóriánk rafinált időutazó: darabkákat ragad ki a jelenből, és beilleszti őket emlékeinkbe, állítják amerikai kutatók.

Memóriánk nem egy videokamera pontosságával rögzíti az eseményeket. Nemcsak a felejtés torzítja emlékeinket, hanem az új információk, tapasztalatok is átírják, ily módon megváltoztatva a múltbeli emlékképeket.

Jó példa erre a szerelem első látásra esete, amely amerikai kutatók most megjelent tanulmánya szerint a memória trükkje, és nem valós esemény, ahogy a könyvek és a filmek sugallják.

„Amikor valaki visszagondol arra, amikor a partnerével találkozott, sokszor szerelemmel és eufóriával emlékszik erre az eseményre” – mondta Donna Jo Bridge, a Northwestern Egyetem orvosi karának kutatója. „Könnyen lehet azonban, hogy csak a jelenlegi érzéseit vetíti vissza az eredeti találkozásra.”

A kép illusztrációForrás: AFP

A Journal of Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmány az első, amely célzottan kimutatja, mennyire tökéletlen a memória, és azt, hogyan képes beilleszteni dolgokat a jelenből a múlt emlékei közé, amikor ezeket az emlékeket felidézik az emberek. A tanulmány annak az időpontját is meghatározta, mikor kerülnek be ezek a pontatlanul felidézett emlékek egy létező emlékbe.

„Memóriánk nem olyan, mint egy videokamera” – mondta Bridge. „Memóriánk átdolgozza és megszerkeszti a múltbeli eseményeket, hogy a jelenlegi világunkhoz illeszkedő történetet hozzon létre.”

A szerkesztési folyamat az agy hippokampusz nevű területén megy végbe. A hippokampusz olyan feladatot lát el, mint a filmkészítéskor a vágó és a speciális effektusokat készítő munkacsoport.

A tanulmányhoz a kutatók 17 embert (férfiakat és nőket vegyesen) kértek fel, hogy nézzék meg figyelmesen 168 tárgy elhelyezkedését a számítógép képernyőjén különféle hátterek – például tenger vagy egy mezőgazdasági terület légi fotója – előtt. A vizsgálat második részében a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy egy másik háttérben helyezzék a korábban látott helyre a tárgyakat. A résztvevők mindig rossz helyre tették a tárgyakat.

A tanulmány utolsó részében a résztvevőknek az eredeti háttér három helyén – ott, ahol eredetileg látták, ott, ahová a 2. részben tették, és egy véletlenszerű új helyen – mutatták meg a tárgyakat, és ezután kellett kiválasztaniuk az eredeti helyet.

„Az emberek mindig azt a helyet választották, amelyet a 2. részben is” – mondta Bridge. „Ez azt mutatja, hogy a helyre vonatkozó eredeti emlék megváltozott arra, ami az új háttér előtti helyzetet tükrözi. A memóriájuk frissítette az információt oly módon, hogy az új információt szúrta be a régi emlékbe.”

A tökéletes memória csak egy mítosz, mondta Joel Voss a cikk rangidős szerzője. „Mindenki szeret úgy gondolni a memóriára, hogy az olyasvalami, ami lehetővé teszi, hogy élénken emlékezzünk a gyerekkorunkra, vagy hogy mit csináltunk a múlt héten. Pedig a memória arra szolgál, hogy jó döntéseket hozzunk az adott pillanatban, és ezért a memóriának naprakésznek kell lennie. Az éppen most fontos információ felülírhatja azt, ami korábban ott volt” – mondta Voss.

A tanulmány a szemtanúk bírósági vallomásait is új szemszögbe helyezi. „Memóriánk úgy épül fel, hogy változzon, nem pedig úgy, hogy visszaöklendezze a tényeket, ezért nem vagyunk igazán megbízható tanúk” – mondta Bridge.