A selyemmajmok is törődnek haldokló társukkal

Vágólapra másolva!
Egy elpusztult párját gyászoló selyemmajomról készített egyedülálló felvételeket brazil és brit kutatók. Az eredmény azért is rendkívüli, mert gyászra utaló jeleket az emberen kívül eddig kizárólag csimpánzokon figyeltek meg.
Vágólapra másolva!

Az állatok különbözőképpen reagálhatnak társaik halálára: például elfogyasztják, vagy valamilyen más módon eltüntetik elhullott fajtársaik tetemét. Léteznek azonban olyan fajok, akik összetett módon reagálnak erre a helyzetre. A gyász sokáig csak az ember esetében volt ismert, később azonban megfigyelték, hogy a csimpánzok is hasonló reakciókat mutatnak, amikor együttérzően viselkednek haldokló társaikkal. Most úgy tűnik, az intelligencia alapján fejletlenebbnek tekintett újvilági majmok is bekerültek ebbe a csoportba.

A recifei (Brazília) és a bristoli (Nagy-Britannia) egyetem három biológusa 2001 óta videófelvételeken keresztül folyamatosan tanulmányoznak egy tizenkét egyedből álló selyemmajom (Callithrix jacchus) csoportot a brazil őserdőben. A csoport négy felnőtt hímből, három felnőtt nőstényből, valamint három fiatalkorú és két újszülött selyemmajomból tevődik össze. Egy szerencsétlen véletlennek miatt a domináns nőstény leesett az egyik fáról és végzetes fejsérülést szenvedett. Amikor a domináns hím ezt észrevette, a fán hagyta újszülött utódait és lefutott haldokló párjához. Ezt követően a hím egyed olyan viselkedéssorozatot mutatott, amin a kutatók határozottan meglepődtek:

A hím figyelemreméltó gondoskodást tanúsított párja iránt. Ellenőrizte a környéket, és olyan figyelmeztető hangokat hallatott, mintha ragadozó fenyegetné a csoport épségét, eközben sűrűn ölelgette és szagolgatta a szenvedő nőstényt. Amikor a többi selyemmajom közelíteni próbált volna, a hím agresszív pozíciót vett fel, hogy elijessze őket. Néhány alkalommal a hím állat megpróbált párzani a haldokló nősténnyel. Egyelőre nem tudják biztosan, hogy a gyász, vagy a stressz váltotta ki ezt a szokatlan viselkedést, a kutatók azonban úgy vélik, ez a reakció inkább tekinthető a gyász kifejezésének, mert a szexuális aktus gyakran a szociális kötődés erősítésére szolgál a selyemmajmoknál.

A gondoskodó viselkedéssorozat a kutatók szerint a részvét jelenlétét bizonyíthatja a selyemmajmok életében. Ezt a magatartást vélhetően felerősítette a két állat csoporton belül betöltött pozíciója, és az a tény, hogy három és fél éve alkottak egy párt, ami a selyemmajmok élettartamának harmadát felöleli. A pár nyolc utódot nemzett. A nőstény állat pusztulását követően a hím elhagyta a csoportot és soha többé nem került elő. A megfigyelést a kutatók a Primates nevű szaklapban tették közzé.