Csak védőmaszkban mehetnek a gorillák közelébe

2014.04.25. 09:20

Az Afrika erdeiben élő pár száz hegyi gorillát nemcsak az orvvadászok és az élőhelyük pusztítása fenyegeti. Nagy veszélyt jelenthetnek rájuk a helyi lakosok és a látogatók által behurcolt fertőző betegségek is.

A Közép-Afrika sűrű erdeiben élő, súlyosan veszélyeztetett hegyi gorilla (Gorilla beringei beringei) jövője meglehetősen bizonytalan. A Ruanda, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság területén lévő Virunga-hegységben, valamint az ugandai Bwindi Áthatolhatatlan Nemzeti Parkban élő állatok legutóbbi számlálásakor 880 példányt írtak össze a szakemberek.

Afrika egyik első természetvédője, az ugandai Gladys Kalema-Zikusoka már két évtizede dolgozik egy olyan környezet létrehozásán, ahol a gorillák és az emberek biztonságban élhetnek egymás mellett - egy olyan területen, ahol az egyik legsűrűbb a vidéki népesség a kontinensen.

Hegyi gorillákForrás: AFP/Roberto Schmidt

1994-ben, amikor Kalema-Zikusoka dolgozni kezdett Bwindiben, még gyerekcipőben járt a gorillaturizmus, és csak halvány jelei voltak annak, hogy nemsokára jelentős bevételt hoz majd a helyi gazdaságnak. Az emberi közelség azonban veszélyt is jelent az állatok számára. Mivel az ember és a gorilla génállománya 98 százalékban megegyezik egymással, nagyon sok emberi betegség, például a vírusos hasmenés, a rühesség és a tuberkulózis megfertőzheti ezeket a szelíd óriásokat. Ráadásul egyes betegségek akár végzetesek is lehetnek számukra.

Az ilyen betegségek megelőzésén dolgozik az állatorvosi diplomával rendelkező Kalema-Zikusoka, aki az alapítója és az igazgatója egy a gorillák és egyéb vadállatok egészségvédelmével foglalkozó nonprofit társaságnak (Conservation Through Public Health, CTPH).

„Havi rendszerességgel elemezzük a gorilláktól származó ürülékmintákat. Ehhez emberhez szokott csoportokat választottunk ki, amelyekhez elég közel tudunk férkőzni, hogy megvizsgálhassuk, nem kaptak-e el valamilyen parazitát vagy betegséget a háziállatoktól vagy a velük kapcsolatba kerülő emberektől” - mondta a CNN-nek Kalema-Zikusoka.

Eddig két jelentősebb, kimutathatóan emberi eredetű betegség támadta meg a gorillákat: a rühesség és egy súlyos vírusos légzőszervi betegség.

A rühatka által kiváltott bőrbetegség, a rühesség még 1996-ban támadta meg a Bwindi park környékén élő embereket, és átterjedt az egyik közeli gorillacsoportra is. Noha a rühesség embernél nem halálos betegség, a gorillákra akár végzetes is lehet. A gyors közbeavatkozásnak hála a betegségnek csak egy nagyon fiatal állat esett áldozatul, de kezelés nélkül valószínűleg az egész csoport elpusztult volna, mondta Kalema-Zikusoka.

A másik - súlyosabb - járvány nem Ugandában, hanem Ruandában betegített meg 2009-ben 11 gorillát egy 12 fős csoportból. A beteg állatokat azonnal elkezdték kezelni antibiotikummal (ceftriaxon) a helyi állatorvosok, ennek ellenére két állat, egy felnőtt nőstény és egy hím kölyök elpusztult.

A tetemek boncolásakor kiderült, hogy az állatokat egy embereknél is súlyos légzőszervi megbetegedést okozó vírus, a metapneumovírus támadta meg. A nőstény halálát a vírusos fertőzés nyomán kialakult másodlagos baktériumfertőzés okozta. A kölyök halálának közvetlen oka éhhalál volt, de benne is kimutathatók voltak a fertőzés nyomai.

Noha az antibiotikumok nem hatnak a vírusokra, a másodlagos bakteriális fertőzések ellen hatásosak, így valószínűleg a többi állat életben maradását elősegítette a gyorsan megkezdett antibiotikumos kezelés. Ez a két eset is mutatja, mennyire figyelni kell az emberi eredetű fertőzések megelőzésére, mert egy súlyosabb járvány, akár az egész gorillaállományt kipusztíthatja.

A gorillák és az emberek érintkezését nem lehet teljesen kiküszöbölni. A helyi lakosok és háziállataik szinte testközelben élnek a gorillákkal. A gorillaturizmus bevételeit pedig nem nélkülözhetik a helyi közösségek (ráadásul a betiltása újra fellendítené a visszaszorulóban lévő orvvadászatot). Így tehát csak a helyi lakosok felvilágosítása és egészségügyi helyzetének javítása, valamint a gorillák állandó figyelése óvhatja meg az állatokat az emberi eredetű fertőzésektől.

A CPTH tervei közé tartozik egy nagyobb gorillaklinika, valamint egy közösségi oktató-nevelő központ létrehozása.

Az itteni közösség szereti a gorillákat, mondta a doktornő, amihez nem kis részben hozzájárul a gorillaturizmusból származó bevétel. Egy-egy gorillacsoport mintegy évi 1 millió dolláros jövedelmet hoz a környezetükben élő közösségeknek. Igyekezni kell azonban fenntartani az egyensúlyt a természetvédelem és a gazdasági szempontok között. Ezt segíti például, hogy korlátozzák a gorillacsoportokat látogató emberek létszámát. A fertőzés veszélyét csökkenti az is, hogy a látogatók csak védőmaszkban mehetnek a gorillák közelébe.

Kalema-Zikusoka pártfogásának és a nemzetközi természetvédő csoportok szakadatlan erőfeszítéseinek köszönhetően jelenleg növekszik a hegyi gorillák állománya. A 2010-es gorillaszámláláskor még csak 786 példányt írtak össze, 2012-re viszont nagyjából 880-ra emelkedett a populáció egyedszáma. Közülük 400 él a Bwindi Nemzeti Parkban.

Gorillaportré Forrás: DPA/AFP/Frans Lanting