A múlt héten bemutatott Noé című film igencsak megosztotta a közönséget. Sokan hiányolják például a mű történeti hűségét. De vajon mennyire tekinthető hitelesnek a bibliai história? Egyáltalán létezik-e valamilyen régészeti vagy más bizonyíték az özönvízre és Noé történetére?

Bár az özönvíznek és Noé bárkájának a történetét az emberek jelentős része csupán tanulságos példabeszédnek tartja arról, hogy az Isten megbünteti gonoszságáért az embert, nem kevés azoknak a száma, akik úgy gondolják, hogy a sztori történelmileg is hiteles. Szerintük Noé meséje olyan eseményeket ír le, amelyek valóban megtörténtek néhány ezer évvel ez előtt, írta Benjamin Radford a LiveScience weboldalon.

Egy kreacionista szerző, Henry Morris könyvében (The biblical basis for modern science, Baker House, 1984) azt állítja, hogy a bárka valójában egy hatalmas doboz volt, amelyet elsősorban nem a vízen való haladásra, hanem arra terveztek, hogy ellenálljon az áradás erejének. A bárka magasabb volt, mint egy átlagos háromemeletes épület és másfélszer olyan hosszú, mint egy futballpálya. (A bibliai leírás szerint - Károli Gáspár fordításában - Isten azt az utasítást adta, hogy „a bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing”. Egy sing vagy könyök 44,5 centiméternek felel meg.) A teljes térfogata így mintegy 39 500 köbméter volt, ami 522 vasúti teherszállító kocsi térfogatának felel meg. Morris szerint ez több mint elegendő hely az összes élő és kihalt állatfaj két-két példányának szállítására.

Noé bárkája (Edward Hicks festménye)Forrás: Wikimedia Commons

Morris számítása azonban sántít. Ez rögtön nyilvánvalóvá válik, ha csak arra gondolunk, hogy - számos kreacionista szerint - Noé bárkáján több száz dinoszaurusz is utazott. Ezek között ott voltak az olyan óriások is (természetesen párosával), mint a brachioszauruszok az 50 tonnás tömegükkel és 26 méteres hosszukkal. De még ha valahogy belefért volna a Föld összes állatfaja a bárkába, akkor is ott a kérdés, hova fért a számukra szükséges egy évre való élelem és ivóvíz.

Ehhez képest csak jelentéktelen kötözködés, hogy - a bárka sok ábrázolásával ellentétben - Isten valójában arra kérte Noét, hogy a „tiszta” állatok közül nem egy, hanem hét párt vigyen a bárkára, csak a tisztátalan állatokból kellett egy-egy párt elhelyeznie. Isteni beavatkozás nélkül megoldhatatlan lett volna az állatok összegyűjtése is.

„Hogy sikerült volna az ausztrál koaláknak, a dél-amerikai lámáknak és az antarktiszi pingvineknek eljutniuk a bárka építési helyére, a Közel-Keletre?” - teszi fel a kérdést Ken Feder antropológus a könyvében (The encyclopedia of dubious archeology, Greenwood, 2010). „És hogy tudtak volna gondoskodni az emberi gondozók egy ekkora állatseregletről? Noé, a felesége, valamint három fia és a feleségeik (csupán nyolc ember) számára ez lehetetlen feladat lett volna.” És akkor még nem is beszéltünk az állatok eltérő tartási és táplálkozási igényeiről.

A bárka történetével kapcsolatos újabb gond abból ered, hogy nincs semmilyen bizonyíték világméretű özönvízre. Noha számos különféle vallás és kultúra teremtéstörténeteiben felbukkannak özönvízzel kapcsolatos elbeszélések, ezeket se geológiai, se régészeti leletek nem támasztják alá. „Az 5000 évvel ez előtti időkből származó régészeti leletek között hemzsegniük kellene a pompejihez hasonló romoknak - az áradás által egyszerre elsöpört sok ezer város és falu maradványainak” - írta Feder. „Ehhez képest úgy tűnik, hogy az emberi faj majdnem teljes megsemmisülésének, ha így történt, nem maradt semmilyen régészeti nyoma sehol sem.”

Az Ararát-hegyForrás: AFP/Karen Minasyan

Az özönvíz fizikai bizonyítékainak hiánya azonban nem gátolja meg a modern hívőket abban, hogy igyekezzenek felkutatni magát Noé bárkáját. Bár sokszor állították már, hogy megvan, ez eddig mindig tévesnek bizonyult. Negyven évvel ez előtt a kreacionista Violet M. Cummings állította az elsők között, hogy megtalálták a bárkát a törökországi Ararát-hegyen, pont ott, ahol a Bibliában le van írva. A régészek azonban csak a hűlt helyét találták.

1993 februárjában az amerikai CBS tévécsatorna műsorában egy ember azt állította, hogy nemcsak saját szemével látta a bárkát, hanem még egy darabkáját is magával hozta. Az állítás később átverésnek bizonyult. 2006 márciusában a kutatók légi fotón egy bárkára hasonlító sziklaalakzatot fedeztek fel az Araráton, de kiderült, hogy semmi köze a bárkához. Néhány hónappal később egy keresztény szervezet archeológusai másik „Noé bárkája” sziklaalakzatra bukkantak, ezúttal az iráni Alborz (Elburz) hegységben. Később erről is kiderült, semmi köze a bárkához.

A hívőket azonban a sok kudarc sem tántorítja el, és várhatóan a jövőben is többször felfedezik majd „Noé bárkáját”. A szkeptikusabbaknak pedig marad a mozi, hogy átéljék Noé kalandjait.